A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-26 / 30. szám
• Nem eszik a gyerek! - Természetes, hogy r.em eszik, ha egyszer mindent megkap! Bezzeg az én időmben — így zsörtölődik a nagymama, ha unokája durcás arccal hozzá sem nyúl az ételhez. A papa kiabál, a mama idegességében sír, a családi béke fel van dúlva és a gyermek elérte a célját - ő került az érdeklődés középpontjába. A gyermek étvágytalanságának különböző okai lehetnek. A belgyógyász szemével nézve, lehet gyengeség, vérszegénység, elégtelen vitaminmennyiség eredménye, napfény és szabad levegő hiánya. Ezek az okok azonban szocialista rendszerünkben nem állnak fenn, hiszen a mai gyermekeknek minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy jóétvágyú, egészséges szervezetű legyen. A pszichológus megállapítása itt sokkal helyénvalóbb, ő az ilyen esetben rövid testi vizsgálat után kijelenti: a hiba a környezetben, a MINT A FILMEN... nevelésben, gyakran a gyermek korát meghaladó értelmességében van. Pl. I.: A szülők gyakran civakodnak, a gyermek ettől ideges lesz. A felnőttek már rég kibékültek, de a gyermek mindenre reagáló idegrendszerét súlyos defektus érte — ennélfogva étvágytalanná vált. II.: A gyermek észreveszi, hogyha nem eszi meg az ételt, azonnal kap helyette valami mást - tehát válogat. III.: A gyermek valami miatt megbántva érzi magát és durcáskodik - s mivel látja, hogy ezen bosszankodnak — egyszerűen nem eszik. IV.: Rendszertelenül kapja az étkezéseket. Az anya eltrécseli az időt és míg az ebéd elkészül, egy süteményt nyom gyermeke kezébe. Az eredmény: a gyermek nem eszik az asztalnál. Mi a teendő? Az úgynevezett étvágytalan gyerek kapjon rendszeresen könnyű, vegyes kosztot, ízletesen elkészítve. Amennyiben nem akar enni, úgy lelkíismeretfurdalás nélkül hagyjunk ki egy étkezést, gondosan ügyelve arra, hogy a következő étkezésig ne jusson nyalánksághoz. Ne beszéljünk a gyermek előtt étvágytalanságáról, de mindenekelőtt teremtsünk körülötte nyugodt, kedélyes légkört, kíméljük idegrendszerét. Mint ahogy a felnőtt embernek is jobban ízlik az étel, ha társaságban fogyasztja el, épp úgy a gyermek is jobb étvággyal eszik korabeliek társaságában. Erre legjobb példa a közös konyhán étkeztetett gyermekek súlygyarapodása. Es végül: Ne szoktassuk rá az étvágytalan gyermeket arra, hogy étkezés közben meséljünk neki vagy játszunk vele, mert megszokja, később követeli és az egész család zsarnokává válik. Ma, amikor a város és a falu olyan közelségbe kerültek egymáshoz, hogy szórakozásban, lakáskultúrában, ruházkodásban mindjobban megszűnik a különbség köztük, időszerűnek tartjuk, fiataljainknak az öltözködés terén elkövetett tévedéseiről szólani és figyelmeztetni őket arra, hogy a filmen -főleg nyugati filmeken - látott külsőségeket nem lehet fenntartás nélkül a mindennapi életben utánozni. Serdülő ifjúságunkat roppant érdekli a divat és mivel a legkisebb faluba is elkerül a film, legújabb ruhájuk elkészítésénél a filmszínésznőkön látott tetszetős öltözékeket igyekeznek lekopírozni. Ez az igyekezet azt eredményezi, hogy szép fiatal lányaink nevetségessé teszik, eltorzítják magukat. A filmszínésznek bizonyos típust kell erősen kihangsúlyoznia, bizonyos helyzetet kell ruházatával is aláfestenie vagy éppen divathóbortot kigúnyolni - tehát a filmeken viselt feltűnő ruhák nem lehetnek útmutatók egy tisztességes, józan család gyermekének öltözködésében. A serdülő ifjúság, mint az újbor, forrásban van, minden új dologra szívesen reagál. Ennek eredményeképpen sajnos gyakran látunk az utcán, vagy társaságban hamvas börü kislányokat rikító, feleslegesen rövid ruhákban, fémövekkel, óriási fülbevalókkal, lollobrigidai mély dekoltázsokkal, tízcentis tűsarokkal bukdácsolni egy fiú oldalán. Lehet, hogy ez mind ellentéte egyéniségének, azonban szemérmetlenségével, ízléstelenségével nemcsak a nőkben, hanem főleg a férfiakban nem kívánatos téves véleményt vált ki. Ez pedig nem lehet a célja egy kedves fiatal lánynak! Ne akarjanak magukból démont csinálni, mert a filmen démont alkotó színésznő felvétel után leveti foglalkozásához szükséges öltözéket, átöltözik egyszerű, ízléses ruhájába, melyben az utcán feltűnés nélkül elvegyül a többi dolgozó ember között. Talán elég, ha megemlítjük, hogy az igazi nagy színésznők ma épp úgy, mint a múltban, sohasem hajszolták az utcán a feltűnést. Elena Bisztrickája például magánéletében nagyon disztingváltan öltözködik, sokkal egyszerűbben, mint némely fiatal lány a bratislavai korzón. Bemutatunk egy fiatal lánynak való nyári ruhát, mely divatos és könnyen elkészíthető. Anyaga szövött vászon, népi motívumú csíkozással, fehér piké díszítéssel. Hossza öt centiméter a térd alatt. Egyszerű frizurát és semmilyen ékszert nem visel hozzá a manekin. tu x, c o _ o> O -o S , <0 ® bí =3 JA 2 3 cä — s 2 I 3 o a> °>EÍ «.-iE CO Q !/) Q) <0 oi-a co o _ 2 e !2 « c o, E HÉT, a Csehszlovákjai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezső, főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre, Egri Viktor, Lőrincz Gyula, Pathő Károly és Veres János. Szerkesztőség: Bratislava; Jesenského 9, telelőn: 533-04, postafiók' C-398. Kiadóhivatal: Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hirlap iroda. Megrendelhető minden postahivatalban és levélkézbesltőnél. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat« Bratislava, Jesenského 12. Egyes szám ára 1,50 Kcs. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kcs, fél évre 39,— Kés, egész évre 78,— Kős. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. K-07*01350