A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
tOVlKEK SEW Gaál János érti, hogy mire céloz az apja: — Ahogy gondolja, édesapám. Mindenki úgy csinál, ahogy jobbnak látja. Felőlem akár hivatalosan is összeházasodhatnak! — Nem haragszol meg érte? — Ahhoz nincs jogom, hogy haragudjak. De egy valamire figyelmeztethetem: nem szeretném, ha a Mari nénivel is veszekedne majd, mint ahogy édesanyámmal szokott! Az öreg Gaál lehajtotta a fejét. II. rész (19j| — Veszekedtem, meg is vertem, az igaz! De miért, fiam?! ... a vagyonért, a valamiért, de legtöbbször a bajokért. Tudhatod jól, hiszen velünk, köztünk éltél. Másnap este vacsora után aztán a Kulcsár Marit hívta be a hátulsó szobába az öreg Gaál. A szokásos pipatömés és hallgat és pislog, mintha bogár esett volna a szemébe. Felvillan előtte az élete dur-A második dolog, ami egy- Gaál János az■ éltalán nem tetszik Jánosnak, - Szóval... azt akarja mo aDia furcsa megváltozott dam, hogy házasodjak tueg . vLlSse Az3’ utóbbi időben - Hát - volna a legjobb! szótlan. komor, és úgy jár-kel Janos megfontoltan válaszok a ház körül, mint egy évvel Egyelőre nem---ezelőtt János érzi hoqv va- mondom, lehet, hogy majd ke- -------------------------„------------ — lami komoly dolog’ nyugtala- sőbb rákerül a sor, de most rágyújtás után kissé megillenítja, emészti az öreget, csak még nem. födött hangon elmondja mindazt nem tudja, hogy mi. Egyik - Te tudod, fiam, te tudod. azt az asszonynak amit előző este aztán megkapja rá a vá- Az öreg falióra kilencet üt. este a fiának mondott, laszt. Odakint szüntelenül esik az Kulcsár Mari nem ul, ul, Vacsora után a szokásos eső. Az eresz alatt hideg, hátpipatömés és rágyújtás közben borzongató nótát furulyáz a megszólal az öreg Gaál: szél. A ház előtt nehéz teher— Beszédem volna veled, _____________._______________ fiam. — Beszélhetünk. Bemennek a hátulsó szobába, elhelyezkednek az asztal mellett. Hallgatnak egy sort. Csak a cigaretta meg a pipa szól erősen. — Hát... kezdi az öreg Gaál f — idestova egy fél esztendeje, 1 hogy elmentek... Az a szerencsénk, hogy az a Kulcsár Mari... érted, ugye, fiam?... Hanem mi lesz akkor, ha egyszer megunja és egy szép napon azt mondja, hogy nem jön többet a házunkhoz!? — Nem tudom — hajtja le a fejét János — Tudom, látom én rajtad, fiam, hogy szeretted azt az asszonyt, meg még most is emészti a szívedet, dehát valamit mégis csak tenni kéne: ítéletnapig nem mehet így, be- autó zümmög el: enyhén meg láthatod .. Özvegyen akarod remegnek az ablakok... leélni az egész életed ? Tudom én jól, hogy amíg fiatal az ember sok mindenben örömét leli: a munkában, a sikeres években. . Hanem egyszer majd beköszönt az öregség, észrevetlenül hozzádszegődik. Én tudom legjobban, hogy János egyedüllétben nagyon terhes az bírja magát. Mindent megtesz öregség. Hidd el. fiam, kell a háznál, a főztje is jó. Egyaz asszony az ember mellé, szóval aranyat ér a keze... kell a családi élet.. . Hiszen Nagyon elhagyatottan, egyedül azt is tudom, hogy „arravaló” élt szegény, itt nálunk meg asszonyt bárki talál magának, feltalálja magát. A kisgyereket ha éppen akarja, de az nem is annyira szereti, mintha a Gaál András rojtos, macskává képekben: emlékezik és sóhajtozik. Erre sem mert volna gondolni soha életében, bőr zacskójából újra megtörni bogy majd egyszer vén, deres a pipáját. Ebből látja János, fejjel a Gaál portára kerüljön