A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-05 / 10. szám
A szerelőcsarnok egy csendes zuga iszél... Makó László HNB-titkár az épülő kultúrházban — Itt ruhatár lesz. A Búkor és Kemény brigád olyan, mint két szomszédvár. Egymás mellett dolgoznak a második üzemrészlegben. Kemény elvtárs azzal is eldicsekedhet, hogy jó munkája jutalmaként, mint a CSISZ aktív tagja, 1960 nyarán két hetet töltött Franciaországban. Csoportja tagjait tréfás elismeréssel így szokták emlegetni: kemény fiúk a Kemény-brigád tagjai. A szocialista munkabrigádok, azok, akik versenyben állnak még a cím eléréséért, de az egész munkásság szinte egy emberként mozdult meg most, mikor január utolsó napjaiban az egyik félig kész 10 MÓL 1200-as motoros személyhajón tűz keletkezett. Csak úgy özönlöttek a felajánlások, hogy a tűz által keletkezett károkat helyrehozzák. A rendes munkaidő után vállaltak műszakot, hogy a hajó átadási határideje ne legyen veszélyeztetve. Nem kedvelem a patetikus fogalmazást, de erre a magatartásra nem alkalmazhatok találóbb kifejezést, mint: szocialista munkaerkölcs. Ezek után valóban nehéz arról írni, hogy dolgozik itt egy másfajta — szerencsére jóval kisebbségben lévő — embercsoport is, mint amilyenekről eddig volt szó. A kétlakiak seholsem ismeretlen fajtája ez. Azoké, akiknek csak az lebeg szemük előtt, hogy a reggel 7-től délután 3-ig jól, vagy kevésbé jól elvégzett feladatuk után megkapják azt a bért, amennyiért érdemesnek tartják a munkát elvégezni, s ezen az igen Hyönge köteléken kívül nem fűzi őket semmi más a gyárhoz. Semmilyen törekvés eljárások ismertetőinek, de a szépirodalmi sem fűti őket ismereteik elmélyítésére, a tözös életben való részvételre, vagy hogy tisztséget vállaljanak valamelyik szervesetben, de még az sem, hogy magasabb munkabért érjenek el. Amit kapnak, éppen elég, hogy kiegészítse az asszony, vagy i család jövedelmét a szövetkezetben. Ma a gyárnak korszerűen berendezett anonciskolái biztosítják a megfelelő utániótlást. Az iskolák tananyaga korántsem izorítkozik csak a szaktárgyakra, de igyekeznek tanulóiknak szélesebb körű, általánsabb műveltséget nyújtani. Érdeklődésüket felkeltik a világ eseményei, a tudonány és művészet eredményei iránt is. A jyár alkalmazottai között ugyanezt a munkát végzik a különböző társadalmi, kultu-Ez a kis falu, Kassától délre a Hernád mentén fekszik. Noha osak ötszázhatvan lakosa van, s ebből is ötvennégyen a közeli ipari üzemekbe járnak el dolgozni, egyben-mäsban mégis példával szolgálhat nagyobb községeknek ds. Nemcsak azért, mert kedvező feltételek vannak Itt a szocialista kultúra kialakulására, de a mai falu életét jelentő számos más vonatkozásban is. Ara mégis maradjunk csak a falu művelődési kérdéseinél. Semmi különlegesség nincs abban, amit alább közlünk, hiszen bármely más községben találkozhatunk ilyen jelenségekkel, de a falun ma végbemenő változások illusztrálása céljából azért érdemes említést tenni róla. A kis falu lakosainak megélhetésé: jórészt a hétszáz hektárnyi földterületen gazdálkodó fcldmüvesszövetkezet biztosítja, s n:m is akárhogyan, mert átlagosan 15—18 ezer koronát juttat évenként tagjainak, nem számítva a természetbeni kifizetést. Ez azonban inkább csak az emberek anyagi megélhetésének lehetnek a mutatói, a szellemieket még nem látjuk belőle, pedig ezek után jórészt majd a falu, illetve a szövetkezet gazdálkodásának eredményeiből születik ez is. A szövetkezet múlt évi jövedelme kb. hárommillió koronát te:t ki, ami most már átlagosnak vehető. Ebből a jövedelemből évi harmincezer koronát fordítanak kulturális célokra, de erre az évre már negyvenezer koronát irányoztak elő s hagytak