A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

láncold falusiak Vadászaton 1. Poto-Poto hangja Régi kétemeletes ház áll a prágai Betlehem téren, a Náprstok Múzeum. Földszintjén érdekes kiállítást rendeztek meg, a Poto-Poto 'estökolónia képkiállitását. Poto-Poto Brazavillenek, a volt Francia Kongó fővárosának pe­remnegyede, ahol több mint tíz év előtt egy Pierre Lods nevű fran­cia festő telepedett le. A különc művész, ha szabad így mondanom, egy szép napon festői iskolát nyitott, s a tanítványai valamennyien bennszülöttek voltak. A festő megismertette tanítványaival az euró­pai festészet alapelemeit, ezek, pedig újonnan szerzett tudásukat megosztották fekete testvéreikkel. így az.án meglehetősen rövid időn belül megalakult a Poto-Poto negyed müvésztelepe. Élményanyagukat a fekete művészek a néger falvak életéből me­rítik, Élénk színekkel örökítik meg az elefánt és antilop vadászatot, a különböző téncünnepélyeket. Müveik igen érdekes keveréke az ipar- és népművészetnek. Naivak, bár erősen érződik rajtuk az euró­pai festészet hatása; a könnyed és stilizált rajz. A persepktívát azon­ban még nem ismerik és a tér mélységét egymás fölé helyezett sí­kokkal fejezik ki. Idegen talajból ültették át ide, Afrika szívébe ezt a művészetet, s még egyelőre meglehetősen tapogatódé és bizonytalan. Ami viszont nem csoda, hisz Afrika fekete népeitől a rajz és a festészet távol állott, az ö képzőművészeti kifejezésük kizárólag a plasztika volt. A harminc vagy negyven képet magába foglaló kiállítás, minden egyhangúsága mellett is érdekes. Már csak azért is érdekes, mivel Afrikával és Kongóval függ össze. A potoi művészek képei azt mutatják, hogy Afrika fekete művészei egy szép napon a festészet­ben és grafikában is megnőnek. Megnőnek és elindulnak.. . Éppen ezért ez a kiállítás nem kuriozitás! Két kiállítás A Kongó hulláti ain Fernando Cabezudo; Táj Luis Mazzey; Lovas katona 2. Uruguay bemutatkozik A bemutatkozás szerény, közvet­len és bájos. A bratlslavai kis Wi­­állítőteremben ötvennégy grafikai művel köszönt bennünket a tenge­rentúli Uruguay, S miként Afrika, úgy Latin-Ame­­rlka is vonzza érdeklődés linket. Ezért indul el a kiváncsi látogató a felfedező útra, Nem messzire — csupán a Hviezdoslev térre. Karcok réz- fa- és linóleum­­metszetek — poézis, Ura van leg­többjükben. Távolról sem olyan ki­­fejezőek, harciasak mint mondjuk a meWikőiak. Társadalmbtrálatuk is szelíd, inkább csak most fedezik fel népüket a müvek alkotói. Tenmészetéesen az alkotásokban megszólal az imperializmus, az atombomba elleni tiltakozás hangja is. Többségük azonban poetikys, meghatóan Urai, mint például L. Gonzales és R. Saurez fametszetei, És lehet, hogy éppen poézisükkel harcolnak ezek az uruguayi realis­ták, akiknek realizmusuk azonban igen egyéni, s nem mentes az ejt­­presszitőtól, s kacérkodik az ab­sztrakcióval is. A bemutatkozás sikeres a kiállí­tás megiérdemli hogy megnézzük és beszéljünk róla.- —si—

Next

/
Thumbnails
Contents