A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-21 / 21. szám
Hano, nt Keserű, a léhafalvi szövetkezet elnöke. — Maga az, a János bácsi ? — — hangzik a drót másik végéről. — Kérem szépen, igazgató levtárs, már két hete lejárt a szerződés a hízómarháink felvásárlására és még mindig nem vették át. Nagyon sürgős, nem tudunk előleget fizetni. Mikor szállíthatjuk őket? — Hát, ha nagyon sürgős, mondjuk jövő héten szerdán ... — Mikor? Szerdán? — kérdezte elkeseredetten az elnök. — Tönkre akarnak tenni ? Persze, maguknak mindegy, él-e vagy pusztul a közös! — Dehogy mindegy, Keserű bácsi. Ma péntek van... tudja mit, hozzák vasárnap reggel. — Mikor? Vasárnap? — hangzik a felháborodott válasz. — Még azt az egy pihenőnapját is el akarják venni az embernek! —Hisz maga sürgette, Keserű bácsi! De ha nem jó vasárnap, hozzák hétfőn! Ám legyenek ott hét órára, hogy ne kelljen sokat várniok. — Rendben van, pontosan ott leszünk. — Ugye megmondtam, hogy nekem kell velük beszélni! — korholta az elnök a belépő zootechnikust. — Jól megmondtam nekik a magamét. Lett is foganatja. Hétfőn már vihetjük az állatokat. Jó, hogy bedugtad az orrod, legalább megbeszéljük a szállítást. Három órás parázs vitát rendeztek arról, hogyan szervezik meg a szállítást, hogy minden simán menjen. Sovány Józsi, a zootechnikus hétfőn hajnalban ki-kidugta az orrát az istálló ajtaján, vajon mozognak-e már a traktorosok. Ügy nyolc óra körül kezdtek is szállingózni. Félkilencre megjött az elnök is. — Mi az ördög van veletek, Józsi, miért nem rakodtok már ? Hát nem úgy beszéltük meg, hogy hatkor indulunk? — Én üzentem Bébinek — mentegeted - zött a zootechnikus. — Nekünk ugyan senki nem szólt, hogy hatkor indulunk. A kisujjunkból meg nem szophattuk ki, hogy maguk mit akarnak! — mordult az elnökre az egyik traktoros. Az elnök dühösen elviharzott, hogy megmondja a magáét az agronómusnak. Józsi bácsi unszolására a traktorosok nekiláttak a begyújtásnak. A traktorok motorjai, amelyeknek dér volt az éjjel a takarójuk, nem akarták az igazságot. Innen is, onnan is szállingóztak az áliatetetők.és a traktorok motorja alatt vígan pattogó tűznél melengették . a kezüket. A tanácsadásból is akadt bőven, mégis „Lassan jár;, kettő felé járt az idő, amikor az egyik traktor folyamatosan pöfögni kezdett és nekiláthattak a többi húzatásának. Az esti szürkületre már berrege,tt mind a négy traktor. A felvásárló üzemben hiába várták a léhafalusiakat. Hála a technika fejlettségének, illetve a telefonnak, sikerült megtudniok, hogy a hízómarha szállítmányt csak kedden reggelre várhatják. A szövetkezet udvarán pedig haditanácsot ültek, mi legyen most a traktorokkal, hogy újból ki ne hűljenek. A zootechnikus mentőötlete alapján úgy döntöttek, hogy beállítják őket a növendékállatok istállójába, ott lassú járattal pöfögnek majd másnap reggelig. Kedden hajnalban, amikor az állatgondozó belépett az istállóba, olyan füst -csapott az arcába, hogy majdnem elájult. Még szerencse, hogy Kurta bácsi végighallgatta a légoltalmi tanfolyamot, s mivel gázálarc nem volt kéznél, vizes zsebkendőt tett az arcára, úgy sikerült az ajtókat, ablakokat kitárnia. Nemsokára megjöttek a traktorosok. Egy-kettőre kivonultak az istállóból. A füsttől még mindig kábult borjak bambám bámultak az egész éjjel zenélő, füstölő masinák után. Ment is minden mint a karikacsapás, csak amikor a pótkocsira akarták felcsapni a rakoncákat, vették észre, hogy azok bizony rossz állapotban vannak, pontosabban