A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

• Nem eszik a gyerek! - Természetes, hogy r.em eszik, ha egyszer mindent megkap! Bezzeg az én időmben — így zsörtölődik a nagymama, ha unokája durcás arccal hozzá sem nyúl az ételhez. A papa kiabál, a mama ideges­ségében sír, a családi béke fel van dúlva és a gyermek elérte a célját - ő került az érdeklődés középpontjába. A gyermek étvágytalanságának külön­böző okai lehetnek. A belgyógyász sze­mével nézve, lehet gyengeség, vérsze­génység, elégtelen vitaminmennyiség eredménye, napfény és szabad levegő hiánya. Ezek az okok azonban szocialista rendszerünkben nem állnak fenn, hiszen a mai gyermekeknek minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy jóétvágyú, egészsé­ges szervezetű legyen. A pszichológus megállapítása itt sokkal helyénvalóbb, ő az ilyen esetben rövid testi vizsgálat után kijelenti: a hiba a környezetben, a MINT A FILMEN... nevelésben, gyakran a gyermek korát meghaladó értelmességében van. Pl. I.: A szülők gyakran civakodnak, a gyermek ettől ideges lesz. A felnőttek már rég kibékültek, de a gyermek min­denre reagáló idegrendszerét súlyos de­fektus érte — ennélfogva étvágytalanná vált. II.: A gyermek észreveszi, hogyha nem eszi meg az ételt, azonnal kap he­lyette valami mást - tehát válogat. III.: A gyermek valami miatt megbántva érzi magát és durcáskodik - s mivel látja, hogy ezen bosszankodnak — egyszerűen nem eszik. IV.: Rendszertelenül kapja az étkezéseket. Az anya eltrécseli az időt és míg az ebéd elkészül, egy süteményt nyom gyermeke kezébe. Az eredmény: a gyermek nem eszik az asztalnál. Mi a teendő? Az úgynevezett étvágy­talan gyerek kapjon rendszeresen könnyű, vegyes kosztot, ízletesen elkészítve. Amennyiben nem akar enni, úgy lelkíis­meretfurdalás nélkül hagyjunk ki egy ét­kezést, gondosan ügyelve arra, hogy a következő étkezésig ne jusson nyalánk­sághoz. Ne beszéljünk a gyermek előtt étvágytalanságáról, de mindenekelőtt te­remtsünk körülötte nyugodt, kedélyes lég­kört, kíméljük idegrendszerét. Mint ahogy a felnőtt embernek is jobban ízlik az étel, ha társaságban fogyasztja el, épp úgy a gyermek is jobb étvággyal eszik kora­beliek társaságában. Erre legjobb példa a közös konyhán étkeztetett gyermekek súlygyarapodása. Es végül: Ne szoktas­suk rá az étvágytalan gyermeket arra, hogy étkezés közben meséljünk neki vagy játszunk vele, mert megszokja, később követeli és az egész család zsarnokává válik. Ma, amikor a város és a fa­lu olyan közelségbe kerültek egymáshoz, hogy szórakozás­ban, lakáskultúrában, ruházko­dásban mindjobban megszűnik a különbség köztük, időszerűnek tartjuk, fiataljainknak az öltöz­ködés terén elkövetett tévedé­seiről szólani és figyelmeztetni őket arra, hogy a filmen -főleg nyugati filmeken - lá­tott külsőségeket nem lehet fenntartás nélkül a mindennapi életben utánozni. Serdülő ifjúságunkat roppant érdekli a divat és mivel a legkisebb faluba is elkerül a film, legújabb ruhájuk elkészí­tésénél a filmszínésznőkön lá­tott tetszetős öltözékeket igye­keznek lekopírozni. Ez az igye­kezet azt eredményezi, hogy szép fiatal lányaink nevetségessé teszik, eltorzítják magukat. A filmszínésznek bizonyos tí­pust kell erősen kihangsúlyoz­nia, bizonyos helyzetet kell ru­házatával is aláfestenie vagy éppen divathóbortot kigúnyolni - tehát a filmeken viselt fel­tűnő ruhák nem lehetnek út­mutatók egy tisztességes, jó­zan család gyermekének öltöz­ködésében. A serdülő ifjúság, mint az újbor, forrásban van, minden új dologra szívesen rea­gál. Ennek eredményeképpen sajnos gyakran látunk az ut­cán, vagy társaságban hamvas börü kislányokat rikító, felesle­gesen rövid ruhákban, fémövek­kel, óriási fülbevalókkal, lollo­brigidai mély dekoltázsokkal, tízcentis tűsarokkal bukdácsolni egy fiú oldalán. Lehet, hogy ez mind ellentéte egyéniségének, azonban szemérmetlenségével, ízléstelenségével nemcsak a nőkben, hanem főleg a férfiak­ban nem kívánatos téves véle­ményt vált ki. Ez pedig nem lehet a célja egy kedves fiatal lánynak! Ne akarjanak magukból dé­mont csinálni, mert a filmen démont alkotó színésznő fel­vétel után leveti foglalkozásá­hoz szükséges öltözéket, átöl­tözik egyszerű, ízléses ruhájába, melyben az utcán feltűnés nél­kül elvegyül a többi dolgozó ember között. Talán elég, ha megemlítjük, hogy az igazi nagy színésznők ma épp úgy, mint a múltban, sohasem haj­szolták az utcán a feltűnést. Elena Bisztrickája például ma­gánéletében nagyon disztingvál­tan öltözködik, sokkal egysze­rűbben, mint némely fiatal lány a bratislavai korzón. Bemutatunk egy fiatal lány­nak való nyári ruhát, mely di­vatos és könnyen elkészíthető. Anyaga szövött vászon, népi motívumú csíkozással, fehér pi­ké díszítéssel. Hossza öt centi­méter a térd alatt. Egyszerű frizurát és semmilyen ékszert nem visel hozzá a manekin. tu x, c o _ o> O -o S , <0 ® bí =3 JA 2 3 cä — s 2 I 3 o a> °>EÍ «.-iE CO Q !/) Q) <0 oi-a co o _ 2 e !2 « c o, E HÉT, a Csehszlovákjai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezső, főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre, Egri Viktor, Lőrincz Gyula, Pathő Károly és Veres János. Szerkesztőség: Bratislava; Jesenského 9, telelőn: 533-04, postafiók' C-398. Kiadóhivatal: Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hirlap iroda. Megrendelhető min­den postahivatalban és levélkézbesltőnél. Nyomja a PRAVDA nyomdavál­lalat« Bratislava, Jesenského 12. Egyes szám ára 1,50 Kcs. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kcs, fél évre 39,— Kés, egész évre 78,— Kős. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. K-07*01350

Next

/
Thumbnails
Contents