A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

A fiatalasszony soha ne menjen be anyósához kopogás, vagy előző érdeklődés nélkUI — (miáltal anyósát is rászoktatja erre.) Ha neki magának van berendezése, amit a házhoz hoz, ne várja el, hogy anyósa ennek kedvéért az о régi kedves bútoralt kidobja. Ne csúfolódjon akkor sem, ha a plilss képek vannak köztük, melyek kttzepén óra tlktakkol. Igyekezzék azokat tisztéi«tkrijéi szerénységgel anyósa lakrészébe .átpasszolni'' Az anyós ne nevezze menyé szüleitől örököli karosszékelt poloakafészeknek, kerámia teheneit porfogóknak. ){a nem képes szeretni, ne szóljon róluk. Ez Igy illik. A meny: ne gúnyolja anyósa öltözködését. Ne nevezze „toplsnak" öregecske télikabátját. Ha nem kellett volna tMt taníttatnia, az anyés ls szívesen vett volna magántk másikat. Soha. soha nem szabad kttvftendó példaként édesanyja túrósbuktájára hivatkoznia. (Csak ha anyósa tanácsot vagy receptet kér tőle). Ha ö ezerszer ügyesebb is S házldolgokban, ezt ne hangsúlyozza. Annál kevásbé, mert mégiscsak nagy segítség, hogy nem neki kell főzni és mosni, mert a mama elvégzi. Ha férjére panaszkodni akar, megteheti, de csak abban a formában, hogy orra kéri anyósát: te szólj neki, anya, mégiscsak, terád hallgat leginkább . . . Hallgassa meg végtelen türelemmel férje gyermekkorénak eseményeit, annál Is Inkább, mert ezzel értékes felvilágosításokat nyer jövendőbeli gyermeke valószínű jellemére és tulajdonságaira vonatkozóan. Sose „vágjon fel" saját családjával férjének rovására. Ha sógornője van, ne hányja az anyósa szemére, hogy saját leányát mégiscsak jobban szereti, mint öt. Könnyebb a meny dolga apósával. Bánjon vele úgy, mint kedves, öreg gavallérra], de ezt ne vigye túlzásba, különben az anyóssal gyűlik meg a baja. — Nem vagy nagy tehetség, de olyanná alakíthatlak, amilyenné akarlak. Igy szól hozzám a próbafelvétel után Wanda Jakubovszká, a legjelentősebb lengyel rendezőnő, az Utolsó állomás világhírű alkotója. Ugye ez nem nagyon hízelgő rám nézve? — nézett mosolyogva Zofia Slabosovská az újságíróra. — Attól függ, mi lett az eredmény ? — Az eredmény az, hogy én játszom a főszerepet Jakubovszká Találkozás a félhomályban cimü legújabb filmjében, mely a Lengyel film és a Defa közös produkciójában Flesarow: Engedjetek kiáltani cimü elbeszéléséből készül. — Milyen irányt képvisel a film? — Mint Jakubovszká minden filmje, ez is a fasizmus ellen, az emberiség és a béke érdekében emeli fel hangját és a mai lengyel-német viszonyt tárgyalja. Nem könnyű dolog a lengyeleknek kitörölni emlékezetükből a németek háborús bűneit. A film pszichológiai alapon analizálja helyzetünket és igyékszik megmagyarázni a társadalmi átalakulás befolyását a film hőseinék gondolkozására és cselekedeteire. — Hogy került a filmhez? — Véletlenül. Krakkóban születtem épp a háború előtt, gyermekségem a megszállás idejére esik. Apámnak németellenes cselekedetei miatt bujdosnia kellett. Bátyjánál talált menedéket, aki szerencséjére Ikertestvére volt és a nagy hasonlatosság révén tovább is érintkezhetett a külvilággal, anélkül, hogy jelísmerték volna. Már iskolás koromban a zene és u festészet érdekelt a legjobban. Szüleim beírattak a konzervatóriumba. később a varsói Képzőművészeti Akadémiára. Itt kezdő dött filmszinésznől karrterem. A Przekroj cfmíí hetilap fiatalok részére filmpályázatot hirdetett. Csupa tréfából beküldtem a fényképemet és magam voltam