hogy még valamit akar mon dani. És nem tévedett. hogy valakihez tartozzon, akivel megoszthatja az öregség ... . , gondjait, bajait. Gondolkozik, Valamit nie9 modanek, töpreng, aztán ismét az öreg * hangját hallja: — Hát mit szólsz hozzá, Mari ? — Mire volna az jó, András? — Te is egyedül vagy, én is... A te sorsod is kemény helőll ; előbb-utóbb ktkopik sajat unokája volna: tisztán enyémmel... Meg aztán az heécnJ em,ber- Me9 aztán a tartja- szép szóval van hozza, öregek nyelvét csak az öre_ azt n fL -tU yat ,Ludd' már P1686196,* nekl- A múltkor is, k értik mog igazán. Mari... f VfnH 9ían a.^aluban- hogy hogy olyan nagy beteg volt fin úg gondo]om, hogy mog_ a c^ürh S ejar hozzád 3 9yerek> 9°ndozta ap0,ta; a volnánk szépen, hiszen úgy overet. í me5, 3,Zt 1Sl hogy tulajdo" anyia se tett vo!na sincs már sok hátra: még egygyereke lesz tőled... erte többet... Meg aztán - nár „tän „imo„TM„i,M. János elveresedik: az igazat megvallva — értjük — Kinek mi köze hozzá! egymás nyelvét no... Igazán — Az igaz: mindenki azt jól megértjük egymást... Én tesz, amit akar. No, de nézd úgy gondoltam, hogy kár néki értelme, András! ... Meg aztán csak: minek csinál az ember haza járni, hiszen elférne itt ht a fia! valamit lopva, ha egyszer más velünk szépen. Jutna itt hely — A módon is csinálhatja?! az ő számár* is..j tem. pár év, aztán elmegyünk deszkát árulni földvárra. — Éppen azért nincs sok fiammal "már' beszél-. — Mit mondott? — élénkül az asszony hangja. — Beleegyezett. Most már csak rajtad áll! — Mit szólna a falu? — A falu szavára nincs mit adni. Beszéljen, ki mit akar. Ha úgy akarod — már pedig én is úgy akarom —, elmegyek én veled a községházára is. Azt akarom, hogy tegyenek hivatalos pecsétet az akaratunkra! — Hát erre aludni kell egyet, András. Majd meggondolom a dolgot... — Rendben van! A hosszú gondolkozás eredményeként karácsony előtt egy héttel a tanácsházán őszt szeházasodtak. Azóta Gaál Andrásné Kulcsár Mária á Gaál-porta hivatalos gazdasszonya . . i * * * Észak-Csehországban három nap óta szüntelenül havazik: vastagon, duzzadt pelyhekben hull a hó. Szürke, sápadt az ég, szűzi fehérségű a világ, mintha az ország összes port cukrát széjjelszórták volna: beköszöntött a tél... A folyómenti bozótosban fázósan gubbasztanak a varjak: talán kövér pondrőról álmodoznak. A szúrós bogáncson aranyos stiglincek pityegnek. Az utakat hóekék szántják.,* Hideggel, fehérbudásan érkezik a karácsony. A szokáshoz híven, Jolán is hozzákészül: süt, főz, takarít, karácsonyfát állít. A karácsonyfát a most vásárolt kerékasztalra helyezi, és szépen felöltözteti. Pista dél óta nem találja a helyét. Jön-megy a szobában, cigarettázik, a rádiót csavargatja, az újságot böngészi, majd meg az ablakon túli fehér világot bámulja. Egyetlen sző nem sok, annyit se szól a szorgoskodó asszonyhoz. Azon töri a fejét szüntelenül, hogy min veszhetne össze Jolánnal. A karácsony estet mindenképpen Marikával akarja tölteni. Napok, sőt talán hetek óta érik benne az elhatározás, hogy ma este mindent elmond a lánynak őszintén és nyíltan. A végletekig nem lehet húzni, halogatni a dolgot, végre tiszta vizet kell önteni a pohárba. Azt is meg akarja mondani Marikának, hogy szereti, meg azt is, hogy feleségül szeretné venni... Jolánnal majd csak lesz valami. Majd csak meggondolja a dolgot, ha látja, hogy ... Ma este minden eldől, minden! (Folytatjuk) 12
