A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-09 / 15. szám
Magukra talált fiatalok Palántázás 36 az Id« a palántázásra — mondja Varga litván, a kertészet vetettje Azt hiszem, mindenki előtt Ismereten, hogy mezőgazdaságunk, különösen földmüvesszövetkezetelnk híján vannak a fiatal munkaerőknek, mert ifjalnk' és lányaink jobb munkalehetőségeket, sokszor azt sem, hanem inkább városias életmódot, igényesebb és nagyobb szórakozási lehetőségeket keresve otthagyják falujukat. Ipart tanulnak vagy intellektuális pályákra készülnek, de az is előfordul, hogy egyszerűen csak valamilyen kisegltőmunkára jelentkeznek építkezéseken és ipari üzemekben, mítsegi törődve azzal, hogy otthon a szövetkezetben 85—60 éves apák végeznek fiatalabbaknak való, nagyobb erőkifejtést igénylő munkákat. Tudjuk, nem lehet ma mér megkötni a fiatalok kezét vagy büntetlenül korlátozni szabad elhatározásukban, ez nagyon jól van így, s az Is, hogy apák és nagyapák helyett is, helyreütve az évszázados mulasztásokat, iskoláznak vagy ipart tanulnak a jóeszü parasztgyerekek. Csakhát mégis aránytalannak tűnik ez a faluból történő kiválts, valahogy nem progresszív jelenség. Azonban nem akarok erről honzábban meditálná, mert úgy tudom, hogy az iskolaügyi hatóságok, a közigazgatási szervek s az ifjúsági szövetség máris megtettek s a jövőben még inkább megtesznek mindent annak érdekében, hogy biztosítsák az utánpóltást a mezőgazdaság számára. Én csak úgy ellenpéldát szeretnék, itt felhozni, a marceálházi fiatalok példáját, abban a meggyőződésben, hogy a sajtönak is megvan a maga szerepe és feladata a fiatalok helyes útra való terelésében. Ennek a dunamenti nagyközségnek a szövetkezetében 509 állandó munkás között 116 huszonöt éven aluli fiatal dolgozik. Amikor ott jártam, jobbára a kertészetben meg a javítóműhelyekben találtam őket. A határt még csak a traktorok járták. Azzal a kíváncsisággal mentem ezek közé a fiatalok közé, hogy megtudjam: ml késztette őket arra, hogy falujukban maradjanak? A beszélgetések tartalmát csupán a tények felsorolásával, minden kommentálás nélkül adom közre. A 130 hektáros kertészben először a tizenhétéves Janovics Rózsikéval találkoztam, amint néhány menyecske és lány társaságában éppen salátapalántákat ültetett ki a melegágyból. Földműves szülők gyermeke, három éve dol__gozik a kertészetben, átlagos havi keresete hatszáz korona. A nyolcosztályos középiskola elvégzése után egészségügyi középiskolába szeretett volna menni, de mivelhogy betelt a létszám, az ógyallal tizenegyéves iskolába iratkozott. Oda is csak néhány hónapig járt. 4 Amikor megkérdeztem, miért hagyta abba a tanulást, kicsit huncutkásan, szivárványos mosollyal azt felelte, hogy nem tetszett neki a tanulás. Pedig csak egyetlen kettes osztályzata volt. Később aztán komolyan hozzátette: — öreg szüleim vannak, nem támaszkodhattam rájuk. A másik interjú-alany Moravcsik Ilona, tizennyolc éves lányka volt, akit a palántázásnál találtam. Esetre csaknem megegyező az előzővel. ötgyermekes szövetkezeti tag gyermeke, olyan földművesé, akinek a múltban egy talpalatnyi földje sem volt, mert cselédkedett. Ilona is tovább kezdett tanulni, nyolcéves iskolai tanulmányainak befejeztével a gadócl négyéves mezőgazdasági iskola növendéke lett, de őt is hazahúzta a szive, ő ugyan azzal