A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-11 / 24. szám
24 Garami csendélet (Barsi Imre felévtele) SZABÓ LŐRINC Szénás szekér ment át a városon Szénásszekér ment át éjszaka a városon, az uccákon, fehér holdfényben, — ó, hogy fölfigyeltek a fülledt házsorok! Hogy nyújtóztak és nyöszörögtek a roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött, ment, suhant, dalolt és lebegett, úszott a fényben, úszott, énekelt, — nekem dalolt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók illatos dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány-nyirettyűt, dünnyögö dudát, nekem hozta el kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban megduzzadt dombokat, erőt, kitartást, önzést, szigorú szeretetet, — mind-mind nekem! Nekem! Nekem hozott mindent s míg áthaladt a tétova és perverz városon, az éjszaka kőrútján: sztvdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végi'gterítve, hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. s'} 000030 N. Sz. Hruscsov az irodalmi kritika küldetéséről Nagy figyelmet szentel N. Sz. Hruscsov az irodalmi kritika feladatainak, az irodalmi kritika fontos társadalmi hivatásának. * * * Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy az az őszinte beszélgetés, amely a párt és a kormány vezetőinek 1957-es találkozásakor zajlott le, tisztázta a művészi alkotómunka perspektíváit, segített elvi alapokon összekovácsolni az irodalom és műmészet erőit. Az akkor elhangzott kritika hasznos volt. Nyikita Szergejevics egyszersmind megjegyezte: ebből nem kell azt a következtetést levonni, hogy a központi bizottság nyugodalmas, kritikamentes életet akar teremteni. Nem. A párt saját munkájában sokszor adta példáját a hibák éles, elvi bírálatának. Az ilyen bátor kritika és önkritika példáját mutatta a XX. pártkongresszus is. Az élet, a gyakorlat meggyőzően tanúskodik arról, hogy az elvi kritika felfrissít, megsokszorozza az energiákat, aktivizálja a tömegek alkotókészségét. „És minél több az ilyen kritika — olvassuk Hruscsov elvtárs cikkében —, annál jobb. Minél gyakrabban dörzsöli az ember a testét durva nyírfahánccsal, vagy akár kefével, annál élénkebbnek érzi magát. A bírálat — egyszerű szavakkal kifejezve — sajátos fürdő. Nem hiába modják azokrSl, akiket megbírálnak, hogy „jól megfürösztötték őket.” Mi hívei vagyunk az ilyen frissítő „fürdőknek”, amelyek hozzásegítik az embert, hogy tiszta legyen... Annak a kritikának a hívei vagyunk, amely frissebbé teszi az embereket, növeli erejüket.” Az irodalomkritika akkor teljesíti társadalmi misszióját, ha minden erővel támogatja az írókat és művészeket nagy és fontos alkotói feladataik megoldásában, segít nekik olyan müveket létrehozni, amilyenekre a népnek szüksége van, amelyek mély eszmei tartalommal vannak megtöltve, nagy mesterségbeli tökélyt érnek el, amelyeket a szocialista realizmus szelleme hat át. A kritikusoknak ezt a feiadát természetesen nem úgy kell felfogni, mint valamiféle felhívást a művészi alkotások igénytelen értékelésére. Ellenkezőleg. Az igazi kritikának magas követelményeket kell támasztania az alkotások művészi színvonala tekintetében. — „Azt a kívánságot szeretném kifejezni — mondja Hruscsov elvtárs —, hogy ne legyenek többé elfogult, nem tárgyilagos értékelések egy-egy könyvről színdarabról, filmről, zeneműről, képről vagy szoöorról. Ilyenek bizony ma még megtalálhatók. Nem lehet normálisnak tartani azt a helyzetet, hogy az irodalmi és művészeti sajtóban gyakran közölnek olyan cikkeket, amelyek teljesen elítéltek egy-egy könyvet, filmet .vagy színdarabot és nem mutatnak rá e művek erős és gyenge oldalaira. Magától értetődik, hogy a rosszul sikerült művekről meg kell mondani az igazságot, de csak az igazságot, minden túlzás és gonoszkodás nélkül.” Teljesen nyilvánvaló, hogy a kritikának könyörtelennek és élesnek kél! lennie, ha ideológiai és politikai elveink védelméről van szó, ha arról van szó hogy idegen, burzsoá nézeteket és elképzeléseket akarnak irodalmunkba vagy művészetünkbe becsempészni. De azt is figyelembe kell venni, hogy a munkában, s különösen a művészi alkotásban balsikerek érhetik azokat is, akik hűségesen és odaadással szolgálják a népet. Velük kapcsolatban a bírálatnak figyelmesnek és jóindulatúnak kell lenni. Megengedhetetlen, hogy szándékosan csak a gyenge oldalt vegyük elő egy műnek és ennek alapján teljesen rossznak ítéljük... A Kommunyiszt utolsó számában jelent meg N. Sz. Hruscsov az irodalomról és kritikáról alkalmilag elhangzott beszédeinek rövidített összesítése „Az irodalom és művészet új sikerei felé” címmel. Ebből a cikkből idézzük a szovjet kormányfőnek az irodalmi kritika társadalmi küldetéséről kifejtett gondolatait. szerk 9 i