A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-23 / 17. szám
El tudnék képzelni Bratislavát régi, történelmi nevezetességű véré nélkül? Ugye, nehezen. A földgolyó minden táján vannak városok, helységek, melyekhez bizonyos nevezetesség fűződik. Nehezen tudnánk elképzelni például Moszkvát a Kreml, Prágát a Hradöany, Marseille-t a Chateau d’If sziget, Velencét a Doge-palota, Firenzét pedig a Medici-kertek nélkül... Ha e városok közül bármelyiket is említik, azonnal felvillan az ember emlékezetében a hozzá fűződő jellegzetesség képe. Ez az eszmetársítás annál erősebb, természetesebb, minél jobban ismerjük az illető várost, tájat, minél többet láttuk filmen, esetleg képen. Ahogy Bratislavához szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a vár látképe, ugyanúgy elképzelhetetlen a kis svájci turista központ, Zermatt is a 4478 méter magas, legendákkal övezett, égbenyúlő gránitcsúcs, a Matterhorn nélkül. , Matterhorn képe csaknem minden zermatti levelezőlapon fellelhető. Miként egy hatalmas mágnes, úgy vonzza a hegymászókat, sízőket, és ami a szállótulajdonosok és kereskedők számára a legfontosabb — a pénzes turisták ezreit. Értesülésük szerint legtöbben Angliából járnak ide. Matterhorn csodás szépségű panorámáján kívül főként Zermatt bizonyos fokú konzervativizmusa ragadja meg az angolokat. Cortina dAmpezzoval, Kitzbüllel, Courchevellel vagy,^ Nyugat egyéb téli üdülőivel összehasonlítva az élet itt jóval nyugottabb mederben folyik, nem zavarják lépten-nyomon lármás éjjeli mulatók, fényűzően berendezett mondén bárok. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy Zermattban nincsenek kellemes szórakozóhelyek. Vannak itt is, csakhogy nem olyan nagy számban, mint ahogy az Nyugaton szokásban van. Zermatt kisé ódon, patinás épületeivel, nyugodt, kiegyensúlyozott életével a régi, letűnt korok levegőjét árasztja. Ezzel kapcsolatban megemlíthetünk egy érdekességet: a zermatti síiskola csakis idősebb, tapasztalt síoktatőkat és idegenvezetőket alkalmaz, A riport írója. Hol másutt — mint a turisták mágnese, a napfényben szikrázó, csodás szépségű Matterhorn előtt A fogaskerekű vasút gornergra’t végállomása Zermatt látképe — háttérben a 4478 m magas Matterhorn kiknek életkora általában 50—60 esztendő körül mozog. Mint minden turlstaközpontnak, Zermaltnak is megvannak a maga nevezetességei. Ezek közé tartozik többek között a sípályák legmagasabb pontjához vezető légijárat és vasúti közlekedés. A svájci idegenforgalmi irodák valaha propagandaeszközként életmentő szolgálatot teljesítő bernáthegyi kutyákat nyomattak prospektusaikra, melyeknek nyakán ott lógott az elmaradhatatlan rumos vagy konyakos üveg. Azokban az időkben valóban sok emberéletet mentetek meg e derék állatok. Manapság a tájékoztatókon és különböző plakátokon már inkább repülőgépek láthatók. A terjedelmes alpesi fennsíkok kedvező időjárás esetén lehetővé teszik kisebb repülőgépek le- és felszállását. Lehetséges, sokan látták a Hegyi pilőta című filmet, melynek felvételei többnyire nem trükkfelvételek, csupán a helyszínen lejátszódó cselekményt örökítették meg. Magam is láttam le- és felszállni egy ilyen apró, tarkára mázolt repülőgépet. A néző számára minden nagyon egyszerű dolog. A valóságban azonban a pilótának tökéletesen értenie kell a mesterségét, mivel a legkisebb pontatlanság végzetes katasztrófát okozhat. De mit meg nem tesz az ember a megélhetésért. A repülőgépeket többféle célra használják. Repülőn sietnek az életveszedelembe került hegymászók és slzők segltéségére, repülőn szállítják a gazdag turistákat — akik nem akarnak Géniből vagy Zürichből Zermattba vonaton utazni — és a Matterhorn körüli sétarepülésre is repülőgépeket használnak. Zermatt további érdekessége a több mint háromezer méter magasan fekvő Gornergratra vezető fogaskerekű villamos vasút. Valóban, kellemes dolog slterep-keresésre vasúton menni — azonban ez nem tartozik a legolcsóbb szórakozások közé. Egy út a Gornergratra 16 frankba kerül. Megkérdezhetné valaki: és sok ez? Azok számára, akiknek nincs állandó munkájuk, akik nem foglalkozhatnak kereskedéssel vagy egyéb jövedelmező foglalkozással — bizony, meglehetősen sok. És ezek az emberek Zermattba nem is igen járnak. Ha közelebbről szemügyre vesszük a zermatti polgárok életét, főként azokét, akiknek az erős konkurrencia miatt nem akad szállásra jól fizető turista — bizony ezeknek az embereknek az élete nagyon kemény; olyan kemény, akár az alpesi gránitszikla. Az csak természetes, hogy Itt a fűvön kívül más nemigen terem, az is csak a magasan fekvő, távoli hegyi legelőkön. A környék parasztjainak gazdasági épületein meglátszik, hogy évek hosszú során át nem fordítottak tatarozásukra egyetlen frankot sem. A meglehetősen rossz állapotban lévő lakóházak, az omladozó istállók, és a rozoga szénapajták fokozzák talán a környék festőlségét — de gazdasági jólétről semmiképpen sem tanúskodnak. Azért a legtöbb háztulajdonos egy-két szobát fenntart a turisták számára — mert élni csak kell —, melyeknek zengzetes nevei valami módon mindig kapcsolatban vannak a Matterhornnal, Igen a Matterhornnal, mert ö számukra a mágnes, a kenyérkereső, az édesapa ;ő számukra a legtíszteltebb, legbecsesebb. Reggel hagytuk el Zermattot, azért módomban volt megfigyelni a vasúti töltés melletti lepedő nagyságú földecskéket. Az Igazat megvallva, gondosan, példásan voltak megművelve mind egy szálig — mintha erőszakkal tépte volna ki őket egy mesebeli őriás keze a mostoha természet zord öléből. Az ember mindennapos kemény harca ez a természettel. Svájcban nagy különbség van a turista és a helyi lakos között. Szembetűnő különbség. Még abban az esetben is, ha a Matterhorn a turisták mágnese. — Su — 19
