A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-16 / 16. szám
s ok 80 új francia frank, vagy sem? Nem tartok igényét e hamleti intonációjú kérdés szerzőségére: mert akár tetszik valakinek, akér nem — e kérdés sok francia családnak csaknem mindennapi problémája. A felelet rá — mint életünk annyi bonyolult kérdésére — meglepően egyszerű. Elegendő ha az adott tényt, ez esetben a hamleti initonációjú kérdést, egy tükörben vizsgáljuk meg. Állítsuk például a képzeletbeli varázstükröt a franciaországi téli üdülőhelyek egyik legmodernebblke — sőt, határozottan állítom, a világ legmodernebb téli üdülője a Savoiai- Alpokban lévő, 1850 méter magasan fekvő Courchevel elé. Kiérem, ne is keressék a térképen, hacsak egy legújabb kiadású francia térkép nincs a birtokukban. Egyszerűen annál az oknál fogva ne keressék, mert az említett helység még túlságosan fiatal, új, még teljesen el sem készült, némely szállök ajtaján a lakkozás még meg sem száradt, ittott még valami hiányzik. Am, ami itt van; az a legelőkelőbb francia építészet valóságos remeke. Az idegen számára e téli üdülőbe vezető üt is egyszerű a maga bonyolultságában. Ugyanis csupán két közlekedési eszközt vehet igénybe — taxit vagy helikoptert. Egyéb üt nincs. Ml a taxit választottuk, és mire Genfből célunkhoz értünk, hajnali hármat mutatott az óra. Meg kell hagynunk, a franciák figyelmes vendéglátók, pompás, ún. négy-csillagos, azaz luxusszállót béreltek számukra. Le Laná-nak hívják. Szállónk építőanyaga — de nemcsak a miénké, de Courchevel többi épületéé is — aluminíumöntvény, üveg, egy kevés fa és számos egyéb műanyag. Lépten-nyomon a legkülönbözőbb műanyagokkal találkozik itt az ember. Ebből van a padló, a fürdőszoba burkolata, sőt az egyes szobákat elválasztó falak is műanyagból vannak, melyek olyan vékonyak, hogy az ember fél nekik támaszkodni. Hangszigetelő tulajdonságuk azonban bámulatraméitó. Igaz, az őt őrás, fárasztó éjszakai utazás után az ember nem képes a téli üdülőhely minden technikai újdonságéra felfigyelni. Ezért a további napokra is tartogattunk belőlük valamit magunknak. .. Courchevel népszerűségét több körülménynek köszönheti. Az Szállónk, a fényűzőén berendezett Le tana ö$H 4 cfa& 6\tü jo é'r igazat megvallva az üdölő fekvése nem a legszerencsésebb. Az egész települést háromezer méter magas hegyláncok övezik, melyeknek csaknem minden csúcsára felvonó közlekedik. A slzők valóságos paradicsoma ez. Kezdők és világbajnokok egyaránt klválö terepre lelnek itt. Gyalog az embernek úgyszólván egy lépést sem kell tennie. Mindenhová, még a legenyhébb kapastkodókra is felvonók visznek. Courchevel további különlegessége, illetve érdekessége az itt lévő siiskoia. Vezetője az alpesi versenyszámok világbajnoka, Émile Allalse, aki — a zermatti és Cortina d'Ampezzo-i stiskola növendékeihez viszonyítva — csupa fiatal és csinos fiút foglalkoztat. Ennek is — ahogy ezt a későbbiek folyamán látni fogjuk — megvan a maga rafináltén kiagyalt célja. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznünk a sípályákról, ez esetben csupán egyről, a legpompásabbról, mely a 2700 méter magas La Saulire csúcsról a tengerszint felett 400 méter magasan fekvő Meribelbe vezet. A 16 km hosszú pálya felejthetlen szépségű hegyoldalakon keresztül vezet, a legcsekélyebb akadály sincs rajta. Csupán az utolsó két kilométert szegélyezi fenyőerdő. Mindez a szóban lévő téli Udü-A völgyből pompás kilátás nyílik a Bellecöte-hegység csúcsaira. lő vitathatatlan szépségét, előnyeit öregbíti. Am ez csupán a fényes külső máz, az érem egyik oldala, melyre a franciák oly büszkék, és amelyet az idegenforgalmi prospektusok oly hivalkodóan hirdetnek. Minden éremnek azonban két oldala van, és a tárgyilagos értékeléskor a másik oldalt is meg kell vizsgálni. Ott tartózkodásunk második napján jó alkalom kínálkozott erre. Amikor szállodai szobánk szekrényének ajtaját kinyitottuk, egy apró cédulát pillantottuk meg. Ez állott rajta: e szálló egy napi dija 80 új francia frank. Ez sok, vagy kevés? A feleletet, kedves olvasóim, a következő sorok maguk adják meg. Egy francia munkás átlagos fizetése — ha dolgozik — 500 >»500 új frank havonta! Ez, kérem, nem a mi becslésünk, hanem a francia statisztika hivatalos megállapítása. Ogy gondolom, e pár mondat világosan megválaszolta a kérdést, hogy ti. kik számára építették a fényűzően berendezett luxusUdülöt. Hisz a munkás havi fizetéséből alig egy hetet tölthetne Itt, mivel a többi szálló sem sokkal olcsóbb. Am térjünk vissza egy pillanatra az említett siiskolához. Emilé Allaise-t a kapitalizmusra oly jellemző konkurencia kényszerltetite arra, hogy iskolájába csupa fiatal, csinos fiút vegyen fel, mivel az igazság az, hogy míg a gyáros úr a párizsi vagy egyéb börzén kétes ügyletekkel spekulál, addig a felesége pihenni megy a hegyekbe. És az csak természetes, hogy a pénzéért még a siórák alatt is kellemes személyek társaságában akar A silók „paradicsomában" nlndentlvé kényelmes felvonók szállítják a tömött pénztárcája turistákat szórakozni. Kérdés azonban, hogy mindig talál-e itt ilyen kellemes társaságot. Nem titok, hogy itt Courchevelben, épp a sípályákon találtunk néhány röpiratot, mely a Bundeswehr Franciaországi támaszpontjainak felszámolását követeli. A francia dolgozó nép tiltakozása ez a kormány politikája ellen, mely Franciaország ősi ellenségével, Nyugat-Németországgal szövetkezett. Ez hát a nép hangja, azé a népé, mely a luxusUdülöt csupán egy-egy autóbuszkirándulás alkalmával tekintheti meg, miközben magával hozott szerény ebédjét egy menedék-* házban vagy — ahogy ezt mi is látuk — az autóbusz tetején költötte el. Ilyen hát a téli üdülőhely két arca, ilyen a courcheveli tükör. Más szóval — 80 új francia frank Courchevelben bizony édeskevés. SU 19