össze vannak törve. Józsi bácsi rohant a raktárba szerszámokért, azonban a raktárnok még nem volt ott. No, de hol a hiba, amikor már pöfög a traktor? Az egyik traktoros egykettőre megnyergeli a Zetort és elugrik az alig három kilométerre lakó raktárnokért. A raktárok megjött, azonban egy fia szöget sem találtak a raktárban. Ebből aztán nem csináltak tragédiát. A deszkából összetákolt raktárból itt is, ott is kiállott egy-egy szög, amelyeket kihuzogattak és kiegyenesítettek. Végül egy szál deszkát is kénytelenek a raktár falából kölcsönözni a rakoncák kijavításához. Kilenc óra után az első traktorra megkezdték a rakodást. Ahogy vezették fel a Cifrát, Józsi bácsi éktelen káromkodásra fakadt. Süket Balázsnak hiába rágta fülébe, elfelejtette a leadásra szánt marhák farkát lemosni. Márpedig így nem szállíthatják őket. Még csak az hiányzik, hogy Sovány Józsit azért szólják meg, lovába érsz" hogy piszkosfarkú állatokat küldött Léhafalváról. Száz szónak is egy a vége, dél van, mire felvezetik az állatokat a pótkocsira, s ha már dél van, harapni is illik valamit. A traktorosok elpöfögtek, hogy kielégítsék békétlenkedő gyomrukat. Fél kettőkor indultak. A világ minden kincséért sem maradtak volna el egymástól, hadd lássák az emberek, hogy Léhafalváról négy traktoron szállítanak tizenkét hízómarhat. A városka öreg toronyórája már a hármat is elütötte, amikor a felvásárló üzemhez értek. Józsi bácsi fiatalos hévvel ugrott le a pótkocsiról, hogy jelentse jövetelüket. Azaz csak jelentené, ha nem találna zárt kapukra. „Felvásárlás 7—15 óráig”. — Mi lesz most? — vakargatja tarkóját Józsi bácsi. Hiábavaló volt minden fejtörés, mást nem tehetnek, minthogy megvárják a másnap reggelt. Józsi bácsi este bevett vagy öt féldecit, utána körüljárta a pótkocsikat. Takarmányozás helyett néhány bíztató szót vetett az állatok felé, majd ö is ledűlt a Cifra mellé. A Cifra is részt vett a hajnali koncertben. A hidegtől topogó állat Józsi bácsi lábára lépett. Józsi bácsi ijedten kapta föl a fejét, hirtelenében nem tudta, hol van. Amikor feleszmélt, oldalba vágta a Cifrát, hogy nem éppen kedves terhét levegye a "lábáról. Traktorpufogás. Ördögbe is, ezek meg a szomszédfalusiak hízósertésekkel. Még meg sem dörzsölte a hidegtől meggémberedett tagjait, amikor látja, hogy a bátorpusztaiak hárman tizenkét marhát vezetnek leadásra. Hét órakor megnyílnak a felvásárlóüzem kapui. Józsi bácsi elsőként sántikál be, hogy minél előbb megszabaduljon a bőgő állatoktól. Azonban a megbeszélt időben megjelent éberfalviak, bátorpusztaiak, s az utánuk jövők nem engedtek a huszonegyből, ragaszkodtak hozzá, hogy az állatokat a megbeszélt időpontban vegyék át. Két óra körül járhatott az idő, amikor Józsi bácsiékra került a sor. Az éhségtől és a szomjúságtól szenvedő, horpadt hasú állatok, inkább „kínzó”, mint hízómarháknak néztek ki. így aztán Józsi bácsi minden tiltakozása ellenére, csak a második osztályba vették át a jószágot. A Rongyosban ott találták az elnököt, akit a türelmetlen asszonynépség küldött a keresésükre. A viszontlátás örömére alapos áldomást ittak, illetve egészen addig, amíg elkopott a kocsmáros ceruzájának a hegye. Az elnököt, a pótkocsiba fektették, a traktorosok feltámogatták egymást a pöfögő paripára és egykettőre a léhafalvi kocsma elé száguldottak. Józsi bácsi a kocsmában nagyhangon mesélte, hogy milyen jó vásárt csinált a szövetkezetnek és hogy a felvásárlók bizony úgy táncoltak, ahogy ő muzsikált... TÓTH DEZSŐ 13
