A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-16 / 16. szám

Andódi krónika A Csemadok újvári járási titkárságára igyekszem. Ott találkozom Czuczor kultúrtárssal. Érdeklődöm, milyen a szervezeti élet náluk? El­mondja, hogy a tagsági dijakat hozta be, méghozzá az lB61-«s évre. 88 tagjuk van, és az évzáró közgyűlés óta már 10 új tagot szereztek annak ellenére, hogy a község lakóinak száma csak 1500. — Az év végéig bizonyára lesz még 15—20 új tag ugye? — szólok közbe. — Igen, az évzárón elhatároztuk, hogy meg sem állunk százig. — Czuczor János kultúrtárs milyen funkciót tölt be a Csemadok szervezetében ? — Kultúrfelelös vagyok, amióta nálunk Csemadok létezik, annak pedig már tíz éve. — Es mint rendező is működik? — Igen — válaszolja —, majd hosszabb gondolkodás után foly­tatja: — Az első lépések nehezen mentek. Bizony, sok munkába került, amig sikerült meggyőzni a lakosságot, hogy látogassák rendezvényein­ket. Ogy szerveztük a fellépéseket, hogy mindenkinek nyújtson va­lamit. A szlnlelőadásckra elővételben adjuk el a jegyeket, és így csak­nem mindig telt ház előtt játszunk. Minden előadást 8-9- szer is megismételünk, azonkívül a szomszédos községekbe is elmegyünk ven­dégszerepelni. — Az asszony nem mérgelődik, hogy keveset van otthon? — Elmo­solyodik: — Nem, mert feleségemmel és 18 éves fiammal együtt szerepelünk a színdarabokban. így az asszonynak nincs semmi oka, hogy szemre­hányásokat tegyen, hisz ő is „kimarad“. — Milyen színdarabokat játszottak eddig? Csak nehezen tud visszaemlékezni: — Fehér tyúk, Oj kenyér. Kul­­logők, Llllomfi, Kényeskedők, Vadorzó felesége. Húsz év után. Szerel­mi házasság, Mikor a hárs virágzik. Most a Tacskó-t szeretnék elő­adni. Ezenkívül előadásokat tartottunk a közös gazdálkodás előnyeiről, „Ismerd meg hazádat“ és hasonló témákról. Kis Lajos tanító jő elő­adónak bizonyult. ize ez még nem minden. Nemrégiben alakult meg a tánccsoport, melyet Gőgh Ilonka és Madlné tanítónő vezet. Kilenc tagú zenekaruk is ven. Hangszerekre lenne szükségünk — folytatja Czuczor kultúrtárs, de nlnsc rá pénzünk, és az EFSZ nem segít. Igen, sajnos, így van. Minden szövetkezetnek van kulturélis alapra betervezett pénzösszege, de azt legtöbb helyen más célokra fordítják, így van ez Andődon Is. — Vannak-e Csemadok-tagok az EFSZ-ben? — Igen. A kertészetben, az állattenyésztésben, méhészetben dol­goznak és a faluszépltésl akcióban Is szénen kivették részüket. Pl.: Czuczor Erzsébet, id. Szőke Jőzsefné, özv. Czuczor Jénosné és Czuczor Valéria, összesen 160 őrét dolgoztak le utak javításánál, a művelődési ház tatarozásánál, fák ültetésénél, stb. — Szép, szép a múlt. De hogvan készülnek a jövőre? — A vezetőség kéthetenként ül össze, most egy előadással össze­kötött nyilvános taggyűlést készítenek elő. Szeretnének művelődési házat is építeni, mert ami van. nem felel meg, a zenekart is ki kelle­ne bővíteni. ha az EFSZ a kulturális alapból hozzájárulna a hang­szerek beszerzéséhez. PUHA VINCE A vezetőség ... és a zenekar Rétei készülődés .......A Csemadok rétéi szervezete részt vesz a pért negyvenedik évfordulója alkataiétól rendezett ünnepségeken. A zenekar, a tánc­­csopirt és a színjátszók munkáját az egész tagság támogatja ...