A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-05 / 6. szám

Másnap újra megérkezik Pastor. A, Ky­­tice című cseh irodalmi lapot hozza ma­gával. Egész délelőtt felolvasnak belőle, emelt hangon, mint az imádságos könyv­ből. Karel Jaromír Erben színesen csen­gő verssorai azonban különleges célt szol­gálnak; katonai és államtitkok siffrírozá­­sát teszik lehetővé. A következő na­pon utoljára áll meg Pastor volkswagen­­ja az árvaház előtt. Utolsó felvilágosí­tásait nyújtja a kegyelmes atyának, át­adja az utasítások fotókópiáját, iránytűt, harapófogót a drótakadályok átvágására, gumikesztűket, Dél-Csehország térképét, amelyen előre kijelölték a határon való átjutás legalkalmasabb helyét. Nem tudni, Sasina-Klaudius megkö­szönte-e mindezeket egy bensőséges „is­ten fizesse meg’-gel. Ismert viszont az a tény, hogy ellenvetés nélkül a zsebébe gyűrt 2300 KCs-t „szolgálati kiadások“ címen és egy hamisított. Josef Háha név­re szóló személyazonossági igazolványt. Ingóságait és értéktárgyait az árvaház szerzeteseire hagyta; bőröndjét, szent­képeit, rózsafüzérjét és Szűz Mária fosz­­foreszkáló kicsi szobrocskáját, amely éj­szaka rejtelmes fénnyel világít. A hatá­ron való átkelésnél ugyanis ezek a jám­bor kegytárgyak hatástalanoknak bizo­nyultak volna. A plébános úr — akár­csak kíszokése alkamából — inkább ha­tásosabb védelemhez folyamodik, a gép­pisztolyhoz és a revolverhez. A szentháromság Az osztrák határmenti kisközség, St. Martin lakói nem is sejtették, hogy az egykori óraárus visszaérkezett körükbe. Am ez a férfiú nem csupán Stanisiav Sa­­sine római katolikus plébános volt már, de Tomáá Klaudius is, ahogy ezt az oszt­rák Identifitatskarte bizonyította, sőt Josef Háha tanító is, Ceské Budéjovicé­­ből. Három nevű férfi immár az egykori óraárus; atya, fiú és szentlélek egysze­­mélyben. Prédikátor, aki a „világállam" megalapításáról álmodik, melyben minden ember világpolgár lenne, és az állam meg vallás igazgatná az emberi tevékeny­séget. Egy ismeretlen férfi ezzel a kérdéssel csatlakozik hozzá; „Schwarzbachba tart, a határ felé?” A réten át a sümavai erdők felé igye­keznek. Egy farakés alól létrát húznak elé és Sasisna-Klaudissa-Háha — volt plébános és óraárus átmászik a drót­­akadályom. Az erdő sűrű és ismeretlen, de az iránytű segít. A Fekete-völgyben vár­ja már őt régi ismerőse: Engelmüller, a csempész. Elbújtatja, eldugja a harapó­fogót és a gumikesztűket is, és további összeköttetésekről gondoskodik. S 'mind­ezt potom 400 koronáért. Misét szolgáltat a kém Az éjszaka sötét, Boroyanban egy ház előtt lovasfogat áll meg. A kései vendég halkan kopog az ablakon. Ki az? Reme­gő, ijedt női hang suttog bele az éjsza­kába. Rövid, halk szavak, s a vendég be­lép. Két hívő bárányka, Anastázia Vá­­chová és Anna Fikesová térdre borúvá nyit ajtót az érkezőnek. Henyélésre nincs idő, másnap „dolgoz­ni“ kezd. Hírnököket küld szét a hívőkhöz, látogatókat fogad, felveszi a kapcsolatot a budéjovicei Charita alkalmazottjával. A Ctyíi Dvory-i kolostor volt növendékét bátorító szavakkal fogadja; átsegíti a ha­táron, hogy papnak tanulhasson. (Olyan­nak, mint ő?) És ami most számára a legfőbb, segítőtársai, — akikiet