A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-21 / 21. szám
A kis> Mafenka szolgálni jött Prágába. Az első nap reggelén a ház ura kézenfogta, elvitte a fiiszereshez, a henteshez, a pékhez, megmutatta a Károly teret, végigsétált vele a Moldva mindkét partján és a Cerny serfőzde előtt a lelkére kötötte. hogy innen — és csakis innen — kell hoznia a nemes italt. A kis Mafenka okos, szöszke fejével mindenre csak bólogatott. Nem olyan nehéz ez, hogy bele ne férne a fejébe. És valóban: reggel, az előzetes menetrend szej-inl bevásárolt a fűszeresnél, a hentesnél, a péknél. és habár Prága nem kis város, eltalált délben a Cerny serfőzdébe is. Már a sörös - fiaskót szorongatta, amikor katonazene szólalt meg a téren. A kislány a fülét hegyezte, és mitha mágnes húzta volna az utcára. Zenészek jöttek és a rezesbandával egy ütemre léptek az emberek is, akik ki tudja, honnan kísérik a menetelóket. Morénkat is elbűvölte a látvány és szinte táncolni szottyant kedve. Végre, valaki kinyújtotta érte a kezét és megérintette: — Jöjjön velünk, kislány! És mert a zene olyan szépen szólt és mert a lábában már ott motoszkált a tánc ritmusa, nem is kapaszkodott, hogy ne sodorja magával a tömeg, ha■nem szorosabbra fogta a flaska nyakát és ment a többiekkel. A kürtök és trombiták tele szájjal nevettek, a cintányér csattogott, a dob még a lépésekkel is együtt koppant: a jókedv áradt hát mint valami folyam. Csak a harmadik nóta után kapta magát rajta, hogy várják ám az urak a sört. Rémülten tépte ki magát tácosa kezéből, jelszaladt a járdára és elkomolyodott arccal várta, míg a csinnadratta elvonul. Amikor egyedül maradt, félelem szorította össze szivét. Szemben hatalmas, ismeretlen torony tört az ég felé, mindenütt hatalmas paloták, a villamosok csilingelnek, autók tülkölnek, a konflisok kiabálnak, az emberek sietnek, csak Mafenka állt sörösjlaskúját szorongatva egyedül és tanácstalanul. Forgott jobbra, pislogott balra, de csak nem jutott eszébe, honnan jött. Már párás lett a szeme és érezte hogy pillanatokon belül kibuggyan a könnye. Már szipegett-szepegett és éppen a szemét törölgette, pendelye szélével, amikor megszólította valaki: — Mit keres, kislány? Hát ahogy hátrafordult, egy jól megtermett, piros képű rendőr előtt állt. — Jaj... nem találok haza — szepegte. — Elkísértem a katonazenét és most nem ismerem ki magam. — És hát . .. hol lakik ? — Azt nem tudom, hogy hívják azt az utcát. — Mennyi ideje van Prágában ? — Tegnap jöttem. — És hogy hívják a gazdáját ? — Azt sem tudom. — Honnan hozta a sört? — Azt is elfelejtettem. Ezzel megálfT a rendőr tudománya. Fogas kérdés ez bizony. Alighanem érezhette ezt a kislány is, mert most végleg eltört a mécses. Fglyt, potyogott a könnye, a rendőr pedig tanácstalanul nézte. Egyszerre világosság gyűlt az agyában. — Adja ide azt a sört! A rendőr átvette a flaskát, a tetején lefújta róla a habot, megnézte a színét, fintorogva beleszagolt, majd amikor így nem jutott eredményre, a szájához emelte és meghúzta. Nyelvével szakértő módjára végigtapogatta a szájpadlását, majd odafordult Mafenkához: — A „Prímás" - tói hozta? Mafenka szótlanul rázta a fejét. A rendőr ismét húzott belőle, ismét tapogatta a szájpadlását. — Tán a „Senjlok"-tói? — Nem. Dehogy. — Szedtevette, de furcsa — jegyezte meg a rendőr és újra megszopta a ftáskát. — Pedig ez nem az „U Flekü“-bál való! — Nem bizony — hagyta jóvá a lányvalami más neve volt. Most már az utca komoly őre sem tudta, hányadán tart, pedig a kitűnő ötletnek nyomra kellett volna vezetnie. Negyedszer is magasra emelte a flaskát. de ebben a pillanatban kemény, katonás méltatlankodás horkant föl mellette: Szolgálatban az utcán sörözget ? Elment a jó dolga? A rendőr feszes vigyázba rúnául t, összecsapta bokáját, sőt balkezével a flaskát nadrágjához csapva, jobbjával még tisztelgett is: — Kapitány úrnak alázatosan jelentem, nem a szomjúság miatt húztam meg a flaskát... Ez a kislány eltévedt és nem tudja, hol lakik. Gondoltam, tán a sör nyotnravezet... A kapitánynak szemmelláthatólag nem volt ínyére a dolog. Szúrós, megvető pillantásokkal mérte végig a rendőrt, majd Mafenkát vette szemügyre, aztán a bitnös sörösjlaskára került a sor. Eközben elmagyarázták. mi történt. Bosszankodott, dörgött-morgott és az sem tetszett neki, hogy most már körülállták az emberek. Hiába itt, tenni kell valamint, már csak a tekintély miatt is! — Adja ide azt a fiaskót! — röjjent rá végül a rendőrre. A rendőr tisztelettudóan mozdult, s a kapitány úr, mit sem törődve az utca egyre szaporodó népével, szájához emelte és néhány kövér kortyot eresztett le a gégéjén. Ahogy a nemes ital lecsúszott, fontolgatva, latolgatva pislogott a Lőportorony irányába, majd szinte az ítélethirdetö szigorúságával mondta: — Ne csoportosuljanak, kérem. Maga meg vezesse haza a kislányt .Ez az ital a Cerny serfőzdéből való. Fordította: Szűcs István Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy lapunk következő, májvis 28-i számában megkezdjük Alekszandr Beljájev AJ-TOJON TITKA című fantasztikus kalandregényének közlését. Beljájev szovjet írót joggal nevezhetjük korunk Jules Verne-jének. Ez a regénye a huszas évek vége felé íródott, ám ma sem vesztette el aktualitását, mintha csak napjaink legégetőbb jelenségére mutatna rá: harc az imperialisták kegyetlen tervei, a tömegpusztító fegyverek ellen. Beljájev. könyve számtalan ki* adást ért meg a Szovjetunióban, utoljára 1958-ban jelent mag Leningrádban. A regény elsőízben a Hét hasábjain jelenik meg magyar fordításban. Fejezetcímek a regényből: Elátkozott vidék — Halottak hajója — Aj Tojón isten orrlyuka — Váratlan találkozás — Város a föld alatt — Sikertelen menekülés — Mister Fatum — A földalatti város foglyai — Mister Klimenko tréfája — Fuldoklik a világ — Bayllei leveti az álarcot — Halálra ítélve — A játszma vége 12 EDUARD BASS: Uzeloe szeli kislány
