A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-21 / 21. szám

Szemléletes a kép: itt is, ott is porzik a pinci határ, szántanak, vetnek, ültetnek, trágyát hordanak. S nemcsak szemléletes, de jellemző is, mert erősen érzékelteti a traktorista összetartozását a földdel, a géppel, aztán pedig szélesebb körben az emberekkel, szövetkezettel, s országunk termelő életével.

Ha mást nem is említenék, * már az sem csekélység, hogy a pinci szövetkezet traktoristái

10—12 őrát ülnek naponta traktorjukon ebben a szorgos időben, a két lánctalpason járó traktorista pedig váltás nélkül huszonnégy őrát dolgozik a földeken, éppen csak annyi szünetet tartva, hogy egyen valamit, gépét átvizsgálja és egy kicsit pihentesse.

Vajon mi ennek a magyarázata ? A pinci szövetkezet traktoristái a tavasz elején munkacsoportot alakítottak a „Szocialista munkabrigád” címének megszerzéséért. A hattagú munkacsoport megalakulásáról szőlő jegyzőkönyv ezeket a vállalásokat tartalmazza:

a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik;

a tervezett s felhasználásra kerülő anyagok három százalékát megtakarítják; pontosan betartják az előírt agrotechnikai határidőket; a legkisebb veszteségekkel végzik el a begyűjtés munkálatait;

vállalják a gépek és munkaeszközök karbantartását is futó javítását; minden brigádtag előfizet egy napilapra;

valamennyien tagjai lesznek legalább egy-egy tömegszervezetnek;

Tácsik Kálmán a munkacsoport vezetője

Kavicsrakodás az Ipoly partján

Pariórögökön

legkésőbb szeptember elejéig megalakítanak a szövetkezet fiataljaiból egy testnevelési egyesületet;

közösen és rendszeresen látogatják a szövetkezeti munkaiskolát;

tanulmányozás és tapasztalatszerzés céljából megtekintenek egy mintaszerűen gazdálkodó szövetkezetét.

A brigádvezető Tácsik Kálmán harmincöt éves, jő munkabírású fiatalember, aki a sűrű dolog miatt csak úgy traktoron ülve, munka közben adja meg a kért felvilágosítást.

— Ahogy megalakult a csoport, azóta jobban megy a munka. A fiúk lelkesebben dolgoznak, mert már a munkábaállás is korábban történik reggelenként, mint azelőtt. Persze, Így a tavaszi munkákat is előbb fejezzük be néhány nappal. De nemcsak erről van szó. Jő munkát adnak a földnek, jobban vigyáznak a gépekre, mert rendesen olajozzák, zsírozzák, s ha valami hiba van, azonnal kijavítják és takarékoskodnak az üzemanyaggal is. Ami az üzemanyag-takarékosságot illeti, az most már állandóan 5—6 százalékos. Komolyan veszi a csoport a felajánlást. A múltkor, amikor a lánctalpas traktorunk javítás miatt három napig állt, a többiek a kerekes traktorokkal még este tízkor is kint voltak a földeken, hogy ne maradjunk el a szántással.

Nagyjából így beszélt a többi traktorista is, akikkel jobbára csak munka közben tudtam leállni egy kis beszélgetésre, mert az egyikük éppen szentfalira készült tégláért, a másik szántott, a harmadik burgonyát ültetett, s volt akivel csak trágyaszállitás vagy kavicshordas közben beszélgethettem. Nem nagyon kívánkozik itt feljegyzésre semmi különös, legalábbis Így felületes ismerkedés után, mert hiszen munkájuk, magánéletük s gondolkodásmódjuk nem mutat nagyobb különbségeket. Körülbelül belefér mindegyiküké ebbe a keretbe: IzOO—1500 havi jövedelem (a természetbeni javadalmazással együtt), napi 6—10 órás munka, egy kis pihenés, mozi, televlzionézés a kultúrházban, szindarabpróba a Csemadok együttesében, sörözés és biliárdozás a falu újonnan épült vendéglátójában, esti séta a lányokkal. Azért valamit mégiscsak meg kell említeni. kgyikük-másikuk valamilyen elégedetlenségnek adott hangot, amikor őszintén megmondták, hogy jő lenne mindig pontosan, előre tudniok, hogy mikor mennyi a fizetésük, mint ahogy ez az' üzemi munkásoknál van, meg hogy miért keresnek többet a gyárban.

— Szilárd jutalmazás kellene — mondta az egyik. Kelemen Ernő, éppen az, aki huszonnégy őrás műszakját végezte a határban.

— Szilárd jutalmazás — visszhangozta az elnök, Kelemen Imre, egy józan, okos földművesemben — Sokszor magyaráztuk már ezeknek a fiataloknak, hogy ez min múlik. Ebben az évben már talán be is vezethettük volna, ha tavaly nem ért volna bennünket a nagy vízkár, amikor az Ipoly kiöntött. Azért nézze csak, nem kell mindig odahallgatni ezekre a türelmetlen fiatalokra, mert ők azokkal a jólkeresö ipari munkásokkal, szerelőkkel hasonlitgatják össze magukat, akik túlóráznak meg 150 százalékot teljesítenek, vagy azokkal a sofőrökkel, akik két-három napokat töltenek úton s kapják a kilométerpénzt meg a diétát. Pedig hát van olyan a mi fiataljaink között nem egy, aki tavaly is megkeresett looO koronát egyegy hónapban.

Aztán máskülönben is megoszlanak a vélemények, mert egy másik traktorista, nem is tudom már melyik, azt kiáltotta felém búcsúzóul:

— Akkor jöjjön el megint, amikor megszereztük a szocialista brigád címet.

Minden bizonnyal megszerzik a „Szocialista munkabrigád", címet, mert érzik munkájuk értelmét s keresni is akarnak. No, meg egy kicsit rátartiek is, mert ha nekivágtak ilyen dolognak, nem akarnak kudarcot vallani.

MIKUS SÁNDOR

Porzik a határ, burgonyát Ültetnek