A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

Abódvaparti Péder határában, amelyet itt példának hozok fel, csend és nyugalom van. De ez csak olyan látszólagos nyugalom, mert a faluban már különben felkészülten állnak az ember s a természet évenként Ismétlődő első csatájára, a tavaszi munkákra.

— Néhány napot még várunk — mondja a szövetkezeti elnök. — Megvárjuk a jó időt. Inkább két nappal később kezdünk, mint korábban, mert nem szabad nyers földbe vetni. Egyszer már megjártuk a túl korai kezdéssel...

Az arcán semmi gondterheltség: látszik, hogy bízik a jó időben.

Fűzi János, az elnök alacsony, fekete s rendkívül tevékeny ember, ötvennégy éves kora minden tapasztalatával már hét éve vezeti a szövetkezetei, amely a múlt évben első helyre került a kassai kerületben. Két emberrel járom a határt: Fűzi Jánossal és Asztalos Istvánnal, a nemzeti bizottság elnökével.

Mindketten alapító tagjai a szövetkezetnek.

Asztalos István azt mondja: — EzerkUencszázötvenegyben mi ketten kezdtük szervezni a szövetkezetei, pedig mi csórék voltunk. Annyi földünk se volt, mint amennyi a csizmám talpa alatt elfér. De nézze csak meg most a szövetkezetét...

A többiről, a szövetkezet fejlődéséről, mostani helyzetéről és a tavaszi munkák előkészületeiről már aztán hol ők ketten, hol meg a traktorosok, és kovácsok beszéltek azon a I-atorcától Szilicéig használatos ízes nyelven, amely szinte kivétel nélkül csak a parancsoló módú igéket ismeri.

Ezek szerint a szövetkezet hetvenhárom tagja ötszázharmincöt hektáron gazdálkodik,

Egy utolsó fuvar ebéd előtt

átlagosan két, két és fél millió koronás jövedelemmel zárja az évet. Ebben a gazdasági évben kétmillió-hatszázezer koronányi jövedelemre számítanak, amely tisztán a növénytermesztésből és állattenyésztésből adódik. A tagság rendesen, havonta kapja az előleget. Egy munkaegység tervezett értéke 10 korona előleg s ugyananynyi elszámolás, nem számítva a természetbeni juttatásokat és a háztáji földek jövedelmét.

Már most, ami az idei tavaszi munkákra való felkészülést illeti, az elnök az ujján sorol-Még egy végső szemle a gépek felett ..

IS if ilvai|isi i*ti iiislilsi

Indulás a gazdasági udvarba

millió korona áll. Szóval jő a tagság, szorgalmas, öntudatos.

— De jő az elnök Is — mondják a körülállók.

Az elnök restellkedik, de aztán végül is nem hagyja nyugtázatlanul a megjegyzést.

— Nálunk minden munka élén a pártszervezet áll. Nincs mindenhol így, az igaz. Itt vannak például az olyan szövetkezetek, mint a zsarnói, somodi, meg a jánoki, hét azok bizony elég rosszul gazdálkodnak. De ezen ne csodálkozzunk, mert vannak olyan elnökök is, akik vasalt ruhában, fényes cipőben állítanak ki a mezőre, aztán csak az órájukat nézegetik. A tagság meg folyton csak noszogatásra vár.

ja fel, hogy mi minden kerül a földbe az őszieken kívül: 105 hektáron bükkönyt, 1 hektáron lencsét, fél hektáron mákot, 18 hektáron takarmányt és cukorrépát, 25 hektáron krumplit, 35 hektáron tengerit, 30 hektáron silótakarmányt, 45 hektáron lóherét és lucernát, 2 hektáron dohányt s 5 hektáron zöldségféléket vetnek el.

— Ha az idő engedi, hat nap alatt végzünk a tavaszi vetéssel — jelenti ki nagy eltökéltséggel Fűzi János elnök, amire én kicsit hitetlenkedve csóválom meg a fejem.

— Nincs abban semmi lehetetlen — mosolyog vissza. Csak annyi az egész, hogy jól megszervezzük a munkát. Minien gépet, amire csak szükség van, egyszerre mozgősítünk. Elől mennek a lánctalpasok, azok szántanak, de utánuk már ott haladnak a vetőgépek, azok mögött meg a csillagborona és a simítózők.

— Késizen állnak a gépek a munkákra ?

— Az utolsó szálig. Nemcsak a tavaszi munkákra, de az egész évre. A vetőmag kitisztítva a magtárban, s a húsz vagon műtrágya gondosan elraktározva vár a hintésre.

Állításáról meg is lehet győződni, mert ahogy nézegetjük a gazdaságot, látnivaló a gon^ dós előkészítés. A szövetkezet egész gépállománya kijavítva várja a munkák megkezdését. Pedig ez nem kis dolog, mert a kovácsoknak meg a szerelőknek az őszi munkák befejezése óta hat traktort, egy teherautót, egy ötösekét meg egy hármasekét, három mütrágyaszőró agregátumot, öt garnitúra boronát, három simító hengert, négy vetőgépet, egy csíllaghengert, egy kultivátort, egy gabonaarató kombájnt, egy krumpliszedökombájnt meg a három cséplőgépet kellett rendbehozniok.

Megpróbálok ellenvetéseket tenni, holmi szokványos hibák, nehézségek után kutatva, de az elnök s a szövetkezet emberei elhárítják.

— Nézze, hibák mindenhol akadhatnak, kisebbek, nagyobbak — mondja az elnök. — De nálunk inkább csak kisebbek. Elég, ha annyit mondok: hogyha ma este beállítanánk a szövetkezet udvarába minden őrizet nélkül egy pótkocsi gabonát, abból egy hét múlva sem hiányozna egy szem sem. A munkára sem kell hajtani senkit. Dehét meg is van a látszatja, mert a tagok takarékkönyvén több mint egyDe már elnézést is kér s parolázik, mert a határban van dolga. Az egyik lapos dűlőben, ahol felgyülemlett a talajvíz, néhány ember árkot szánt a víz levezetésére, s ott akar lenni, mintha hangsúlyt adna előbbi kijelentéséhez.

Nézem az egyre távolodó embert,, míg egészen kicsi nem lesz a nagy határban, de így is kiveszem, amint magyaráz, •nutogat majd az ekeszarv mellé lépve szántja az árkot.

Már a címben ennek a szövetkezetnek a példájára hivatkoztam, de nincs ebbén semmi újságírói túlzás, mert például a szomszédos jánoki szövetkezetben, ahol a feltételek semmivel sem rosszabbak, az elnök arról panaszkodott, hogy viszálykodás dúl a tagság között, még a vezetőségben is, és emiatt, akadozva halad a munka, mert még mindig vannak olyan gépek, amelyek nincsenek kijavítva. Azért sem túlzás, mert köztudomásúan rossz eredményeket könyveltek el a múlt évben a keletszlovákiai kerület szövetkezeteinek nagy részében.

MIKUS SÁNDOR