A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 2. szám
I Ma munkás vagyok, három év múlva mérnök teszek, és magam fogok új erőmüveket tervezni — mondja Valentyin Molcsanov törten, vakon, ágyhoz szegezve sem adta meg magát, hanem írt, alkotott tovább, hallgatta a rádióban az élet híreit. Életének az utolsó szakasza is hőstett volna, s talán a legnagyobb !... „Egyéni tragédiámat — mondotta — elhalványította az alkotó munka csodálatos, semmihez sem fogható bodogsága, és az a tudat, hogy az én kezem is rak néhány téglát az általunk épített gyönyörű épületbe, amelynek szocializmus a neve.” IN. Osztrovszkij élete ragyogóan példázza azt az igazságot, hogy a nemeslelkü és szilárd akaratú ember mindenben és minden helyzetben hős lehet. Azért, mert a romantika gyermeke. Álmodni, merni a legnagyobbra vállalkozni: ezek a romantika gyermekeinek legjellemzőbb sajátosságai. Erejük tettre készen feszül, szívük sebesen hajtja ereikben a forró vért, és bánmihez fogjanak is, egész lelkűkkel dogoznak. A forradalmár és a tudós, az író és a katona, a zeneszerző és a munkás hőstetteiben minden különbözőségük mellett is van egy közös vonás: küzdelen az ember boldogságáért, harc a társadalom javára. Emlékezzünk csak Savonarolára, a fanatikus szerzetesre, aki nagy festőművészek képeit égette el, híres szobrászok alkotásait zúzatta porrá. Vállalta a kínvallatást, hogy eszméinek igazát bizonyítsa. Nem riasztotta vissza sem a máglya, sem az akasztófa ... De mégsem nevezi ót senki hősnek, senki sem mondja róla, róla hogy hőstetteket hajtott végre, mert amit tett, az a szépség és az ihlet megcsúfolása volt. A szovjet álmodozót az a törekvés hajtja, hogy hasznára legyen a társadalomnak. És ki állítja, hogy a XX. század derekán kihalt már a romantika ? Hát a kozmosz, a világűr ostroma? Vajon kik, ha nem a romantikusok azok, akik a legkülönfélébb szovjet intézményeket — akár illetékesek ezek az űrhajózásra, akár nem — elhalmozzák levelekkel, mert űrhajósok akarnak lenni. „Kész vagyok életemet áldozni a tudományért" — írják. A mi országunkban, ahol a nép tudatosan formálja a történelmet, gyakran előfordul, hogy nemcsak egy-egy ember, hanem egész kollektíva hajt végre hőstettet. Most is például a legerősebbek, a legjobbak sereglenek össze Keleten, az ország minden részéből. Szibériába mennek istenhátamögötti, eldugott vidékekre, a tajgába, Rofnantikus ábránd űzi-hajtja őket: Üj, modern országrészt akarnak ott építeni. Az alapokat már lerakták. Ott van például Bratszk. Nemsokára felépül Bratszkban az az óriási vízierőmü,' amilyenhez fogható nincs még egy a világon ... Megszokott kép az építkezésen Ludmilla Szűrövéé 21 éves diáklány MinszkbŐI jött, szakmai gyakorlatát tölti Bratszkban a teherautókat irányítja ő a „nagy kocsik kis gazdasszonya”. Mi a vágya, célja? „Elvégzem az egyetemet, aztán visszajövök ide. Itt akarok dolgozni, mert olyan nagyszerű itt élni!"