jóvá az évzáró közgyűlésen. Pedig ez még távolról sem minden, amit a községben a műveltség terjesztése érdekében tesznek, de lássuk csak, hogy mi is származik ebből a falun élő ember számára. Amíg kéthárccri' évvel ezelőtt a célnak meg nem felelő kultúrházban előado:t egy-két színdarab, a vándormozi haveriként kétszeri filmvetítése, rádió és újság jelentett csaknem minden művelődési lehetőséget, — ma már jóval meszszebb tartanak. Csak néhány sebtiben kikapott adat: a nemrégen felavatod szövetkezeti klubhelyiséget tavaly szerelték fel egy modern, tizenháromezer koronás zeneszekrénnyel, amelynek rádiója, lemezjátszója, televlzióskészüléke és magnetofon-berendezése van; vásároltak ezenkívül egy filmvetítő készüléke; is, no meg színpadi díszleteket, sőt arra is jutott még, hogy negyvenöt szövetkezeti tag kirándulást tehessen ebbőil a pénzből a Tátrába. Az 1961. évre juttatott negyvenezer koronányi kulturális pénzalapot is célszerűen Igyekeznek felhasználni. Mindenekelőtt nevelési célokra fordítják. Négy falusi fiatalt taníttatnak évi tízezer koronás hozzájárulással a bárcai mezőgazdasági iskolában, s ennek a pénzalapnak a fedezetével rendezték meg a_ nők Idei téli mezőgazdasági iskoláztatását is.' Ebből az összegből gyarapítják továbbra is a község könyvtárét, s a most szerveződő énekkar számára szeretnének venni egy elektrofonikus zongorát. A fennmaradó pénzből pedig, amint az már hagyományossá kezd válni náluk, egy közös kirándulás útiköltségeit fedezik majd. Ami azonban ennél is szebb távlatot nyit meg a művelődése számára, az a most épülő művelődési ház. Ebben a2 egyemeletes épületben egy nagy színházterem, klubhelyiségek, könyvtár, nemzeti bizottsági tanácsterem és óvoda lesz. Minden okunk meglehet a feltételezésre: néhány év múlva sokrétűbb lesz a művelődési élet abban a faluban is,- mint ma. s egyre inkább érvényesül a szocialista kultúrának az az elve, hogy a dolgozó emberek maguk is szervezőivé válnak a művelődésnek. MIKUS SÁNDOR rális szervezetek, mégpedig eredménnyel, amelynek csak egyik fokmérője az üzemi művelődési központ állandó látogatottsága. Nagy a kelete a szakkönyveknek, újítási alkotások s az egyéb tematikájú könyvek is gazdára találnak. Akadnak alkalmi vásárlók is, bár a látogatók nagyobb része törzsközönség. Csaknem naponta járnak be új könyvek után „szimatolni”. Az sem baj, ha sokadika van, mert Szénássy elvtárs szívesen félreteszi a kiválasztott könyvet. Nem lehet a komáromi hajógyárról Írni anélkül, hogy meg ne emlékeznénk arról az impozáns lakótelepről, amely a gyár közelében szinte máról holnapra gombamód nőtt ki a földből, és az üzem dolgozóinak egyik legnagyobb gondját, a lakásgondot oldja meg. A komfortos, szép lakás is növeli az emberek kultúra iránti szomját, sőt, ennek természetes velejárója. Az anyagi feltételek sem hiányoznak, hiszen — bár unalomig ismételt közhelyként hat — olyan elképesztően sűrű televíziós antenna-erdő meredezik a háztetőkön, hogy országos viszonylatban: is az elsők között áll. Ami a munkás kezek után sír még: az utak, átjárók. Eső után az üzemi konyhába vezető út a kevésbé vállalkozó kedvűeket inkább az ebédről való lemondásra készteti. Persze, van gumicsizma is a világon, de talán mégsem helyes a járható út és a gumicsizma közül az utóbbiba belenyugodni. Egyelőre még csak a szél, a dunai szél szárítgatja az utakat s csíp arcába a munkába igyekvőknek. Ahogy távolodom a gyártelepről, halkabban jut el hozzám a szerelőcsanokok hatalmas, mégis dallamosnak ható lámája. Ez a muzsika sokáig benne marad a fülben, s mintha már a Dunáról elsuhanó friss szél is ezt a melódiát dúdolná, míg elszalad mellettem. ORDÖDY KATALIN 19
