A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-02 / 14. szám
NAGY OLIVÉR /Q kí na\ oáza rjogy hol kezdődött? Mikor? MM. — Talán még az esküvőjük előtt, mikor össze-összezördü'.tek csaknem minden találkozásukkor. Néha csak pír percig tartott akkor a harag, máskor órákig, napokig — de előfordult, hogy három hónap is eltelt, mire kibékültek. Valahogy soha nem tudtak véglegesen egy véleményre jutni. Játéknak vették az életet, olyan kereslek-megfoglak játéknak. Egyikük sem tudta komolyan venni, értékelni azt, amit kaptak tőle. Es egymást sem becsülték. Sári nem volt állásban — hiszen falun laktak, s mivel esküvőjük után mindjárt az első évben kisfiúk született — így akadt dolga otthon elég. Sári anyja, az anyós ugyanis — aki szintén abban a faluban lakott — beteges volt, nem lehetett öt terhelni a gyerekkel. A városban pedig, ahol Gyuri dolgozott, lakáshoz nem lehetett jutni. így hát Gyuri bejárt naponta a városba. Egy újabb év múlva kislányuk született. És talán akkor kezdett viszonyuk rohamosan romlani. Az asszony szerette volna, ha férje odahaza a házi munkákban is segített volna — de Gyurinak erre nem volt ideje, mert estéit gyűléseken, különböző összejöveteleken töltötte. Különben is azzal érvelt, hogy elén ha ő pénzt keres - az asszony otthon van, legyen hát ideje a házimunkák elvégzésére s a gyerekek nevelésére. Egyszer egy nap, házasságuk hatodik évébzn Gyuri azzal a hírrel jött haza, hogy vállalata egy szerelőcsoport élén hat hónapra Kínába küldi. Az asszony először próbálta szép szóval lebeszélni, majd betegséget színlelt, veszekedtek is, de a dolog vége az lett, hogy Gyuri egy szép napon mégis útrakelt. JtMikor a repülőgép a magas- Ari ba emelkedett — Sári óriási nagy pusztaságban érezte magát ott a repülőtér csarnokában ahová két gyermekével elkísérte férjét. Gyuri pedig kuncogott magában-, hogy most aztán kibabrált az asszonnyal, és... és, hirtelen nem tudta miért, de nyugtalan, különös érzés támadt benne. Még soha nem érzett ilyet. Kínában sem tudott tőle szabadulni. Minden gondolata csak Sári volt, meg a két gyerek. Most vette csak észre, hogy féltékeny. Féltékeny egy ismeretlen férfira, aki talán éppen most ajánlja fel szolgálatait Sárikának — az ő asszonyának. A hazulról érkezett leveleket tízszer is elolvasta, s a sorok minden szava mögött rejtett bújósdit sejtett. Ha túl kedves volt a levél, az támasztott benne gyanút — ha hűvösebb volt a szokottnál, az gondolkoztatta el. Fégre letelt a hat hónap. Érkezésének pontos idejét készakarva nem jelezte. Egy héttel hamarább érkezett, mint ahogy előre megírta. Este küenc óra volt, mikor hazaért. Léptei alatt ropogott a hó, amint végigment az udvaron. Megkerülte a házat, és hátul, a kert felőli kisajtó előtt már úgy dobogott a szíve, hogy hangosan sustorgó vízesés zajával zúgatta a vért fülében. Féltékenysége arra ösztönözte, hogy váratlan lepje meg az asszonyt, aki talán éppen most... hiszen az ablakok sötétek ... A hátsó, kert felőli bejáraton keresztül jutott a házba. Nem vette észre senki. Már ott állt a kicsiny szobában, mit ilyenkor télen gyümölcstárolásra használtak. Orrát csiklandozta az almaillat. Óvatosan kinyitotta az előszobába vezető ajtót — ott hallgatózott. Semmi gyanús nesz. A napali szobába érve újra hallgatódzott a hálószoba ajtaja előtt. Feszült idegállapota lassan engedett. Most vette csak észre, hogy a kályhában még pislákol a tűz. Zseblámpája fényét körüljáratta a szobán, majd fölkattantotta a villanyt. Aztán visszament az előszobába a csomagjaiért. Majd kipakolta az asszonynak, no meg a gyerekeknek szánt játékot. Ügy érezte, mintha két énje volna egyszerre — az egyik rpég fél és gyanakszik, a másik pedig már meglepetést készít kedveskedni akarón. wjirtelen nyiffant a hálószo- Mm ba kilincse — és mire megfordult, már ott állt a nyitott ajtó küszöbén felesége. — Te vagy az, Gyurka?'. De megijesztettél, hallod! — És már indult is férje felé, de az pár lépést hátrálva kitért útjából. Ugyanis felesége hálóinges alakján világosan látszott, hogy nemsokára gyermeket vár. Az asszony megtorpant, de csak pillanatra, mert megértette férje viselkedéséből, hogy mire gondol. Sietett hát magyarázkodni. képzelt rémmeséje. Felesége megpróbált újra közelíteni, de ekkor Gyuri parancsolón megszólalt. — Maradj! — Majd kis szünet után folytatta: — Ha az enyém, nem volt mit titkolnod ... — Megbolondultál? Csillapodj, fiacskám ... — akart újra szóhoz jutni az asszony, de eredménytelenül. Gyurit már magával ragadta a féltékenység őrülete, és haragtól remegő szájjal tovább vádolt. — En nem bolondultam meg, de látok, amit látok. Azért nem törődtél velem és azért szekíroztál, mert más kellett, s most jött az alkalom és ... — És ha úgy volna, ahogy állítod — vette át végül a szót — Ne csacsiskodj, és ne nézz olyan csúnyán, no! Ne félj, nem szereztem, csak nem akartam a gondjaidat szaporítani. Most a hetedik hónapban vagyok ... Gyuri nem szólt. Csak egyre hátrált, egész az ajtóig. Egyre szaporábban szedte a lélegzetet s egyre jobban felülkerekedett benne hat hónapos féltékenységének minden Sári —, akkor nem hagyom magam így! Hiszen van rá mód, hogy elvétessem a gyereket. Már mondtam, miért nem írtam meg neked. No meg minek rontottam volna a kirándulásodat. De látszik, mit csináltál ott, úgy ítélsz, ahogy magád éltél. Es most engem sértegetsz, aki ártatlan ... — Hogy én úgy ítélek, ahogy élek? Tatán azt hiszed, egyéb 10
