A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-23 / 17. szám

^4 A y£j2j‘/ Wr M hogy a Banyár Vilmos bácsi, a Csemadok nagy­­kéri szervezetének elnöke a reggeli ébre­dés percétől kezdve örül az esti Óráiknak. Nem azért, mert a felesége Ízes vacsorát tálal, nem is azért, mert hatvankét esz­tendős testét megölelgeti, megsimogatja a pihenés, hanem azért, mert lassú léptek­kel elballaghat a magyar tannyelvű isko­lába, ahol minden este ülést tart a Cse­madok nagykéri szervezetének vezetősége. Józan, dolgos munkásemberek a vezetőség tagjai, akik többre, jobbra, szebbre vágy­nak, nemcsak anyagi javak gyarapodására, de a falu szellemi életének gazdagításá­ra is. Vajon van-e láthatö eredménye igyeke­zetüknek, lelkesedésüknek? Van! Az elmúlt évben három színdarabbal léptek a nyilvánosság elé, hatszáz óra brigád­munkával segítettek az EfSZ-nek és 400 órányi munkát fordítottak Nagykér szé­pítésére. öt esztrádmüsorral varázsoltak mosolyt a falusi dolgozók arcára, és ép­pen ezekben a napokban tartják meg a szlovák nyelvtanfolyam évzáró Ünnepsé­gét. A Csemadok nagykéri szervezete a falu kulturális életének hajtóereje, a tu­dományos világnézet hirdetője és minden társadalmi megmozdulás szervezője. Minden jóságnak, szépségnek, lelket ne­mesítő, hétköznapokat megszépítő csele­kedetnek forrása az ember. És ha ezt a tételt vallom, akkor be kell mutatnom a Csemadok nagykéri szervezetének tagjait, ha nem is mind a hetvenet, de legalább néhányat a hetven közül. A riporter jóleső örömmel írja le Gróf György vagy Kisucky Ilona nevét. Jóleső örömmel azért, mert ez a két tizenkilenc esztendős fiatal nem ismer fáradságot, nem keresi a könnyű szórakozás lehető­ségeit, hanem igazi, érett kultúrmunkas­ként segít a Csemadok-szervezetnek. És beszélni kell Kurcsa András tanító­ról, a színjátszó-csoport állandó rendező­jéről, aki soha nem hivatkozik egyéb­irányú elfoglaltságéra, aki tudja, érzi. Nagykéri mniaisw tanító munkája nem végződik a tantestületi szoba ajtajában, mert onnan egyenes út vezet a művelődési házba. iNőnek, szépülnek már a virágok, ame­lyekből szorgos kezek készítik a meny­asszonyi koszorút Csapiár Magda tanítónő szökefürtös fejére, de a jövő-tervezgető órák mellett nem feledkezik meg a Cse­­madokról sem és készségesen segít a csupatűz, csupalelkesedés Jandura Rozá­liának, aki a nagykéri táncosokat készíti elő a kosűti ünnepélyre. Amikor Nagykérre leszáll az este, tizen­hat test hajlik, fordul, tizenhat arc piro­sodik a tánc ttizétő). Zoboraljat csárdás, Kendós-tánc, Krumpli-szedés, Magyar csárdás, Tardoskeddi váskatánc és Hús­véti locsolkodó ütemeire dobbannak, len­dülnek a lábak a próbákon, mert tánccal, dallal köszöntik a nagykérlek a Párt negyvenedik évfordulóját a kosúti talál­kozón. A Csemadok nagykéri szervezetének minden tagja azon töpreng, hogyan lehet­ne igazén szépen, mindent kifejező tettel ünnepelni, hogyan lehetne a leghatáso­sabban bizonyítani, hogy a negyvenedik évforduló nemcsak azért ünnep, mert igy kívánják a felettes szervek, mert erről Ír a sajtó, hanem azért, mert így paran­csolja az emberszivekben élő szeretet és hűség! Készülnek a nagykéri táncosok, olyan lelkesen, olyan szorgalmasan készülnek, hogy táncaikkal bizonyosan még szebbé, tartalmasabbá, kifejezőbbé teszik a kosüti ünnepnapot. És készülődés közben még arról Is megfeledkeznek, hogy a műve­lődési ház színpadán nincs függöny, és évek óta hiába könyörögnek egy háttért képező körfüggönyért! Minden este összeülnek a vezetőség tagjai, hogy a Csemadok nagykéri szer­vezetének ügyeit tárgyalják, mindenben szívesen, örömmel segít a magyar tan­nyelvű iskola tizenkilenc tanítója és talán ezért gondoltam arra, hogy olyan a Cse­madok nagykéri szervezete, mint egy nagy, jól szervezett, szépségekkel gyö­nyörködtető zenekar. De mégist kénytelen vagyok disszonáns hanggal zavarni az együttest: háromezer­nyolcszáz lakosa van Nagykérnek és eb­ből csak hetven ember tagja a Csemadok­­nak. Miért? PÉTERFY GYULA Hírek A Csemadok pozbai helyi csoportjának színjátszói bemutatták L. Luknár: Aranykenyér című színmüvét. Az elő­adásnak nagy sikere volt. Ez főleg annak tulajdonítható, hogy a szereplők a veze­tőséggel együtt fáradságot nem ismerve kapcsolódtak be a munkába. A darabot MMa Kornélia és Bogdány Bála tanítók rendezték. A színdarabot nemcsak ott­hon, hanem Besenyőn, Borocskán, Felső­­pélen is előadták, ahol szintén nagy Si­kert arattak. A nyitrai Pedagógiai Intézet magyar tagozatának kultúrcsoportja nagy gond­dal összeállított efztrádmüsort muta­tott be. A műsor első felében Móricz: Magdaléna című egyfelvonásosát adták elő, a műsor második felében táncok, vidám jelenetek, népdalok váltották egymást. A kultúrcsoport vezetője Fe­kete Zoltán, másodéves hallgató. Műso­rukkal nemcsak a diákokat, hanem a környező falvak lakosait is szórakoztat­ják. * A szepsi magyar tannnyelvü középis­kola CSISZ szervezete a Hamupipőke című mesejátékot vitte színre. A diákok tizenháromszor adták elő a darabot. A szereplők közül kitűntek Lackó Má­ria, Szabó Ilona, Papp Katalin, Szabó Anna, Timkó Ferenc, akik a főbb szere­peket alakították. Bart« Lajos: Zsuzsi című színművét tanulták be a garamsallói színjátszók és a körzeti verseuyen első helyre kerültek. Képünk Mol­nár Adélt és Rózsa Istvánt, a két főszereplőt

Next

/
Thumbnails
Contents