A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-26 / 9. szám
M*|g Néhény száz miter tengerszint feletti magasságban már kezdődik az őrök hő és jég hona. Nyár derekán sem tudja a nap megolvasztani a hatalmas hő- és jégtömegeket. Télen nem ritkaság, hogy a folyók mélyen, fenékig befagynak. A Búr ját - Mongol ASZSZK és a Tuval Autonom Terület határán, Közép-Szibériától délre fekszik egy sajátságos völgy, az úgynevezett Chi-Gol. Komoran és titokzatosan fogadja látogatóit: csak szegényes vegetációt pillant meg a szem, s nem hall madárdalt a fül. Nem él itt semmiféle állat, legfeljebb egykét medve téved ide a vadonba. Minő titokzatos erők pusztították el az egykor virágzó életet ebben a völgyben? Minden, ami itt évszázadok, évezredek előtt élt — a folyó, kisebb mellékágaival, a növényzet, az állatvilág, ma hatalmas köpáncél alá van temetve, Óriási tömegű olvadt kőzet fedi több méter vastag rétegben a völgy talaját. Két, mértanilag csodálatosan szabályos kúp emelkedik ki a 35 kilométer hosszú kihűlt lávamezőből — a Pretolcsln és a Koropotkin kialudt vulkánok. Mindkettő kb 120 m magas, kráterük 70 - 80 méter mély. Valaha dühös szörnyetegként tüzes, fortyogó lávafolyamokat köpködtek magukból. Ma teljesen veszélytelenek, ahogy ott örködnek a kihalt Chi-Gol völgy fölött. öreg burját, aki számtalan expedíciót vezetett a Burját-Mongol ASZSZK és t Tuvai Autonom Terület határán elterülő úttalan vidéken. Nem messze a Chi-Gol völgytől számos hőforrás fakad, melyeknek vizét a burjátok, tuvalak és mongolok ősidők óta ismerik és különféle betegségek gyógyítására használják. Hálájuk jeléül — régi szokáshoz híven — mindenféle tárgyakat, figurákat, feliratokat vagy kelméket hagynak hátra. Értékes tanácsokkal szolgálnak a hegyilakók, hogy nogyan lehet megtenni a fárasztó utat a hegységen keresztül. KoropotkIn-kráter. Mint egy Ids sziget emelkedik ki ez a kialudt vulkán a Chi-Gol völgy kihűlt Iávamezejéből.
