A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-21 / 21. szám
A Gót oszlop Kőrózsák n Vizirózsa tavon Alae wmy-Tátra — kilátás a Chopokról a Babára A Janáőek terem Vízöntője : . előterméből zöldrefes tett vasajtón ét vezet t ^raBMBaiai deménfalvi cseppkí Sok-sok betol lépcső visz le a mélybe, az é\ muliötc birodalmába, az időtlensé£ be. A Partizánok dómja az el! megálló. Ha a magasba nézel va£ a mélybe bámulsz, egyaránt meg kapnak a méretek. Templom hegy gyomrában. Impozáns, sol színben csillogó. Templom, melj nek mennyezetéről... pltty .. .piti ... állandóan csöpög a víz. Pltty . pltty... egy csöpp, egy másodper hatvan csöpp egy perc és így te vább... a végtelenből a végtelenb A csöpögő víz az óra, méri az idő Egy köbmiliméternyi cseppkő kéj ződéséhez, az ember rágós órájí mérve az időt, 10—15 év szüksége. Vajon a barlang Gót oszlopána hány évre volt szükséges ahho; hogy a maga monumentalitásába és pompájában kifejlődjék? Hán csöpp pöttyent le a mennyezetrő a természet örökké járó óráján, < tud-e kézpelni az emberi agy ann; nullát, amennyit az egyes utá kellene Írnunk, hogy kifejezzük számukat? Színes mesevilágba vezetnek betonlépcsők. Csillogó rózsaszli fehér és fekete, kávébarna, zöl és kék ötlik a szemedbe utad soréi A mennyezetről jégcsapokhoz ha sonló cseppködárdák stalagtlt ■ csüngenek, a talajból ugyanilyenek de tompábbak - Stalagmit - me rednek vissza rájuk. Az „örök vágy“ szimbóluma ké monumentális, egymás felé tör cseppkő oszlop. Valamikor az idők hajnalán apr ér tört utat magának a barién mennyezetén. Pltty ... pltty ... kezdett csöpögni a víz és mennyezeten apró dudor keletke zett, hasonló a fiatal őzbak fris sen előtörő, barkás agancséhoz. . barlang alján, ahová vtzeseppe' hulltak, keletkezett a másik dudái picike és igénytelen, de, mérés álmú és nagyratörő. A két dudo idők folyamén pálcikává vékonyo dott és vágyódva nyúlt egymá felé. Meg akarták csókolni egy mást, egyesülni akartak. A csepkődárdák aztán jókori oszlopokká nőttek, mint egy év százados fa ráncos törzse és égé szén kis távolság választotta e csupán őket egymástól. Ekkor kezd tek a mammutcsordák kóborolni vidéken, melyet az elvonuló jéj hátrahagyott, és az újra zöldüli erdőkből, barlangok mélyéről, izmos, kétlábú lény jött elő, hog; a bozontosszörű, villogó agyart mammutokra vadásszon. Az ember kor hajnalának pirkadását Jelező az idő és az egymás felé lgyekv cseppkőoszlopokat már csak eg; centiméter választotta el egymástól. Ekkor történt. Valami okból kifolyólag megszűnt az oszlopok' növekedését tápláló erecske, elhalt a vizcseppek sustorgása és a két oszlop felett megállt az idő. Egymásután! néma vá«gyuk megkövesedett, halálba dermedt volna, de átvette tőlük az a bozontos hajzatú kétlábú lény, aki az erdőkből jött elő mammutra vadászni és barlangi oroszlánnal küzdeni. Átvette vágyukat az ember. azóta vágyik a szépre, a jóra, az emberségre és szerelemre. IHLET. Járod a lépcsők sorét és nézed a tavakat: az Aranytavat, a Bűvös tavat, gyönyörködsz a Vízirózsa tó csillogó kőrózsáiban. Érzel valamit, de nem tudod pontosan, hogy mit. Megbámulod az Élet fáját és hallgatod a mélyben, alattad rohanó Luíanka patak morajét. Érzed, hogy mindez nagyon szép. Nézed a Kék tó tükre alatt az ércpénzeket — a látogatók dobálják oda - és arra gondolsz, hogy az ember eltanulta a természettől a törekvést, nyomot hagvnl magunk után a világban, azért dobálják az opálszlnü tóba a fehér pénzeket, hogy itt maradjon valami, amely az övék volt, hozzájuk tartozott. Furcsa gondolatok kelnek életre benőnéd, elütök a mindennapok gondolataitól, nem tudsz mit kezdeni velük. Zavart vagy és megilletődött. Nem tudpd, mi bajod. Ha művész volnál, tíjlnád, hogy itt a.püJanat, vízöntő ll, Janéfek-teremnek hívjak. Valamikcwitt $6#tti JanáaflT“55<W»>. fteheszefSs 4 VIzSMö csapocskáin sustorgó vizet és a lelkében dallamok csendültek fel, hogy később a hangversenytermekben a Váudy byl akkordjait hallgathassák az emberek. Janáóek művész volt, benne az ihlet alakot öltött. EGY RÖPKE PILLANAT. Fentről, a bejárat irányából halk kacaj száll alá a mélybe és megtöri a barlang csendjét. Vidám gyerekkacaj. Beszökken a repedésekbe, szétfolyik a termekben és üdeséggel tölti meg az időmérő vizcseppek világának egyhangúságát. Iskolás gyerekek nézi a barlang csodált. Évmilliók világába, az örökkévalóságba pengve beszökött a jelen. Egy pillanat a múló időből. Halk a kacaj csupán, mert a Hviezdoslav-terem hatvan méteres csppkővlzesése komolyságra és bámulatra int, és a tízesztendős emberkét is elfogja már az ihlet. -Halkan járják a termeket, suttogva beszélnek, cipőjük sem kopog a betonlépcsőkőn. Nézem a találkozást. Gyerek és cseppköoszlop találkozását. Évmilliók találkozását a pillanattal. Nagyszerű teremtmény az ember. Hatven év alatt — a vlzosöppek Óráján mérve egy pilanat alatt - tud maranda-ndót alkotni, amelyhez, lám a természetnek évmilliókra volt szüksége!
