A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
Reggeltől napestig élénk a forgalom a bazárokban Délben, a legnagyobb hőség Idején alábbhagy a forgalom, ilyenkor jólesik a vízipipa INDIAI I ndiét falvain keresztül lehet legjobban I megismerni — szokták mondani a he- 1 lyi viszonyok ismerői. És ez igaz, hay bár nem is egészen. India négyszázmillió lakosának jó négyötödle falvakon él, s az indusok hetven százalékának még ma is a mezőgazdaság nyújt megélhetést. A haladás, a kultúra azonban a városokból Indult ki, itt volt az ország fölszabadítására irányuló politikai mozgalmak bölcsője is. A modern városi ipar jelenti India jövendőjét. Ha azonban jől meg akarjuk ismerni Indiát, látogatásainkat nem korlátozhatjuk csupán a városokra, főként nem olyan nemzetközi jellegű városokra, mint amilyen Bombay, vagy Kalkutta. Az egyes indiai városokban, főként a kikötővárosokban, óriási ellentétek szúrnak szemet az idegennek. Az új és a régi, a fényűzés és a nyomor, a hazai hagyományok és az idegen szokások, a különböző fajú és nyelvű emberek bábeli zűrzavarában azt sem tudja a jámbor turista, mit is vegyen szemügyre jobban. Mindez a városoktól távol eső falvakon ismeretlen fogalom. A számos szembeszökő ellentétből csupán egyetlen egy lelhető itt fel: a középkor maradványainak és az atomenergia meg az űrrepülés korának óriási ellentéte. Az Indiai falvak és kisvárosok életének középpontja a bazár. Évszázadokon keresztül itt adták el az emberek termékeiket és itt vásárolták az iparckkeket meg az egyéb nélkülözhetetlen holmit. Manapság sincs ez másképpen. A bazár a gazdasági és szociális változások legjobb fokmérője, melyek az évszázados letargiából ébresztgetik az indiai falut. Emberek és Igavonó barmok tarka forgatagában, a különböző kábító illatok és orrfacsaró bűzök keverékében s a legkülönbözőbb forrásból származó hangok fülsiketítő orgiájában kínálják termékeiket az árusok. Megtalálhatsz itt mindent, amiben az ország bővelkedik, vagy amiben hiányt szenved. A banánnak szlnto nincs értéke — a burgonya és a szárított tehéntrágya azonban igen becses portéka. Bizonyára, nem kell hangsúlyoznunk, hogy a legdrámaibb jeleneteknek a gabona, illetve az egyéb mezőgazdasági termékek piacán lehet tanúja az ember. Délen legkelendőbb a rizs, északnyugaton a búza, de becsesek az árpa, köles, cirok, bagolyborsó, különféle olajos magvak és a hüvelyesek is. Az indiai földműves léte vagy nem léte szorosan összefügg a termékeny vagy a terméketlen esztendővel Tipikus észak-indiai leány Az 1943-as bengállai hatalmas éhínség a gyarmati kormányzóságot arra kényszerítette, hogy intézkedéseket tegyen a terméshozamok fokozása érdekében. Ezek az intézkedések azonban, sajnos, csak papíron valósultak meg. Csak tíz esztendő elmúltával, a felszabadult India kormánya tette meg' az első valóban hathatós lépéseket a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, Az ország eddig még mindig gabonabehozatalra szorul, de az elmúlt nyolc esztendő alatt a gabonatermés 600 000 tonnáról egymillió tonnára emelkedett, a rizstermés pedig húsz millióról harminc millió tonnára. Az indiai ötéves tervek tokozott figyelmet fordítanak a mezőgazdaság korszerűsítésére, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére, valamint egyéb mezőgazdasági reformok megvalósítására. így Indiában, ahol hathatós segítségünkkel rohamosan fejlesztik a nehézipart, a mezőgazdasági vidékeken még tovább folyik a réginek az újjal folytatott harca. M. K.
