A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-02 / 14. szám
Harcos napokra emlékesünk A radotíni sortűz Harmincegy évvel ezelőtt, 1930 március 20-án a Prága meletti Radotin községben találkozót rendezett Csehszlovákia Kommunista Ifjúmunkás Szövetsége. A csendörség titkos utasítást kapott, hogy a munkás ifjak találkozóját minden áron hiúsítsa meg. Radotint már előző nap erős csendőr osztag ok szállták meg, ezért a gyülekezést a szomszéd Kosor községben tartották meg, ahonnét több száz ifjúból álló menet indult a kis erdei úton Radotin irányába. A menet, amelynek élén pionírok haladtak, vörös zászlókkal és forradalmi dalok éneklésével sietett a találkozó színhelyére. Radotin előtt azonban nyolc csendőr zárta el az utat feltüzött szuronnyal. Mivel az ifjak nem kaptak felhívást a széjjeloszlásra, tovább haladtak előre. A csendőrök lövésre emelték fegyverüket és sortüzet nyitottak a békésen menetelő munkásif jakra. A huszonnégy éves KuSner Rita, a pionírok vezetője, a gyerekek elé vetette magát, hogy testével védje őket, de haslövéstől találva, az út porába rogyott. A tizenhárom éves Martincová Ruíena szintén súlyos haslöi>ést kapott. A tizennégy éves Breichová Jifina térdlövést, a tizenkét éves Reich Tildát és a tizenhat éves Dörd Máriát is súlyos kéz- és láblövéssel szállították kórhátba. E barbár gaztettet a masaryki áldemokrácia sajtója a kommunisták elleni uszításra használta fel. Ügy kommentálja az eseményt, hogy a „bolsevikok, a gyerekek és asszonyokat csendőr szuronyok elé hajtják. A radotini sortűzzel foglalkozó kommunista sajtót elkobozták. A tiltakozó gyűléseket pedig betiltották. Jellemző a masaryki burzsoá köztársaságra, hogy a kommunista párt elleni üldözés időszakában, az igazságügyi miniszter, Meissner, a népnevelésügyi miniszter Dérer, szociáldemokrata pártiak voltak. A parlamentben Kopecky elvtárs a kommunista képviselők viharos tiltakozása közben mondotta el tiltakozó beszédét, melyet a következő szavakkal fejezett be: „.. .gyükosok! Munkásgyilkolás a szociálfasiszták programja! A proletariátus hulláival akarjátok megoldani a válságot, majd még falhoz állítunk benneteket." * * * A radotini véres események után a végső felszabadulásig még tizennégy súlyos esztendő telt el. Minket idősebbeket, kik e küzdelmeknek aktív résztvevői voltunk, arra kötelez e harcos múlt, hogy többet foglakozzunk ifjúságunkat, ismertessük meg velük a szocializmus vívmányait, melyeket ma élvezünk. A certíxnei és haburai parasztfelkelés A kapitalista rendszer legutáltabb szolgája a végrehajtó volt, aki állandó rettegésben tartotta a szegény sorsú lakosságot. A nyomortól és munkanélküliségtől sújtott falvakon ritka volt a nap, amikor nem jelent meg a végrehajtó, vagy nem volt árverés. Egy ilyen árverésen gyakran a szegény ember utolsó tehénkéje került dobra, ő maga pedig koldusbotra jutott. A München előtti köztársaságban a járás gazdasági, szocális és kulturális téren a köztrásaság egyik legelhanyagoltabb járása volt. A nyomornak ebben a poklában állított be 1935. március 13-án Dimun Iván földműves házába Certiznén csendőr kíséretében a végrehajtó, hogy az Agrár Bank nevében a szegényparaszt tehénkéjét elvigye. Miután a falu lakossága tudomást szerzett arról, megakadályozta a végrehajtást. A csendőrök az elkeseredett, mindenre kész tömeget látva visszavonultak a laktanyába és magukkal vitték Dimunt. A több mint 200 főből álló tömeg hatalmas tüntetést rendezett a csendőrlaktanya előtt, követelte Dimun szabadonbocsátását és a végrehajtások beszünetését. Kövekkel ostromolták meg a laktanyát, beverték az ablakokat, több csendőrt megsebesítettek. A csendőrök félve a nép dühétől, szabadon bocsátották Dimunt. Certizne lakói tudták, hogy a megtorlás nem marad el, ezért egész éjjel talpon voltak, és megnyerték harcuknak a szomszédos Habura lakosságát is. Megállapodtak abban, hogy a csendőrveszélyt harangszóval jelzik. Másnap 20 csendőr közeledett a faluhoz, félre is verték a harangokat. Habura népe a öertizneiek segítségére sietett. A csendőrök elzárták a faluba vezető utat és parancsnokuk jelt adott a tömeg szétoszlatására. A felkelők vasvülákkal, karókkal és kövekkel visszaverték a támadást és a csendőröket visszaszorították. A harcnak mindkét részről több súlyos sebesültje volt. A szorongatott helyzetben levő csendőrök telefonon kértek segítséget. A felkelők azonban elvágták a telefonvezetéket. Miután a járási hivatal értesült az eseményekről, több száz csendőr szállta meg a községet. 1935 március 18-án 85 parasztot büincsbe verve szállítottak a kassai törvényszék fogházába. Az események hírére Steiner, Slivka és Valló kommunista képviselők azonnal a színhelyre siettek, hogy pártját fogják a bátor felkelőknek. A kommunista parlamenti klub nevében ZápotockQ elvtárs követelte a képviselőház rendkívüli ülésének összehívását. > • * * A harc nagy áldozatokat követelt. Az áldozatok azonban nem voltak hiábavalók. A fellázadt falvak népeinek sikerült elérni nyomoruk enyhítését, a végrehajtások beszüntetését. Forradalmi hagyományaikhoz híven e két község ma is az elsők között foglal helyet a járásban. Vila a tervrajz fölött Vicina mérnökkel Breálak János, hegesztőszerkezete és Bili sic s Sándor A hegesztóberendezésen még kúpos elektródáké/ folyik a munka. Meddig . ..? —rójak—
