A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-16 / 16. szám
KÓPIÁS SÁNDOR Az ébredés öröme Pirosak lesznek ujjaim, ha a hajnalt megsimogatom; halk a lombok első moccanása, fények csókja csillog a harmaton. A kellemes ébredés örömét a folyó keletről hozza felém; hóditó útján a Napot ■én is segíteném. Csodálkozva nyitja ki zöld szeméi a táj; körülnéz, s már mindenkit ébren talál. Korán reggel kell szántani, vetni, — több a mosoly most az arcokon; ilyenkor a természet s az ember egymást segítő, jó rokon. .,. Vidáman, fürgén futkosok, a legfrisebb izeket megízlelem, és az egész, tündöklő világot befogadja egyszerre a szemem. ivozmosz - problémák Jurkunas (Szovjetunió): Kislány or/<///// '* HfflQDJEI Jól tájékozott ember manapság már nem gondolkozik csak „szűk földi viszonylatban". 'Kozmikus méretekké váltak a problémák. Csak a tudományos problémák? Nem, hanem a mindennapi élettel szorosan összefüggő, életbevágóan fontos gyakorlati kérdések is. Kinek nem villan át az agyán a szovjet kozmosz-sikerek hallatán: erősödik a béke ügye. Földi álmok teljesülnek, kommunizmus épül, s lassacskán megvalósulnak a világűr-álmok is, amelyek talán égyidősek az emberiséggel. Ajtó nyílott a Világegyetembe — már beléptünk az előszobájába. Mi lesz, ha túljutunk Naprendszerünk határain, ha nemcsak ügyes műszereinket röpítjük ki, hanem mi magunk is nekivágunk a nagy útnak ? Dr. G. Rosenberg professzor, a Szovjetunió Tudományos. Akadémiájának egyik munkatársa szerint: „Talán hamarabb mint hinnők, eljön a nap, amikor kiderül, hogy a szovjet kozmikus állomás útja a Venus irányában ... az egész emberi civilizáció új korszakának kezdetét jelenti.” S ezzel kapcsolatban egy szovjet pszichológus — K. Platonov a Voproszi Pszihologiban így jellemzi „a civilizáció új korszakának“ egy jellegzetességét: „.. . a navigáció a Kozmoszban ugyanolyan megszokott munka lesz, mint a repülőgépek pilótáinak munkája,” Ki mint él, úgy ítél. Ki-ki a maga módján képzeli el a civilizáció új korszakát. Az elképzelések szemléletesen bizonyítják: a Kozmosz nemcsak a csillagászok, rakéta-szakemberek, asztrofizikusok területe. Az irodalom, a társadalom-tudományok is ki-ki-tekintgetnek a világmindenségbe. Igaz, egyelőre még nem olvashatunk helyszíni riportot bolygók életéről, összehasonlító társadalomtörténeti értekezés sem méri fel fejlődésünket „földöntúli lények“ fejlődéséhez képest. De az emlitett kitekintések már kiválóan alkalmasak arra, hogy a Földünkön egymás mellett létező két társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus merőben ellentétes világszemléletéről — világegyetemszemléletéről — tanúságot tegyenek. A Szovjetunió az emberek érdekében kutatja a végtelen távlatokat. Ennek során sok, nagyon fontos részletkérdés — földi, gyakorlati kérdés is — közelebb kerül a megoldáshoz. Milyen kitünően fel lehet használni majd — különböző gépeknél — a szputnyikokon kipróbált nap-elemeket. . . A kozmikus hatásoknak kitett élő szövetek tanulmányozása előbbre viszi a rák-ku*stás elsőrendű fontosságú ügyét. S még sok példát lehetne felsorolni arra, hogy a ember és szükségletei állnak a kozmikus viszonylatok középpontjában is. Egy túl kiváncsi nyugati újságíró megkérdezte egyszer a szovjet miniszterelnököt: „Mikor röpítenek már embert a holdra?” N. Sz. Hruscsov azt válaszolta, hogy a szovjethatalom nem „röpit senkit, sehova.” £s türelmesen megmagyarázta: a „röpítés” egyértelmű a „dobással”, az „elvetéssel”. Az ember nem arra született, hogy röpítsék, dobálják, hajigálják. Mert ha eljön az ideje, ha mindent gondosan előkészítenek, megbízást kap majd valaki vagy valakik arra, hogy a szocialista emberek, az emberiség követeiként kiszálljanak egy döntő fontosságú küldetés teljesítésére . .. Ezzel szemben Ray Bradbury, a leghíresebb nyugati „Sciencefiction” írók egyike Kozmikus utazás 2003-ban című novellájában felveti azt a gondolatot, hogy az előtte megoldhatatlannak látszó faji kérdés gyökeres „likvidálása” érdekében, az űrhajózás gyakorlati megvalósítása után ... az összes négereket át kellene telepíteni egy más égitestre. Ámde a „kitelepítés” gondolata nemcsak a tudományos-fantaszikus irodalom nyugati művelőinek agyában fordult meg, foglalkoznak vele a nyugati világ egyetemi professzorai is. S ha érzékelni akarjuk a „kozmikus problémák” összefüggését a köznapok kérdéseivel, jó példaként szolgálhat a nyugati népességtudomány. S. G. Sztrumilin szovjet akadémikus, aki mélyenszántó tanulmány-sorozatban foglalkozik a kommunizmus távlataival, szellemesen elemzi a Kozmosz benépesítésének lehetőségeit taglaló álelméletek hátterét. (Folytatás a 15. oldalon.)
