A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-05 / 6. szám
BERXESI ANDRÁS: Bujdosó Mihályt neve után — akik nem ismerték — afféle szomorú, jámbor atyafinak képzelték el. Mihály éppen az ellenkezője volt, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy nehezen oldódott fel, de ha megnyitotta a zárkózottság zsilipjeit, akkor tréfát tréfára halmozott. Tudatosan nem bántott mep soha senkit, és csak azokkal tréfálkozott, akikkel már előzőleg kiürítette a barátság poharát. A műhelyben szerették őt, ami igen nagy szó volt, mert Bujdosó Mihály, mióta az eszét tudja, a Vasasnak szurkolt, ellentétben a többiekkal, akik a Fradi lelkes hívei voltak. Persze, minden hétfőn szinte robbanásig feszült a műhely levegője, különösen akkor, amikor a Vasas védelme csődöt mondott. Volt hallgatnivalója Mihálynak ilyenkor. De ezért különösebb baj sohasem történt. A baj akkor kezdődött, amikor Mihályt egy esős őszi napon sürgősen hazahívták. Amikor a titkárságról telefonon ítszóltak a kovácsmühelybe, az első pillanatban azt gondolta, hogy valamelyik gyerekével vagy az asszonnyal történt baj. Csak akkor nyugodott meg némiképpen. amikor hazaért. Némiképpen, mert nagy volt ott a felfordulás. Csak állt az utca túloldalán és tátott szájjal bámult. A háromemeletes ház Diósi utcára néző oldala, mintha bomba szakította volna le, beomlott. Hónapok óta húzódott a talajvizsgálat, de a tanács az egymásnak ellentmondó szakvélemények miatt döntést nem hozott, s lám most itt a baj. Pár hétig Mihály és családja az egyik iskolában húzódott meg, aztán, csodák csodájára, megkapta a lakáskiutalást. Izgatottn forgatta kezében a végzést. XIII. kerület. Pozsonyi út... Hm... negyedik emelet... Fél óra múlva már ott állt a modern építésű ház előtt. Kétszer megtörölte a talpát, amikor belépett. Atyaisten, ha a lépcsőház márványboritású, milyen lesz a lakás? A csengetésre egy ötven év körüli sovány arcú férfi nyitott ajtót. Mihálynak a férfi a filmeken látott angol lordokat juttatta az eszébe. De nem sokat töprengett a hasonlóságon, hanem illedelmesen bemutatkozott és szép sorjában elmondta látogatásának az okát. Doktor Fullmayer Lipót elfintorította az arcát, még az orrát is megszippantotta kicsit, aztán feltette vastagkeretes szemüvegét és hosszan tanulmányozta a végzést. Mihály addig sandán szemügyre vette jövendőbeli birodalmát és gondolatban már a bútorokat helyezte el, közben nagyokat lélegzett, hogy belső izgalmát valahogy leplezze. — Szóval, maga a bérlő, jő ember? — szólalt meg Fullmayer kissé éneklő hangon. — Hát jó . . . akkor talán nézze meg a lakást, kérem... Mihálynak tetszett minden. Az mán kevésbé, amiket Fullmayer közölt. A lakás, öröklakás, ő a tulajdonosa. a lakbért megbízottjának, dr. Sámson Péter ügyvéd úrnak kell havonta átadni. Nem KIK-lakás. Valamikor az egész ház az övé volt, de idejében lakásonként eladta. ihály két nap múlva már beköltözött. Nem ment simán, mert előzőleg Fullmayer „előnyös" üzletet akart vele kötni. Csereije el a lakást az unokaöcsével, ö ugyanis Zágoni úrnak szerette volna kiadni a lakást, de az a gonosz tanács beleszólt a megállapodásba. Mihály összeredőzte a homlokát, unottan körbenézett és unalmas hangon megszólalt. — Hát ami igaz, az igaz__annak idején építhetett volna komolyabb lakást is az elvtárs. .. Félek, hogy a feleségemnek nem tetszik majd a