A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-25 / 26. szám
p Bak az Igazat írd! — Szalmán alszom — mondta az apa keserűséggel, haraggal és daccal a hangjában. A gyermek a kérdőív íölé hajolt. A ház melyik részében lakói, hány személlyel egy helyiségben, milyen ágyon alszol és kivel? — ime, a munkáscsaládok legfájdalmasabb és legelevenebb problémáit érintő kérdése. Könnyet fakasztanak a szemben, borzalmas képet festenek arrOl a társadalomról, amely már az iskola padjaiban elhintette a gyermekek lelkében az ellenszenv magvait és ágyat vetett az izzó osztálygyűlöletnek. Riportunk az 1929-es esztendőben kezdődik. A polgári iskolák több mint két és fél ezer tanítójának küldték szét a kérdőíveket országszerte, melyekre hatvanezer gyermek felelt. Hatvanezer gyermek felelete mutatott megrázó képet a dolgozó családok „szociális helyzeté■ Megy miiyen jó ez az óra! Sokat lehet nevetni Jó vicc! Méghogy szalmazsáké,-.1 Vidám óra, vidám percek Nevetés, kicsit bátortalanul, kicsit lélszegen — a tenyerekbe rőt. „Min alszol?“ 4781 gyermek felelete — székekre tett szalmazsákon, 0149 gyermeké — földre vetett szalmazsákon, 1574 gyermeké — szalmán. 116 gyermek az előszobában, od a fürdőszobában es 23 a ládán aiszik. 1550 gyermek nem felel — miért? „Kivel alszol;“ A hatvanezer gyermek nem egeszen 10 százalékának van saját ágya. A gyermekek töbD- sége az édesanyjával, édesanyjával, testvéretekéi és rokonokkal alszik. S végül 407 gyermek közös takaró alatt, családnoz nem tartozó idegenekkel tölti az éjszakát. A nyomor statisztikája folytatódik: 507i gyermek rendszertelenül fürdik. 4272 gyermek egyáltalán nem fürdik, 4257 gyermek több mint 20 emberrel, 10 786 több 15 emberrel, 16 677 több mint tíz emberrel közös vécét használ . Kisegítő munkára 9440 gyermek jelentkezik. Minden hatodik gyermek kiveszi részét a család fenntartásból, pénzt keres az öltözködésre és a legszükségesebb iskolai felszerelésre .., Azok a gyermekek, akik harminc évvel azelőtt csak keseregni és sírni tudtak kegyetlen helyzetükön, már régen felnőttek. Ha a statisztika számait névsorra változtathatnánk, akkor most azoknak a nevével találkoznánk, akiknek harcából megszületett a Ma. Mezőkön, barikádokon, gyárakban, bányákban, a Februári Győzelem napjaiban és az ötéves tervek éveiben tanulták meg vezetni, kormányozni országukat. Sokan közülük már felnevelték és az élet útjára bocsátották fiaikat, leányaikat. Saját keserves gyermekkoruk úgy él bennük csupán, mint egy rossz álom. Ez alkalommal Ladislav Koubek prágai kitüntetett tanltö könyvéből vettük a fenti adatokat. A szerző azok közül való, akik saját bőrükön érezték a kapitalista világ embertelenségét... A dunaszerdahelyl magyar tizenegyéves iskola egyik szép nagy világos termébe lépünk. A kép: fényes parkett, beépített szekrények, tiszta mosdó. A faliújságon képek és cikkek Gagarínról, a párt negyven évéről és az iskola életéről. A kényelmes, új padokban ötödik osztályosok ülnek. Lányok és fiúk vegyesen. Jóltépiált, jólöltözött gyermekek. Felcsillan a szemük, örülnek a vendégeknek, nem lesz tollbamondás, nem lesz feleltetés *— valami egészen más lesz. Pék Katalin tanító elvtársnő a tőle megszokott komolysággal jár ugyan a padok között, de nem látni a kezében azt a könyvecskét, amelybe a feleleteket bejegyezné. No, ez az óra igazán jónak Ígérkezik!.., — Gyerekek, ma arról beszélgetünk, hogyan éltek otthon. Hogyan laktok, hogyan alusztok ... Én kérdezek, és ti jelentkeztek. Az újságíró elvtársak tudni akarják, hogyan élnek ma a dunaszerdahelyl gyerekek. . . (Igen, Pék elvtársnö eleget tett kérésünknek és feladja a gyermekeknek több mint harminc év régi kérdéseit.) „Ki lakik egy helyiségből álló lakásban?" Mélységes csend. Nem akad jelentkező. Két helyiségben hét. a harminckettőből. \ * három-négy-öt helyiségben lakik. „KI alszik ágyon?“ A gyerekek meglepődve néznek egymásra. A hátsó padokból kuncogást hallani. Ez meg milyen kérdés? Végül felemelkednek a kezek, az egész osztály jelentkezik. „£s ki alszik heverön?“ A gyerekek nem értik a kérdést. Jobban meg kell magyarázni. Díványon vagy rekamlén? Most már világos. Minden tanuló ágyon, rekamlén vagy díványon alszik. „KI alszik földre vetett szalmazsákon?“ Nevetés. Kicsit bátortalanul, kicsu lei - szegen... A tenyerekbe. ,Ki alszik székekre tett szalmazsákon?“ Harsogó nevetés. A tanító elvtáVsnőnek ma kivételesen jókedve lehet, ha ilyen vicces dolgokról beszélget velünk. ,Ki aiszik szaunán ?“ A szemek könnybe lábadnak a kacagástól. „KI alszik fürdőszobában:'' Nevetés, ismét nevetés. Aztán Both Erzsébet jelentkezik: filmen láttam, hogy egy ember belefeküdt a fürdőkádba. Hogy milyen jó ez az őrá! Sokat lehet nevetni... Füssy Gyula: én néha a főidre fekszem, mert félek, hogy leesem az ágyról. És tudjátok, gyerekek, hogy a ti szüléitek közül sokan aludtak a földön, vagy szalmán, mivel ágyuk nem volt? — Hallottak ilyesmiről és másról Is. író Mária elmondja, hogy az ö szülei télen szalmába csavarták a lábukat. „Hányán fürödtök hetente legalább egyszer?" A gyerekek nagy többsége jelentkezik. Hetente kétszer, háromszor és többször is tőrödnek. Az egyik fiú nagy nevetés közepette kijelenti, hogy ö mindig megfürdik, ha p szkos. „Ki segít a szüleinek pénzt keresni?“ A gyerekek mosolyognak, naivnak tartják a kerucst. Hogyan lehet ilyesmit megkérdezni, mikor nekik az a dolguk, hogy szorgalmasan tanuljanak. Az óra folytatódik. A mosolygó arcok egv pillanacra megkomolyodnak. Különösen akkor, amikor e tanító elvtársnő arról beszél, hogy régen a gyermekeknek gyakran kellett dolgozniuk, hogy otthon kenyér legyen — bódékban laktak és az édesapák egész héten hasztalan kerestek munkát. A kapitalista nyomor ma már a múlté. Az 1956-ban felépült modem Iskola széles lépcsőjén kezükben táskával, a táskában ingyen kapott könyvekkel és tanszerekkel szaladnak le az ötödik osztályosok. És az úton még összesúgnak, összenevetnek, hogy milyen érdekes óra volt ez a mai, milyen különös kérdéseket tett fel a tanító elvtársnő. (m. j.)
