A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
/j& etf/zG stÁ t • • • EB ____ s reggel kanalat is kell vinnem az iskol&ba. Kávéskanalat, anyukám! És abban az igelit zacskóban ... — Jól van, jól, de most már aludj szépen! Jó éjszakát! Poliomyelitis. Egy kis jóakarattal ógörög istennő neve is lehetne. S ha már ennél a képzettársításnál vagyunk, mondjuk, hogy ez a kegyetlenség, az emberi nemet fojtogató és förtelmesen eltorzító beitegség istennője. Poliomyelitis. Magyarul — gyermekbénulás. — Anyu, olyan finom volt. Tudod, szirup és benne egy csöpp. — Egy hónap múlva megint kapunk belőle... Csak a gyermekeknek van megengedve, hogy a nagy győzelmeket teljesen magától értetődő dolognak, hangulatos játéknak tartsák. Semmiképpen sem ismerhetik az életükért, egészségükért folytatott hosszú harc történetét. íme, e szívós harc időszakának egyes napiparancsai: 1946 — Diftéria elleni kötelező oltás. 1949 — Tuberkulózis elleni kötelező ol - tás. 1952 — Támadás a szamárköhögés ellen. 1957. — Támadás a gyermekbénulás ellen. 1958 — Támadás a tetanusz ellen. Jelentés a frontról: A tuberkulózisban elhalfilozottak száma az 1937-es évhez viszonyítva egynegyedére, a diftériában negyvenedére, a szamárköhögésben elhalálozottaké pedig tizenkettedére csökkent. És a gyermekbénulás? Kérem, ne vegyék rossz néven e katonai terminológiát. Jól tudjuk, emberéletekről van sző, melyeknek hossza társadalmunkban rövidesen a kétszeresére növekszik. A gyermekbénulás elleni összpontosított támadást 1957-ben, közvetlenül e szörnyű betegség új — általában öt évenként ismétlődő — hullámának betörése előtt indítottuk meg. Az epidemlológusok a járvány erejének kiszámításakor a százezer lakosra eső megbetegedéseket veszik alapul. E szerint hazánkban 1948-ban több mint 19, 1953-ban pedig több mint 18 gyermek betegedett meg gyermekbénulásban. 1957-ben nálunk mintegy két és félmillió gyermeket oltottak be Salk-vakcinával. Az eredmény nem maradt el. Az oltást követő évben százezer lakosra már csupán kettőnél valamivel több megbetegedés esett és az utána következő esztendőben már csak kettő. Ez azonban még mindig több mint kétszázötven gyermeket Jelent évenként. Az egészségért, a halál ellen folytatott harc tehát még nem érhet véget. A szakemberek egy új fegyverhez, az élő oltóanyaghoz, Sabin-vakcinához jutottak. A szovjet tudósokkal egyidejűleg egy új oltóanyag gyártását kezdtük el, és 1960 tavaszán ismét támadásba lendültünk. Három és félmillió két hónap és tizenöt év között levő gyermek kapott egy-egy kávéskanál Slafoin-vakoinát. Az Egészségügyi Minisztérium jelentése a múlt év szeptemberében döntő — valljuk meg őszintén, váratlan győzelemről adott hírt: „Az egyes kerületekből befutott jelentések szerint augusztus hó folyamán egyetlen gyermekbénulásom megbetegedés sem fordult elő köztársaságunk területén. Az elmúlt harminc esztendő folyamán első eset, hogy nem kerül sor e betegség tipikus nyári kulminációjára. És a gyermekbénulásban megbetegedettek számét ábrázoló diagramm görbéje a mai napig a nulla vonalon mozog ... A háború előtt nálunk csak a himlő elleni oltás volt kötelező. A diftéria elleni kötelező oltással kapcsolatban az 1935 utáni években arről viatkoznak, hogy ki és mennyit fizessen az oltásért. A burzsoá köztársaságban a járványok ellen* harcot a k. u. k. előírások szabályozták. Rendben van, ez akkor volt — mondhatná valaki. Akkor? A Német Szövetségi Köztársaságban ez év első három hónapjában háromszáz gyermek betegedett meg gyermekbénulásban. Ma az anyukák újból kávéskanalakat csomagolnak gyermekeik iskolatáskájába. Az orvosok és az önkéntes egészségügyi dolgozók tízezrei biztosítják a gyermekbénuláson aratott győzelmet. Társadalmunk egyetlen emberéletet sem hagy sorsára, nem engedi, hogy egyetlen ember is csak félig élje gyönyörű életünket. —Is—