halványzöld csempe a fürdőszobában... Szűkre vonta a szemét. — Meg aztán, miért kellett a kilincseket bronzból csiláltatni? Nem kaptak sárgarezet?... — Az unokaöcsém, kedves izé... — Hagyja csak, elvtársam — legyintett Mihály és féloldalt hajtva a fejét, bánatosan körülnézett megint. — Majd esak meggyőzöm a családot... Látja, elvtársam, ilyen az, ha az embert kiskorában elkényeztetik. Fullmayer szabályosan kivándorolt. Bujdosó Mihály pedig annak rendje és módja szerint beköltözött a lakásba. Családja napokig nem tért magához a gyönyörűségtől. Különösen a tizennyolc éves Zsóka, aki a Dunára néző szobát kapta meg. Vasárnap győzött a Vasas, a Fradi pedig kikapott. Hétfőn Mihálynak különösen jó kedve volt, de nem mutatta. Az ebédidő alatt körülvették a szakik. Először csak az „aranylábú gyerekekről” beszélgettek, aztán valaki megkérdezte, milyen az új lakás. Mihály bánatos arcot vágott, ömlött belőle a panasz. — Ä! — legyintett — kiszúrtak velem. — Egy-két arcon, mintha gúnyos mosolyt vett volna észre. — Hát hallottatok már ilyent? Minden második nap thermál vízben kell fürödnöm... Tudják jól, hogy víziszonyom van, erre föl olyan lakást utalnak ki, amelyiknek az ablakai a Dunára néznek. Aztán az a sok beépített szekrény, meg a halványzöld csempe a fürdőszobában... És mi az istent csinálok majd, ha elromlik a lift? He? — De hát — szólt közbe meglepődve az egyik ipari tanuló — Miska bácsi a régi házában az ötödik emeleten lakott és ott egyáltalán nem volt lift... — De ha itt van, a szentségit, az ne rohadjon le pont akkor, amikor hazamegyek. .. Pár hét múlva Mihály levelet kapott Salzburgból. Fullmayer úr írt. Nem kimondottan barátságos hangon. A legenyhébb kifejezés „te kommunista csavargó” volt. Aztán a fenyegetések. Mert ő visszatér — már mint Fullmayer —, és ha a tulajdon lakása nem lesz rendben... hát nézze meg magát. Mert nem tűri el, hogy Zágoni urat „kifúrta”, gondolja meg és inkább cserélje el vele. .. Amikor a második levél jött, Mihály roosszkedvű lett és mélyen gondolkodott, a felesége pedig célozgatni kezdett. Nem jó az a lakás, mégis csak jobb volna elcserélni. .. Nagyon behallatszik a hajókürt. meg a zene a Casinóból. Két nap múlva pedig a szomszédokra panaszkodott. Mihály nem felelt. Egy hét múlva újabb levelek érkeztek Nyugatról, de azokban már nem volt köszönet. Szabályos fenyegetés volt minegyik. Lakásbitorló, vörös agitátor, besúgó meg miegymás. Aztán közölték Mihállyal. hogy halálra van ítélve és ha „bejönnek az igaz magyarok”, őt is „kinyírják”. Nagy volt a rémület a családban. Csak Mihály volt látszólag nyugodt. Két hét múlvt. a házban már a házmester sem viszonozta köszönését, a műhelyben pedig elhúzódtak tőle a szaktársak. Hiába kutatta az okát. nem tudta meg. Egyszer aztán Sipos Béla, a pártcsoport bizalmi félrevonta. — Te Miska, bemondott a Szabad Európa. Valaki hallotta és elhíresztelte a gyárban. Bujdosó Mihály rosszkedvű lett. Fullmayert meg tudta volna fojtani. Dehát Fullmayer úr Salzburgban élt és vidáman fecsegett a Szabad Európának, amiről a következő napok egyikén Mihály is meggyőződött. Tehát a házban is ezért néznek rá rossz szemmel. A levelek meg csak érkeztek, a felesége szinte beleöregedett. Egy vasárnap délután Mihály a pincében rámolgatott, amikor a lomok között egy ládát talált. Kíváncsian kibontotta. 10 Mihály rendet csinál