legjobban meglepve, mikor meghívtak Lodzsba próbafelvételre. Az Összes jelentkező közül egyedül engem választottak kl és azóta több filmben szerepeltem. — Mi lett a muzsikával és a festészettel? — Zenetudományomnak nagy hasznát veszem, mert a filmben Jakubowszká nem enged .helyettes kézzel" játszani, magam játszom a zongoraszólöt egy nagy zenekar élén. De igazi szerelmemhez, a festészethez Igy is hü maradok. — Milyen szerepeket szeretne eljátszani? — Szívesen vállalok minden olyan női szerepet, amelynek cselekvését és ezek inditáokát megértem és magamévá teszem. Eddig drámákban játszottam, de jó lenne vígjátékban ls fellépnem, mert szeretem a táncot, a zenét és a jókedvet. Azonkívül szenvedélyesen szeretek főzni és szeretem Julekot. — Ki az a Julek? — A férjem. Színész. De róla nem kezdek beszélni, mert akkor teleírhatná vele az újságot. Szerintem б a legkülönb ember a világon. ZofisA-o&UrQ-JiűvW'tc Beszámoló Tegerimi fiának agyműtétjéről Immár harmadik esztendeje tartózkodik Afrikában az osztrák „transzafrikai" expedíció. Vezetője M. K. Lersch, az Urania című, az NDK-ban megjelenő ismeretterjesztő folyóiratban beszámolt arról, hogyan találkoztak Kenyában a „koponyanyitogatók szektájával". E művészet leghivatottabb alakja a 80 éves Ondieg, aki a klsll fennsík egyik faluja, •Itumbe környékén él. ÉN, TEGERAMI FIA I ' „Én. Tegerimi fia, aki örököltem atyáim mesterségét, nagyon-nagyon sok e.nbernek nyitottam fel már a fejét . .." Bemutatta gyógyult betegeit. Különbözö korú és nemű páciensein, különbözö okok miatt Ondieg operációs eszközei. Egy régebben operált beteg kezében lévő tojás „maketten" látható a koponyáján végzett lékelés hasonmása Ondieg kezét hideg vízben, szappan nélkül, „steril"-re mossa. Háttérben a páciens (harcban szerzett fejsérülések, Idült fejgörcsök stb.) hajtotta végre az operációkat. Az expedíció tagjai látván a legfantasztikusabb módon összeforrt fejsebeket, megkérdezték. hogy miként alkalmazza a kábítást, az érzéstelenítést. — Ilyen nálunk nincs! — rázta meg fejét Ondieg. A hlhetetlenkedést látva, pár nap múlva sngedélyezte. hogy végignézhessék egy harminc év körüli férfin végzett mőtétjét. „STERILIZÁLÁS" ÉS OPERÁCIÓ Hat segéddel dolgozott. Az operáció előtt pár ' szóval ismertette a beteggel, hogy mit fog csinálni. Ezután pontosan megjelölt helyen leborotválták a koponyát, miközben Ondieg hideg vízben „eterffizálta" kezét s ellenőrizte a műszereket. Majd alqmágyra fektették a beteget. Ezután hat ember lefogta a beteget. Ondieg pedig zsebkésszerü operálőkésével, villámgyors mozdulatokkal lefejtette a fejbőrt, mire a páciens melléből artlkulátlan hörgés tört fel. Ülve, biztos mozdulatokkal lékelte a koponyát, s rövid fél őra alatt végzett. A beteg egyetlen hangot sem hallatott. Közben a vért falevelekkel törölgették, majd befejezésül mullpólyaként hosszú, keskeny falevéllel borították le a borzalmas sebet. Nem lehetett megállapítani, hogy a beteg teljesen eszméletlen volt-e, mikor műtét után a sátorba vitték. Itt két napig két ember éjjel-nappal távoltartotta tőle a legyeket és bogarakat. A beteg nyugalma érdekében a sátor környékét senki sem közelíthette meg. Két nap után tollal hideg vajat kentek fel az agyvelőn keletkezett vékony hártyára. Két hét múlva a beteg gyógyultan távozott. Az operáció dija: négy korsó kölessör (a segédeké) és egy kecske (Ondiegé). Hitelbe is dolgozik, de ingyen — elvből, soha! A. T.