A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-26 / 13. szám
fl ’ yönyörü, rap fényes júliusi regflV gél volt, mikor egy kis autóoszloppal útnak inául - tunk Pekingből észak Jelé, amerre magas, de csak valami különös, alacsony zöld növényzettel borított hegyek fekszenek. Még a dél: előtt folyamón eljutottunk a hegyek közé; rajtuk keresztül futott az út, amely egész a nagy kínai fal kdpuihoz vezetett bennünket. Megálltunk. Tágas, minden oldalról magas fallal kerített udvar tárult elénk, amelyben két maszszív kőkapu nyílt. A lejtők közti bevágásában épült ősrégi erőd mindkét oldalától hatalmas, több méter magas fal indul' a mészszeségbe; oly széles fal, hogy két kocsi kényelmesen kitérhet rajta egymásnak. Az ember messze ellát a hegycsúcsokra, ám a fal végét sehol - sem látja. Megszakítva sincs sehol. Mint barnás kőktgyó fut beláthatatlan messzeségbe - a kaputól mindkét felé - a hegyeken keresztül. A látogató első benyomását - aki először áll e gigantikus alkotás előtt - rövidesen újabb meglepetés váltja fel, mikor megtudja, milyen hosszú voltaképpen a nagy kínai fal. Most már megérti, hogy nem csupán a hágó legalacsonyabb pontjáról, de a legmagasabb hegycsúcsról sem láthatná be végét, hisz a Sárga-tenger partjáról egész a messzi mongol határig húzódik 5000 kilométer hosszan. S még valami kelt csodálatot és tiszteletet a látogatóban. Az első pillantásra mind stílusa, mind technikai színvonala tekintetében a mi XIV, vagy XV. századbeli alkotásainkra emlékeztet bennünket. Ezt a falat azonban a kínai császárok vagy Ikétezer esztendőnek előtte építették fel több százezer rabszolgával. A régi kínai uralkodók merész ötlete - hogy nem egy vagy tíz erődöt, vagy akár egy egész várost vegyenek körül fallal, mint azt a világon másutt mindenütt tették, hanem birodalmuk egész északi határát - mindmáig megragadja az ember képzeletét. A falépítök sok százezreinek rabszolgamunkája nem csupán a Kínában kétezer évvel ezelőtt uralkodó munka- és szociális viszonyok szimbóluma, de világot vet azokra is, akik ebben az országban egész a felszabadulásig, Cscmg Kaj-sekék elűzéséig s a köztársaság megalakulásáig uralkodtak. Kínában ma már nincs császár, az utolsó dinasztiát ötven évvel ezelőtt űzték el, s a japán meg_ szállók által a harmincas években ‘ trónra ültetett mandzsu báburalom is megszűnt a második világháború alatt. S megszűnt a rabszolgamunka is. De hatalmas, egyenesen gigán-Mesterséges tó Peking mellett tikus, csodálatot és tiszteletet ébresztő alkotások ma Is nőnek ebben az országban - ezúttal az új Kína építőtervei, a kommunista párt inspirálják őket és milliók szabad és lelkes munkájából születnek meg. Ez építmények egyike nem meszsze Pekingtől a „tizenhárom síremlék" , a Ming dinasztia tizenhárom monumentális síremléke közelében van. Ez az építmény egy völgyzáró gát, amely árvíz ellen védi a vidéket s egyúttal vizet tartalékol a rízsjöldek számára. Látogatásunk idején már szinte teljesen készen állt, de még találkoztunk ott néhány csoport brigádmunkással - c pekingi iskolák diákjaival. A völgyzáró gátat azonban nemcsak ő k építették, dolgoztak itt rajtuk ki vili munkások és kézművesek, a közeli kommunák földművesei, a mfnlsztóriumok, hivatalok és pártlppurátus dolgozói. Brigádmunkát végeztek itt az új Kína legfőbb képviselői is, élünkön Mao Ce-tung elvtárssal. Ez a völgyzáró gát természetesen távolról sem az egyedüli a Kínai Népköztársaságban, csupán a sok száz hasonló alkotás egyike, amely a felszabadulás utáni években épült. Némelyikükön - mint pl. Chvaj vagy az llicho folyó völgyzáró gátján az ország több százezer lakosa dolgozott, Másutt, mint azt a délnyugati lünan tartományban vagy közép-kínai Vuchanban láttuk, néha egyetlen kommuna földművesei építették fel a völgyzáró gátat. Azonban mindezek az építményeknek közös vonása, hogy szabad emberek alkotásai, hogy rekordidő alatt épültek fel, hogy építésük Irama tán mindig meghaladta valamennyi szakember Időbecslését, s hogy ezek az építkezések sokszor maguknak az építőknek a bizalmatlanságát is megtörték. A völgyzáró gátak a mai Kínában nem csupán az életadó t>íz forrásai, nélkülük ugyanis nem teremne rizs, a kínaiak legfontosabb élelmiszere, de az új korszak kínai embere önbizalmának és jogos büszkeségének kútfői is. j. Cerní A csatornákon keresztit! sok ezer hektár rizsföldnek szolgáltatnak vizet a völgyzáró gátak A „tizenhárom síremlék" melletti völgyzáró gát két ifjú, pekingi diák építője A nagyhírűnek
