A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-05 / 10. szám

A dunaszerdahelyi Népművelési Otthon népi zenekara Zengien, İ“ látjuk új énekkarok megalakítására, hanem ez. kulturális forradalmunk mai Időszakának fontos követelménye is. Arről van sző, hogy a dol­gozó tömegek ne csak nézői, hanem alkotói legyenek a kulturális munkának. Amerre járunk, fatvainkban és városainkban, ezrével ta­lálkozunk daloskedvú emberekkel. Oj énekkarok szervezése nagyon fontos. A Csemadok szervezet gondoskodjon karvezetőről, a tagság szervezéséről, az üzem vagy szövetkezet vezetősége pedig biztosítsa a helyiséget és anyagi támogatást. A dalos találkozók a karvezetök fejlődéséről is tanúskodnak. Az idősebb, tapasztalt szakemberek mellett új, fiatal karvezetők jelent­keznek: Krug Erzsébet a rimaszécsi pionlrkórust, Leco Tibor a király­­helmecl 11 éves középiskola énekkarét, Pálinkás Zsuzsa a komáromi 8 éves iskola, Bergmann Márta a felsőpatonyi gyermekkart Vezeti. !gy sorolhatnánk még tovább a többi fiatal, lelkes karvezető nevét, Falvainkon, városainkon több mint 5000 magyar tanító tanít. Ezek soraiból kerülnek ki az eddig felfdezetlen tehetségek. Természetesen, nem elég csupán a fiatalok lelkesedése, karvezetői dinamikára, szak­ismereteik elmélyítésére van szükség. Nagy segítséget nyújt e téren a Népművelési Intézet, mely ez évben rövidlejáratú karvezetői tanfolyamokat rendez, valamint a Csemadok Közpönti Bizottsága mellett működő zenei szakbizottság, mely a leg­jobb szakembereket küldi egy-egy énekkarhoz szakmai segítségre. Milyen működési lehetőségeik vannak énekkarainknak? A jelen idő­szakban az EFSZ évzáró ünnepségein szórakoztatják a közönséget. A tavaszi hónapok folyamán, a CSKP fennállásának 40. évfordulóján munkásmozgalmi, népi és tcmegdalokkal lépnek' fel. majd az ünnepi összejöveteleken. Továbbá az a feladat vár énekkarainkra, hogy szín-A naszvadiak Az énekkultúra fejlesztése, ápolása az énekkarok működésétől is függ. Helyesen hangsúlyozza Ág Tibor, az Irodalmi Szemle 1960/4 számában, hogy énekkari mozgalmunkat úgy értelmezzük, hogy az ösztönös népművészetet ma jól átgondolt, felülről szervezett és irá­nyított művészeti tömegmozgalom váltja fel. Természetesen azzal a céllal, hogy népi hagyományainkon alapuló, mai életünket tükrözd, új szocialista kultúrát teremtsünk. Mindez arra vall, hogy helyes, sőt szükséges az a vita, mely az utóbbi időben énekkari mozgalmunk problémáit, jelenlegi helyzetét boncol­gatja. Többek között azt is felvetik vita közben az emberek, vajon a televízió és a rádió egyre nagyobb méretű terjedése következtében ne tekintsük-e lezártnak az énekkari mozgalom jövőjét. Ezt a kérdést legjobban az 1960 decemberében a Csemadok KB és a Népművészeti Intézet által rendezett szlovákiai országos méretű dalos találkozók szín­vonala szerint mérlegelhetjük. Induljunk ki abból a tényből, hogy az utóbbi három évben ének­karaink alig léteztek, vagy nem működtek. A Csemadok KB elnöksége tarthatatlannak nyilvánította ezt az állapotot, s 1960. au­gusztus 28-án úgy döntött, hogy az év végéig dalos találkozókat ren­dez. A való tényből kiindulva úgy állt a kérdés, vajon milyen dalos találkozót rendezünk, ha nincsenek énekkarok. S íme, mindnyájunk nagy meglepetésére, 1960 december első felében, azaz rövid három­­hónapos szervező munka után Rozsnyón, Dunaszerdahelyen és Érsek­újvárban összejött 27 énekkar, 7 népi zenekar, 7 szólista, összesen 1380 szereplő. Akik végignézték az énekkarok fellépését, mindnyájan arra a meg­állapodásra jutottak, hogy a dolgozók nem közömbösek az énekkari mozgalom irán. Nézzük meg, kik szerepeltek az iskolai, lágyan csengő gyermekkórusokon kívül? Fellépett az egerszegi majd száz tagú vegyeskar, melyben csaknem az egész falu fiataljai és öregei énekelnek. A szép hagyományokkal rendelkező rozsnyói énekkar is jól megválasztott kórusmüvekkel emelte hírnevét. A szimői vegyeskarban szövetkezeti dolgozók, fejőnők énekelnek, kiknek ugyanolyan meggyő­zően szállt ajkukról a dal, mint amilyen lelkesen dolgoznak a szövet­kezetben. Hasonló a rudnai Csemadok-énekkar vagy a galántai közös énekkar, melyben traktoristák és munkások énekelnek. A somorjai tűzoltó-énekkar pedig a város fiataljait karolja fel. Mindez azt bizonyltja, hogy más községekben és városokban is meg­van a lehetőség énekkarok - szervezésére. De nemcsak a lehetőséget A szlmőiek vonalas énekszámokkal készüljenek fel a Csemadok járási rendezvé­nyeire. A legszebb élményt és legnagyobb követelményt a Csemadok országos rendezvényei tárják az énekkarok elé. Május végén a kosútí sztrájk emlékére rendezett országos ünnepségen, valamint július ele­jén a Gombaszögön rendezett országos dal- és táncünnepélyen lépnek fel legjobb énekkaraink és népi zenekaraink. Különálló esemény lesz ez évben a magyar énekkarok és zenekarok országos fesztiválja, me­lyet júniusban rendezünk meg Léván és Zsellzen. Ezek a rendezvények nemcsak fellépési lehetőséget biztosítanak énekkarainknak, hanem egyúttal követelményeket támasztanak, hogy olyan énekkari számok műsorra tűzésével növeljék színvonalukat, ame­lyek a dolgozó nép életörömét fejezik ki. Énekkaraink tagjainak ajká­ról szálljon a dal a munkában élenjáró dolgozók, bányászok, szövetke­zeti parasztok és mindenki félé, aki hozzájárul ahhoz, hogy harmadik' ötéves tervünk számadatai élettel telítődjenek meg, hogy hazánkban még szebb, boldogabb legyen az élet. MAJOR ÁGOSTON A nyárasdiak

Next

/
Thumbnails
Contents