A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

fty Oifélf/W'"Ie/f17 0DH3DJ0 Könyvek^ újságok — számok A könyv és újság otthonaiban, irodalmunk szervezésének és terjesztésének fórumain jártunk. Szerkesztőségekben, kiadóban, könyvtárakban. Kint nyár van. Az olvadó aszfalton peesenyeveresre sült szépvállú lányok aprózzák a lépést hegyessarkú vér-cipökben, karjukon meghökkentő alakú kosarakkal, s a kosarakban egy cseppet sem meghökkentő alakú könyvekkel. A könyv alakja Guttenberg óta nem, vagy csak alig változott, mint az örök emberi „princípiumok": szerelem, bánat, harc, halál. S a legjobb úton van ahhoz, hogy bevonuljon ezek közé az „alapműveletek" közé. Olvasni ma annyit tesz, mit benne élni az egyetemben. Túl jutni az „ideg és bór szabta határon", felemelkedni a közösségi eszmékhez: modern ember lenni. Ezernyi huszadik század-beli gondunk, világkataklizmával fenyegető, vagy a föld soha nem látott kivirulását villantó problémánk megoldásában képes segíteni és segít a könyv. Vörösmarty 120 éves próféciája: „Majd ha tanácsot tart a föld népsége magéval És eget ostromló hangon összekiált" most látszik megvalósulónak. A „hazug álmok papjai" hosszú évszázadokon át küzdöttek a tudást és öntudatot hordozó könyv ellen. S az eszelős, mindenre elszánt harc következményeképpen sokáig valóban csak nagyon kevesen férhettek hozzá. Ma segítségével az emberiség második öntudatra ébredését éli. Az első, évmilliókkal ezelőtt mikor valamelyik őstenger partján a lesz-ember legelőször állt két lábra — a különvállás öntudata volt. A mai az egyesülés, az öszszeolvadás öntudata. A hallatlanul megnövekedett igények az egyik oldalon, s az igények kielégítése közben felszabadult vad, rontó erők a másik oldalon szükségessé teszik, hogy a gondolat közös legyen, mint a levegő, amit szívunk, s egyidőben mindenütt jelenvaló, mint az éter. Csak az így szerveződött magasfokú közösségi tudat képes megmenteni s felvirágoztatni a világot. S ebből a szervező munkából vállal oroszlánrészt a könyv, az írás, az irodalom. Hány ember „kiált össze" az irodalom, különös képpen a magyar irodalom nyelvén? A Stúr utcai Magyar Könyvtár 12 000 kötet mellett '1600 állandó olvasót tart nyilván. Az 1600 ember havonta 5500—6000 könyvet kölcsönöz ki. A Mihálykapu alatti Magyar Könyvesbolt szintén 6—800 könyvet ad el havonta, 80 000 korona értékben. S ehhez jön még az Egyeteni Könyvtár több tízezres magyar könyvállománya, s a számnak megfelelő olvasóközönség — elsősorban diákok. Hatalmas számok. Ennyi embert szervezni, nevelni: az író szinte beleretten a nagy felelősségbe. Különösen ha minden könyvének úgy ül neki, hogy „az az emberi szíven végzett kisérlet". S milyen irodalom van e nagy számok mögött? A múltkoriban Darvas József arról számolt be az Élet és Irodalomban, hogy India bécsi nagykövete hogyan csóválta a fejét az Olcsó Könyvtár sorozatban nemrég kiadott s eladott 120 000 Toldi-példány felett. Vagy afelett, hogy Magyarországon Shakespeare szinte népszerűbb, mint hazájában, s Stendhal vagy Balzac legalább olyan népszerű, mint Franciaországban. S abban is kételkedett a keleti nagyúr, hogy a tavaly kiadott 2818 könyvből egyetlen egy sem volt ponyva, bestseller. Mi persze nem kételkedünk, annál is inkább nem, mert a mi számaink mögött sem Courts Mahler és Pitigrilli van. Könyvkiadónk 1959-ben 34 könyvet adott ki. S az örömben egy kis üröm: a 34-ből csak tíz az eredeti magyar, s 24 fordítás cseh és szlovákból. A hazai magyar irodalmat az elmúlt hónapokban Gyurcsó, Bábi Szabó Béla, Barsi képviselte. Kiadásra vár Egrinek egy kisregénye, Lehoczky Teréznek egy novelláskötete, Fábry Palackpostája és még jópár feltűnésre számítható mü. A cseh és szlovák irodalomból Norbert Fryd, Pluhár, Nezval és Karvas műveivel ismerkedett meg a magyar olvasóközönség. Könyvek és számok! Hihetetlenül nagy számok, pedig az újságokról, a legfiatalabb, születő, változó irodalmunk fórumairól még nem is beszéltünk. Az Irodalmi Szemléről, a Hétről és a többi irodalomnak helyet adó lapunkról. Pedig a Kiadó mellett irodalmunk legterjedelmesebb megjelenési lehetőségei, tehát legjelentősebb szervezői éppen ezek a lapok. Az 1958-tól létező Irodalmi Szemle negyedévenként igyekszik irodalmunk seregszemléjévé lenni, a Hét meg hetenként bocsájt hét oldalt (Fórum C. alatt) irodalmunk rendelkezésére. Az Irodalmi Szemle 4000 s a Hét 16 000 példányszámban jelenik meg. A kettő együtt speciális helyzetünkhöz képest már hatalmas szám: 20 000 „összekiáltási" lehetőség, 20 000 közösségi gondolkozású ember kialakulásának a lehetősége. Pedig a számsorolást még folytathatnám az Üj Ifjúsággal, s más lapokai, de inkább abbahagyom, mert aztán Darvas nagykövete már az én szavam hitelében is kételkedni kezdene. TŐZSÉR ÄRPÄE) JOZEF KOSTKA: Kévekötő lány FLORENTA ALBU: A. búza Áttörte vékony jég-kérgét a csendnek és most suhogva tör az ég felé. E szűzi tiszta reggelen olyan egészen, mint Narcissztcsz egykori elnézi arcát a harmat vizében és magába szeret. £s új és más mindenik reggelen: minden hajnalra pár ujjnyit növekszik, s egy szép napon kalászát is kihányja, s lehajtott jövel, gondba hulltan áll. Jó reggelek, tündöklő reggelek, jürösszétek öt mind az aratásig, és emeljétek fel fejét a gondból, s daloljatok neki a traktorosokról, ki nemegyszer éji munkával szántott barázdát alája, s kik vetették — kollektivistákról, róluk, kik azt kívánták, nagyra nöjön: szalmája mint a nád, kalásza mint az ujjam. Énekeljetek néki a kezekről, melyek ápolták nyárba-szökkenését, meg-megmatatván gyökerét minden vihar vagy szárazság után. Daloljatok neki e föld minden fiáról, kik segítették nőni és teremni, s most kenyérként várják asztalukra. Farkas Dénes fordítása /