A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-25 / 26. szám
A szenei állami gazdaságban Hiába borítják huzamos ideje az eget esőterhes fellegek, az itt-ott kivillanő nap most már szinte órák alatt is megérleli a vetést. A természet valóságos csodája ez, hiszen akármilyen esős idő járja is, mindig időre kasza alá kerül a gabona, mert nemcsak a nap, de a föld, a levegő is érleli. A szenei állami gazdasagok javítóműhelyének udvarán pedig éppenséggel biztatónak látszik az idő, mert ragyogóan süt a nap, s az udvaron meg a műhelyekben dolgozgató szerelők munkája szinte passzionátus időtöltésnek látszik, olyan derűs kedvvel végzik. Az igazgatóság egyik embere, a mechanizátor kísért el ide, hogy lássam az aratási előkészületeket. Mert annak jó része itt folyik. Aimlg Dvorsky Stefan bemutat a szerelőknek s én megismerkedem munkájukkal, egyúttal összeállítom magamnak gyerekkori emlékeimből egy másik fajta aratás előkészítésének képét is. Az olyan volt, hogy Péter-Pál előtt vasárnap délután, a feketébe öltözött, fehéringujjas paraszt verejtékező homlokát törölgetve ki-kisétált a határba, az érést figyelni. Aztán egy hajnalon egyik udvarban is meg másikban is megcsendültek a kaszák a kaszaverő kövön. Ennyi volt. az egész előkészülés. Nem így egy ilyen gépesített nagygazdaságban, mint amilyen ez az állami bir tok, ahol gépek serege végzi az év minden időszakában a munkákat. Ez a gazdaság tulajdonképpen öt majorból áll: a pudmericei gazdaságból, a Vörös-majorból, a Felső-majorból, a dunasápi meg a panholeci gazdaságból — tehát nagy kiterjedésű területen fekszenek földjei. Az idén 700 hektárnyi területen aratnak, a két- és háromszakaszos aratás érdekes, kombinált módszerével. — Két fázisos aratás lesz, de a háromfázisos aratás eredményével — mondja Dvorsky Stefan, és ravaszul hunyorog hozzá, látva pillanatnyi megütközésemet. Mert én is úgy vagyok vele, mint a legtöbb átlagember, hogy megértem ugyan egy-egy új termelési eljárás lényegét, de a benne dolgozó szakemberek mindig — Most már Jobb a rendfelszedő henger meghajtása — nézegetik a gépet Csaszny Zoltán és Simoon János tudnak valamilyen meghökkentő dóig mondani róla. Mint ez esetben is. A tudtam, hogy a két- és háromszakasz' aratás annak érdekében történik, hoj a gabonát meg viaszérésben levágják lábáról, mert Így megmaradt sikértarta mának jó része, meg hogy minél kisel legyen a szemveszteség, de arról, am a mechanizátor tréfásan két- és félfáz sós aratásnak nevezett, nem volt tudi másom. — Ez teljesen gépesítés kérdése mondják a szerelők és kombájnosok. Mindjárt megérti. Az egyik szovjet kombájn előtt állun amelynek a kezelője két egymást ér ember. Csaszny Zoltán és Simon Jánc Mindketten fiatal emberek, látszőh egymás ellentétei, mert az egyik nyi Iánk és mozgékony, a másik meg tempó nagydarab ember, de a legnagyobb egye értésben dolgoznak együtt évek óta e$ kombájnon. ők ketten magyarázzák meg az új e járás lényegét. Az aratásban elöl rém rakó kaszálógép megy, az levágja a gi bonát, amit néhány napig renden szárad hagynak. Ez az aratás első fázis Utána, néhány nap múlva a kombájn fe szedi, kicsépeli, a szalmát szecskám vágja, amit aztán egy pótkocsin vont! tott, rácsozott ketrecbe szőr a kombájr ra szerelt, fúvóberendezéssel ellátón, szecskavágó. Ez pedig a második fázis, ezzel kész is a cséplés, s már utána forgathatják az ekék a tarlót. — Ami az egész eljárásban új — mondja Csaszny Zoltán —, hogy a kombájnra rászereljük a szecskavágót. Igaz, hogy ezenkívül még van egy újításunk. S már mutatják is. A kombájn elejére szerelt rendfelszedő hengert meghajtó ékszíj eddig megcsavart alakban hajtotta a tengelyt, s emiatt gyorsan elkopott. Naponta négy-öt darab is tönkrement belőlük, ők beiktattak két fogaskerekei ebbe a mechanizmusba, s most már sima meghajtással dolgozik a szíj, és így egészen csekély a kopása. A két kombájnos vállalta, hogy ezzel a „két-és félfázisos" módszerrel kétszáz hektáron végzik el az aratást-cséplést. Látva, hogy erre a kijelentésre valamiféle elismerő kifejezés van a tekintetemben, Csaszny Zoltán még ezzel toldja meg: — Learattam én már kétszázötven hektárt is egy idényben. Mi ketten gyakran megfordultunk a cseh országrészekben, s arattunk már kisegítő brigádban Hradéc Královén és Plzeft környékén is. Évekkel ezelőtt Sedlecen voltunk, ahol mi arattunk először géppel, mert ott még nem volt szövetkezet. Hát azok a parasztok azt mondták, hogy ők már egy kaszavágást sem tesznek többé. És megalakították a szövetkezetei. Csaszny Zoltán különben kitüntetett, megbecsült munkás. Egy aratásban megkeresett már hatezer koronát is. S aki ilyen jól keres, az manapság vagy házat épit, vagy autót vesz. Ő házat épít. — Még ez az idei aratás, és teljesen elkészül a ház, s nem lesz utána egy fillér adósságom sem — mondja derűs bizakodással. — Ha még egy-két ilyen kombájnosunk lenne — mondja Dvorsky Stefan —, ak-Taián egy hét, s mar lehet aratni A kombájnra szerelt szecskavágö előtt. Balről jobbra: Csaszny Zoltán és Simon János kombájnosok, Holocsi Miklós műhelyvezető, Dvorsky Stefan mechanizátor kor nem is tudom, mi lenne velünk, mert a többi gépre nem nagyon lenne szükség az aratásban. De meg is becsüljük őt, mert éppen most utazik a Szovjetunióba tanulmányi útra. Csaszny Zoltán szerényen, csendben hallgatja ezt a dicséretet a műhely udvarán. ahol már minden gép felkészülve várja az idei aratást. — Csak az idő legyen jó — mondják. — Egy hét múlva már kezdhetnénk. MUCUS SÁNDOR 5