verbu­válni akar — számára lemásolja és sok­szorosítja a mikrofilmről az utasításo­kat, hogy pontosain tudják, hogyan kell előkészíteni és a határon átjuttatni a híreket. , de ez nem minden. Ne felejt­sük el, hogy ő azért egy kicsit pap is emellett. Hiszen Váchová és Fikesová azt hiszi, hogy mindez a mennyei királyság dicsősége érdekében történik. A hívő lel­keket pedig nem szabad elhanyagolni. Reverendát kölcsönöz hát, ostyát és mi­sekönyvet, meg az elmaradhatatlan kely­­heket, és mindennap szentmisét szolgál­tat. Telefüstöli a lakást, és megtört han­gon imádkozik az emberiség bűneiért, így válik tevékenysége — ez nála a mo­dern kémkedés módszere — szimbolikus­sá, hogy visszamutasson egészen a közép­korba, amióta a kishitűek elbutltásának a legjobb módszere. Isten malmai lassan de biztosan őrölnek, állítja a mondás. Ki tudja ? Lehet. Egy azonban bizonyos: államvédelmi szerveink sokkal rugalmasabban és pontosabban dolgoznak. Alig tartózkodott tizienhárom napig Bo­­rovanban, egyszer csak úgy estefelé fut ám Váchová és liheg: „Jön az SNB!" „Bújjon el, tisztelendő atya!" Sír Fikeso­vá. Ugrásra készen az ablakhoz siet. Ké­ső. A sűrű homályban is látja, hogy a ház körül van kerítve. * * * » A jegyzőkönyvek utolsó lapján né­hány rövid sor: „Stanislav Sasina, a ró­mai katolikus egyház papja, utolsó lakhe­lye Róma, Via Gallia ... a hetvennyolca­­dik paragrafus első és második cikkelye értelmében hazaárulást követett el.. Aztán a jegyzőkönyv becsukódik. — VÉGE — Segítünk Tádzsikisztánnak A második rotációs kemence szerelése Jaroslav Slezák, Eduard Nohyl és a szereié csoport vezetője Amid Szaidov Messze Tádzsikisztánban új üzem nőtt ki a földből — a novosztali­­nabidi cementgyár. Létfontosságú üzem. Szükséges, mint a turkmén pusztaságok' Vándorának az ivóvíz. Az egyetlen cementgyár, amely azelőtt itt működött, nem bírta már fedezni az ország napról napra növekvő cementszlikségletét. Az üzem a Csehszlovák Köztársaság se­gítségével nőtt magasra, a gépek is a mi dolgozóink kezemunkáját dicsérik. A gépi berendezéseket a prerovi gépgyár készítette Tádzsi­kisztán részére. Hatalmas, nagymértékben automatizált üzem. Különleges clektro­­fílterei a levegőben levő cementpor 98—99 százalékát felfogják, ami nagy befolyással van a teljesítményre. A legértékesebb gépi berendezés azonban a Hydrany nevű új csehszlovák szabadalom, amelyet Itt próbálták ki először. Azelőtt hatalmas reduk torokat terveztek, amelyek azonban a kemencék számára csak két forgási sebességet tettek lehetővé. Az új szerkezettel a kemencék 42 különféle forgási sebességet érhetnek el. Az üzemben két csehszlovák szakember is dolgozik; Jaroslav Slezák és Eduard Nohyl. Nézzük csak, mit ír róluk a „Tadzsik Kommunista"! ,,A tervet közel 2C0 százalékra teljesítjük minden hónapban. Nagy segítséget nyújtanak ebben cseh mérnökeink, Eduard Nohyl és Jaroslav Slezák. Átadják nekünk tudásukat és gazdag tapasztalataikat. Egyszer éjszaka el kellett fordítanunk az egyik kemencét. Nem szóltunk nekik semmit. Nem tudjuk, honnan tudták meg, de a legnagyobb csodál­kozásunkra megjelentek. Éjszaka, nappali műszak után. Köszönjük, cseh elvtársak!”

Next

/
Thumbnails
Contents