“ Emlékezetből idézem Itt a Csemadok rétei szervezetének vezetőségi ülésén Irt jegyzőkönyv szavait. Idézem örömmel, bizakodó derűvel, mert tudom, hogy amit a rételek ígérnek, azt megtartják, hogy a jegyzőkönyv merev betűi mögött ott lüktet a szavakat, ígéreteket tettekre váltó lelkesedés. Miért bízom ennyire a rétetek ígéretében? Azért, mert az elmúlt esztendő gazdag eredményeiben látom a jelen és jövő tervek meg­valósításéra a biztosítékot. A réteiek 1960-ban harmincszor mutatták be a „Debreceni lunatí­­kus“-t, tizenkilencszer a „Húsz év után“-t, részt vettek a taksonyi dal- és táncünnepályen, 500 óra brlgádmunkéval segítették az EFSZ munkáját, védnökséget vállaltak a gyermekjátszótér felett és 39 új tagot szereztek a Csemadoknak. De kivették részüket a választási kampányból, segítettek szépíteni a falu utcáit és tereit. Még nem telt el az 1961. esztendő első negyede és már új sikerről szá­molnak be a rétéi Csemadok szinjászók: 1961, március 25-án bemutat­ták Moliére „Botcsinálta doktor“-át Pcmichal Lajos rendezésében. A szervezet tagjai között olyan áldozatkész kul túrmunkásokra hív­ták fel figyelmemet mint Puskás János, aki nehéz napi munkája után késő éjfélig festi, ácsolja a díszleteket, vagy ifj. Sándor Zsiga, aki minden Csemadok megmozdulásnál elsőnek jelentkezik, vagy Oj Bé­láik „triója“. A trió tagjai: Oj Béla, a felesége és 10 esztendós fia. A család három tagja Csemadok színjátszó. Ebben az esztendőben már tíz vezetőségi és két taggyűlést tar­tottak, és Horécsek József, a szervezet elnöke még mindig csóválja a fejét, mert „nem elég az, elvtársak, még többet kell dolgozni!" Nem szeretek dicsérni, mert kevés olyan Csemadok szervezet van, amely megérdemli a dicsérő szavakat, de a réteiek minden akadályt leküzdö lelkesedését csak dicsérni tehet. Nyolc táncospár tanulja a táncszámokat, hogy az új öttagú népi ze­nekar kíséretével méltó formában képviselhesse a kosúti ünnepélyen a Csemadok rétei szervezetét. Toman Erzsébet és Szalay Rózsi ta­nítják a táncosokat nagy buzgalommal, tudással, de ezen az úton is kérik a mindig kedves, rendkívül tehetséges és áldozatkész Czadzó Icát, hogy legyen segítségükre. Tudják, hogy sok a munkája, hogy Nagytfödémesen tanít, hegy csak olyankor érkezik haza, amikor az alkony palettájáról már szürke színek csurrannak a háztetőkre — mindezt tudják, de ,.. azt is tudják, hogy mindig vállalta a Csema­­dok-munkát és vállalja most is, hiszen a kosúti ünnepély szépsége, a Párt negyvenedik évfordulójának méltó ünneplése a cél. Sikerekben dús munka, lelkesedés, szorgalom, áldozatkészség — ezt láttam a Csemadok rétei szervezetében. A feladatok vállalása a tervek megvalósítása, az etet szépségének fokozása — mindez Ré­tén nemcsak jelszó, frázis, külső forma, hanem cál és tartalom. Vajon panaszuk nincs? De Igen — van, A rozoga, elhanyagolt műve­lődési otthon, ahol a mozi közönségét a próbák zaja — a színjátszó­kat és zenészeket pedig a mozi-gép átszürődő hangja zavarja. Zeng a hegedű, brummog a bőgő. libben a lányok táncos lába, dob­ban a csizma kemény sarka a rétéi művelődési házban... a kosúti ünnepélyre készülnek a táncosok. Pedig munkában — szorgos munká­ban eltöltött órák á'lnak a táncosok mögött. Munka a szövetkezet földjein, a bratlslavai gyárak gépőrlásal mellett. Nehéz, termékeny munka, kétkézi munka, mert a Csemadok rétei szervezetének 90 tagja — egytől-egyig munkás. De tudják, érzik, hiszik, hogy ők építik a jelent és a jövő- — nemcsak a rétek rombuszain, nemcsak a zúgó gyárakban, de a rétei művelődési otthon kopott falai között is! PÉTERFY GYULA 20

Next

/
Thumbnails
Contents