A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-26 / 30. szám

AZ EMBERMAJOM KÉT LÁBRA ÁLL A földtörténeti harmadkor derekőn, a miocén időszakban, hozzávetőlegesen 12 millió ével ezelőtt az Alpok, a Kárpátok és a Balkán hegykeretei között, Lóczy Lajos világhírű magyar geológus szavaival élve, „a földkerekségnek egyik legtökéletesebb zárt geológiai és morfológiai medencéje" terült el. Ezt a medencét tenger borította, amelynek tükre 450 méterrel magasabban emelkedett, mint a mai Adria szintje. Ebből a tengerből meredtek ki a Bakony, a Mecsek, a Bihar-hegységek. A harmadkori őstenger szintjének inga' dozásával egymás után kerültek szárazra az egykori tengerfenekek: a Bécsi medence, a Kis Alföld és a Nagy Alföld síkságai. A dévényi Kobel homokjából és a környező pontokról érdekes és változatos fauna maradványait ismerjük. Sok ősvilági állatmaradvány mellett innen került napvilágra két fog is. Az együí fogat - baloldali felső zápfog (M 1-2) — Eduard Suess, a nagy osztrák geológus tiszteletére Griphopithecus Suessi. a másikat - baloldali alsó zápfog (M3) — Dryopithecus Darwini néven vezették be a szakirodalomba. (A Dryopithecus szó erdei majmot jelent.) Mind a kettő emberszabású majmokat: a csimpánz, a gorilla és az orang kihalt előfutarait képviseli, és ha egyes búvárok a Griphopithecust problematikusnak tekintik is, annál bizonyosabb, hogy a Dryopithecus valóban emberszármazású majom, egyesek szerint a gorilla kihalt alakja, míg mások a csimpánz ősei közé sorolják. A rajnai gyermekmajom. Sokáig ide, a dévényi gorilla-ős, a Dryopithecus rokonsági körébe sorolták azt a jó megtartású combcsontot is, amely a Mainz melletti Eppelsneim alsóplfocén-időszaki rétegeiből került elő 1820-ban. Mivel a Dryopithecus nemzetségnek a fogakon kívül csak a felső karcsontját ismerjük, joggal sorolják a tudósok a „rajnai gyermekmaj-20 Az Australopithecus Dél-Afrika steppéin ját tartalmazza, fel kell tételeznünk, hogy a lábra állással egyidejűleg a kéz kialakulása is megkezdődött. Emlékezzünk itt Darwin szavaira a kéz jelentőségéről az emberös kialakulásában és fejlődésében: „Az ember nem érhette volna el vezető szerepét a világban kéz nélkül. A kéz azonban aligha tökéletesedhetett volna annyira, hogy szerszámokat készítsen, kővel vagy dárdával pontosan célba dobjon, amíg az emlős járásra és testének fenntartására használta." (Zdenék Burian rajza) i mutattak, milyen jelentősége volt az- állati és emberi genus (törzs) különválásában a munkának. Mint ahogy Engels „A munka szerepe a majom emberré levésében" című nagyszerű munkájában írja, a munka „mindenfajta emberi élet elsődleges alapfeltétele, mégpedig olyan mórtékben, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: egyenesen a munka alakította ki az embert." (Folytatjuk) mot", a Paidopithex rhenanust külön csoportba. A csontok búvárai, az osteológusok régóta tudják már, hogy a végtagok és ezeken különösen a hosszú csontok, a comb-és felső karcsont, Illetve a síp-, az orsóéi slngcsont belső szerkezetét az szabja meg, vajon az állat négy lábon mászkál, vagy két lábon járkál-e. A „rajnai majomember" combcsontján a trajektoriák lefutása, amelyet a járás módja szab meg, lényegesen elüt a gorilla és gibbon izomtapadftsi léceinek lefutásától és a gerendák szerkezete határozottan arra vall, hogy a Paidophitex legalábbis gyakran -ha nem mindig - járt felegyenesedve, azaz két lábon. így a „rajnai gyermekmajom" nagyon nevezetes állomást jelent az emberrélévés országútján. Az Australopithecust, afrikai embermajmot már kielégítő összekötő kapocsnak tekinthetjük egyfelől az emberszabású majmok, másfelől a különböző ősembertípusok között. Ez már két lábon járt, felegyenesedve, vagy majdnem teljesen felegyenesedve. Hogy alsó végtagjain járjon, arra a megváltozott életkörülmények kényszerltették. Az Australoepithecus ugyanis Dél-Afrika nyugati és középső részén, erdőkben szegény és félig sivatagos pusztáin élt. Kilépett az őserdő homályából a steppék nyílt mezejére, s az addig fákon kúszó emberős ekkor vált két lábon futó, járó biped alakká, A bipedia, a két lábra való emelkedés jelentette az emberi evolúcióban a döntő lépést. Ekkor vált az emberős a teremtés koronájává, a Természet urává. A fokozatosan fölegyenesedő ember egyre táguló horizontja mozdította elő az agyvelő fokozatos térhódításét és ez avatta az embert „szerszámos lénnyé". Noha a taungsi lelet az Australoepithecusnak csak a koponyáját ós a comcsont-A testalkat megváltozásával, főként felegyenedésével együtt járt aztán a fej egyenesebb tartása is, Ez megint az ember-ős koponyájának és agyvelejének gyorsabb fejlődésével járt. Mindezek, az egymással kölcsönösen szorosan összefüggő jelenségek teljesen új lehetőségeket nyújtottak az AustraloepithecusMk. Egyre bővebben és könnyebben használhatta a különféle tárgyakat -főként az összegyűjtött husángokat és kődarabokat, amelyek természetes fegyverek, szerszámok voltak a számára. Ugyanott - a buxtonl barlangban -, ahol az Australoepithecus csontjaira bukkantak. rengeteg pávián-maradványt is találtak. Figyelmes vizsgálatok megállapították, hogy a talált 58 páviánkoponya közül ötvenen repedés vagy szakadás van, amely valószínűleg valamely tárgytól származik. A páviánkoponyákon kfvül hatalmas ős-patások csontjait is megtalálták, s e csontok közül soknak a végén repedés vagy törés fedezhető fel. Egyéb leletekkel együtt ez bepillantást nyújt az afrikai embermajom étlapjába: valószínűleg gyűjtötte a növényeket és gyümölcsöket, madártojásokat keresett, apróbb állatokra - gyíkokra, teknöcökre és hasonlókra vadászott, s néha, husánggal és kődarabokkal felfegyverkezve, nagyobb állatokat is megtámadott. Az állati hús állandó fogyasztása, amit már fel lehet tételezni az Australoepithe• cusnál, agyvelejének egyre nagyobb menynyiségben szolgáltatott anyagokat, amelyekre fejlődéséhez szüksége volt, s ez elősegítette, hogy az emberös nemzedékről nemzedékre tökéletesedjék. A két lábon járással együttjáró helyváltoztatás, a kéznek s az agynak fokozatos fejlődése fontos biológiai feltételei voltak az emberös további evolúciója terén. Ez azonban önmagában még nem lehetett elég. A marxizmus megalapítóinak fontos felfedezései közé tartozik, hogy rá-