okolja meg, hogy fárasztó ez utazgatás, dehát ki lát bele igazán egy tlzennyolcéves lány gondolataiba. A kérdésre azonban, hogy miért határozott így, elmondja, hogy itt a faluban le megtalálja a neki megfelelő életlehetőségeket, sőt a szórakozást is, mert rádió, televízió, mozi, könyvek táncmulatság itt is éppúgy hozzáférhető, mint városban, legfeljebb csak az arányok kisebbek. Nyáron pedig Hévízre járnak fürödni, s az van olyan szórakozás, mint amilyet egy nyaraló tud csak nyújtani. — Nem vágyunk mi el innen — mondja korához Illő szerénységgel. — Erre az életre születtünk mi. Am azért mégis érdekel, milyen kívánsága lehet, mert ebben a korban tele vannak a lányok titkos kis vágyakkal. — Ha valamit kívánhatnék, és az teljesülne, akkor azt kívánnám — mondja szeleburdi lelkesedéssel —, hogy a betétkönyvem számát legalább 100 százalékos nyereséggel húzzák ki. — Szeretnék egy szép szobabútort — teszi hozzá még ábrándosán. Négyezer koronája fekszik a takarékban. A barátnője, Czibor Magda, egy komoly, okosszemű lány is ott álldogál a beszélgetésnél. Róla pedig azt tudom meg, hogy nem is földműves családból való, mert az apja kőműves, s mégis a szövetkezetben maradt. Ezért különösen érdekesnek Ígérkezik a vele való beszélgetés, de ő ilyen válasszal cáfol rá erre a várakozásomra: — Azért nem mentem én máshová, mert itt érzem jól magam a faluban, a barátnőim között. Nem mondom, szép lehet az élet városon, különösen a nagyvárosokban, de mi, falusi lányok mégis csak itt érezzük magunkat otthon. Én például három héttel ezelőtt voltsm Prágában, egyhetes szövetkezeti kiránduláson, ahol aztán igazán jól éreztük magunkat, annyi szórakozásban volt részünk. Minden este táncolni jártunk, de egy hét után már kívánkoztunk haza. Még két szövetkezeti fiatalember sorsát is megláttam, hacsak egy villanásnyira is. A traktorjavltó műhelyben találkoztam össze az egyik fiatalemberrel, a huszonnégy éves Bratko Tiborral, aki éppen a távollevő műhelyvezetőt helyettesítette. Csak egy éve dolgozik a szövetkezetben, mert tavaly szerelt le a katonaságnál, bevonulása előtt pedig a helyi gazdálkodásnál volt alkalmazásban. Szakmája: autószerelő, s havi jövedteJme 1500—1600 korona. Ez azonban még nem magyarázná meg azt, hogy miért a szövetkethez szerződött le, mert másutt, városon is megkeresne ennyi pénzt. ő azonban mégis azt állítja: — Nézze, én itt látom a jövömet. Itt laknak a hozzátartozóim, a rokonaim, meg aztán nincs sok autószerelő sem, s minek jöjjön ide egy idegen dolgozni? Itt kezdtem a faluban is építkezni, mert nemrégen nősültem. Ebben a faluban szeretném én leélni az életet, ha lehet, nem számitok én innen elmenni. A ház, and épül, kétszoba- konyháé, fürdőszobás, verandás lesz. A másik fiatalember, Keszeg Elemér, csak egy évvel fiatalabb tőle. Azelőtt a komáromi hajógyárban dolgozott mint lakatos, de a katonai szolgálata kitöltése után ő is hazajött a szövetkezetbe. — A fizetés itt is, ott is egyforma — mondja halk szóval, amint megáll a munkájában, leeresztve a hegesztőpisztolyt. — Akkor meg miért legyen az ember idegenben? Szülei már nem élnek, egyik testvérénél lakik, családalapításra még komolyan nem gondolt. — Azt még nem tudom, hogy miképpen alakul a sorsom — teszi hozzá —, de itt maradok a faluban. MIKUS SÁNDOR Czibor Magda Moravcsik Ilona
