A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
Fekete Afrika művészete Fekete-Afrika művészetéről még ma sem tudunk sokat. A gyarmatosító európaiak vajmi keveset törődtek a leigázott kontinens művészeti kincseivel. Tőlük származik a primitív jelző is, amellyel művészetüket illették. Pedig alaptalan ez a jelző, még a busmanok e kihalóban levő dél-afrikai törzs esetében is, hiszen csak életmódjuk és gazdaságuk volt primitív és részben ma is az. A busmanok és más déli, illetve közép-afrikai törzsek földjén sok falfestményre, sziklarajzra bukkantak a kutatók. Ezeket valóban primitívnek mondhatjuk, de nem azért, mert művészi színvonaluk alacsony, hanem azért, mert alapvetően primitív, kezdetleges szabású társadalmi élet művészi kifejeződései. Viszont a nagymúltú fejlett afrikai bennszülött államok művészete éppoly kevéssé primitív, mint- az egyiptomi, vagy a régi indiai művészet. A „fekete művészet" divatba jött . . . Afrika művészete óriási hatást gyakorolt Európa művészetére. Az 1900-as évek körül, főleg Párizsban a modern művészeti irányok hívei egyre nagyobb elragadtatással kezdtek beszélni a néger művészetről. Az új utakat kereső európai művészek megdöbbenve fedezték fel, hogy messze a trópusok táján ismeretlen mesterek már réges-régen megvalósították a modern Európa által keresett kifejező formákat és hatásokat. Fekete-Afrika művészete divatba jött! A múlt század végén feltárt afrikai művészeti kincsek még jobban arra ösztönözték az európaiakat, hogy behatóbban tanulmányozzák az afrikai civilizációt. Egyre jobban csodálták a rendkívül kifejező portrékat, a magas művészi érzékről tanúskodó, elefántcsontba vésett rajzokat vagy azokat a műalkotásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek a földművelő törzsek ismerték a bronzöntés minden titkát, amelyet az európaiak kizárólagos monopóliumuknak hittek. S ma már olyan széles körben utánozzák a fekete kontinens művészetét, hogy napjaink legismertebb képzőművészeire, többek között Picassora is kiterjed ennek hatása. Az ősök és a halottak kultusza Fekete Afrika művészete szorosan összefügg a vallással, amelyet a civilizációnak ezen a fokán az ősök és a halottak kidtusza határoz meg. A maszkok és a szobrok a vallásos tiszteletben részesített ősöket ábrázolják és szerepük az, hogy kapcsolatot teremtsenek az emberek és a legfelsőbb „hatalmak” között. A pazar sziklafestmények nagy része arra szolgál, hogy varázslat révén biztosítsa a vadászat sikerét. A művészet általában nem reális modelleket örökít meg, hanem mithikus alakokat, amelyek a természetben sehol sem lelhetők fel. A földművelő törzsek körében a legjobban a szobrászat fejlődött ki. Művészetükben nyoma sincs az öncélúságnak, hiszen alkotásaik gazdasági életükhöz kapcsolódnak, a vadászat, a földművelés vagy a szertartások szükséges velejárói. Sajátos alkotásaik közé tartoznak a rézlemezzel bevont, laposan kiképzett, szélsőségesen stilizált ember-alakjaik. Figurális edények is kiemelkedő értékűek. Gazdagon díszítik szerszámaikat, eszközeiket, fazekaikat, tányérjaikat, korsóikat, sőt, ruháikat is. Benin Fekete-Afrika művészeti központja. A Fekete-Afrika művészete nemcsak Európa művészetére gyakorolt hatást, hanem gazdagította az emberiség egyetemes művészetét is. Zs. M. De Vries: Harc a kentaurusszal RADNÓTI MIKLÓS: VERESMART (optimizmus) Megcsöndesült az út és rajta mint egy terhes asszony, holló billeg át. Sóhajt az út, — no végre holló! és ellocsogja néki bánatát. Hallgatja öt a megsebzett vetés, , a harcra tört vidék pillája rebben, még nem felejtett, bár az alkonyat altatja egyre s folyton édesebben. Apró veremben apró akna bú méregtől csillog, szétröppenne, de már nem merészel. Őrzi rosszalón a káposzták sötét tekintete S a bölcsrekókadt napraforgók mögött és ott az ifjú fák tövén acélkék köd lebeg vízszintesen: a vérre váró sűrű drótsövény. De hajnalban, ha harmat üli meg (szelíd gyujtózsinór a szára) nagy óvatosan közte kúszik el s kinyit a tök arany virága. S a csönd majd újra permetezni kezd, a sáncok ormán néha gólya áll, a futóárok nyúl tanyája ma s már holnap átszánt rajta Flórián. És visszatérnek mind a mívesek, aki takács volt, újra szőni fog és éjjel szép fonálall álmodik, míg fel nem keltik gyöngyös hajnalok. S az asszonyok is hajladoznak újra, lábuknál nődögéi egy új világ, hiú, mákszinruhás lánykák zajongnak s kicsiny fiúk, kis öklelő gidák. S a föld bölcs rendje visszatér, amit ó csillagok szakállas fénye áztat; állatok s kalászok rendje ez, hehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. 1941. 9
