A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 2. szám

Az egerszegiek énekkara Dalos találkozók A Csemadok központi bizottsága él a Népművelési Intézet kezde­ményezésére dalos találkozókra jöttek össze magyarlakta falvaink dalosai és népi zenészei. Rozsnyó után a szerdahelyi és az újvári találkozó Is méltóan bebi­zonyította annak az eddig csak elméleti téren hangoztatott meg­állapításnak az Igazságát, hogy érdemes felkarolni és buzdítani népi zenészeinket és népi dalosainkat, mert minden feltételük megvan arra, hogy kultúréletünk legértékesebb szószólói legyenek. Ezt igazolta Dunaszerdahelyen a technikailag különösen fejlett és rltmlkallag egé­szen kiválót nyújtó dunaszerdahelyi népi zenekar, a vásárúti szövetke­zeti parasztokból álló kilenctagú zenekar és a Felsőcsallóközi Népi Együtteshez tartozó somorjal népi zenekar, továbbá az újváron be­mutatkozó Bocska Farkas prímás Utal vezettt héttagú udvardl zenekar. Ez utóbbinál különösen megtapsolta a nagyszámú közönség Bocska Farkas hétéves unokáját, aki néhány számon keresztül ügyesen helyettesítette prímás nagyapját. Ezúttal is kiváló teljesítményt nyújtott az újvári Virág zenekar. A dalosok közül Szerdahelyen a Kulcsár Tibor által vezényelt bra­­tislaval tlzenegyéves iskola dalcsoportját, a pozsonypüspökl gyermek­­kórust és a somorjal Tiízoltótestület és Vöröskereszt énekkarát dicsér­hetjük meg. Érsekújváron pedig a Bolkó István vezette hetventagú egerszegi vegyeskar aratott osztatlan elismerést. Az egerszegiek azt a gyakori és hamis érvelést cáfolták meg, hogy a falvakon nem lehet jó énekkart összetoborozni. Dicsérjük meg végül az egyetlen szólóénekest, Tauss Máriát (az érsekújvári Elektrosvit dolgozóját), akiről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy megfelelő iskolázási után mint hivatásos énekesnő is megállná a helyét. A razsuyói, dunaszerdahelyi és érsekújvári dalos találkozók fontos eredménye: 1961-ben daloa és zenei fesztivál követi ezt a szép akciót. NEUMANN JANOS lom .'itt/yil Tóth elvtársnő helyjegye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepének lelátójára ■JltejQ.hjdemelt (utalóm Tóth Margit tardoskeddi tanítónőt talán nem is kell külön bemutatnunk, hisz az ő nevéhez fűződik a Váskatánc, Fonó, •Ördöglagzi és még sok más tánc sikere. Fáradhatatlanul dolgozik, nincs olyan kul­turális megmozdulás, ahol az ő tánccso­portja ne szerepelne. így hát nem véletlenül történt, hogy a Csemadok Központi Bizottságától éppen ő kapott jualmat — társasutazást a Szov­jetunióba. Az iskolában kerestem fel, s megkértem, meséljen valamit nem mindennapi útjá­ról. — Két hétig voltunk a Szovjetunióban. Feledhetetlen két hét lesz ez az életem­ben. Rengeteg élményben volt részem, sok új barátságot kötöttem, a szovjet emberek megható szeretettel vettek kö­rül mindnyájunkat. Az útirány Lvov— Kijev—Leningrád majd Moszkva volt. Lvovban pioniravatáson vettünk részt. Meglepett engem a pionírok felkészült­sége, fegyelmezettsége. A pionír szerve­zetben az érdekköröket szakképzett mun­kások vezetik. (Pionirvezetők figyelmé­be! Nem lehetne ezt nálunk is megva­lósítani?) Kijevben a Pedagógiai Intézet diákjai meghívták bennünket műsoros estjükre, majd tovább utaztunk Leningrádba. Itt olyan élményben volt részünk, ami­lyennel kevés ember dicsekedhet. Azok közé a szerencsések közé jutottam, akik a lelátóról nézték végig a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett ünnepségeket. Láttuk a történelmi nevezettségű Téli Palotát, voltunk az Aurórán, ami most múzeumnak van berendezve. Utolsó állomásunk Moszkva volt. Örök­ké emlékezetes lesz számomra az ott el­töltött néhány nap, mert hiszen monda­nom sem kell, hogy Moszkva milyen gyö­nyörű város. Jártunk a Lenin—Sztálin mauzóleumban. Érdekes, hogy délután egykor nyitják ki, de már reggel hatkor hosszú sorban állnak az emberek a mau­zóleum előtt, hogy bejuthassanak. — Milyenek a szovjet emberek? — Erre egy történettel válaszolok. Tár-' saságunk egyik tagja háromszor veszí­tette el a pénztárcáját pénzzel együtt, s mindig visszaadták. — Tánccsoport vezetője vagy, valami­lyen népi együttes műsorát nem tekintet­ted meg ? . — Az ukrán népi együttes bemutató­ját láttam. Műsorukon egy cselekményes magyar tánc is szerepelt. Óriási sikere volt a táncnak, háromszor kellet ismé­telni. — A címe? — Seprüs tánc Szeretném betanítani a tardoskeddi tánccsoporttal; remélem, legalább olyan sikere lesz, mint • a Szov­jetunióban. Ezt mi is hiszük, és sok sikert kívá­nunk hozzá. KOPASZ CSILLA A nagykövesdi HNB mellett működő, pogéri ügyekkel foglalkozó bizottság 1960. november 26-án ünnepélyesen polgárai közé fogadta a község két új lakosát; Kozák Józsikát és Stefán Gyuszlkát. Nagy jelentőséggel bír ez az ünnepélyes ese­mény a községben, mert azt bizonyltja, hogy az újszülöttek szülei megértették és magukévá tették a haladó szellemű ne­velés alapjait. (HNB, Nagykövesd) 20

Next

/
Thumbnails
Contents