A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Kiskorú gyerek mint családfenntartó Visit Sicily - Visitez Sicile - Besuchen Sie Sizilien - hir­detik az európai és tengeren­túli utazási irodák tarka pla­kátjai. Valóban Szicília az utób­bi időkben közkedvelt üdülő­hely lett. Csodás szépségű tengerpartját, fényűző szállóit és szórakozóhelyeit a gazdagok, főként a nyugatnémet kapita­listák látogatják. De hagyjuk most Szicília idegenforgalmi érdekességeinek felsorolását, és szóljunk Inkább néhány szót lakóiról, akiknek a turistaszezón csupán a szű­kös mindennapi kenyeret biz­tosítja. Mig egyik oldalon a nagybirtokosok és a városi bur­zsoázia tagjai busás nyeresé­gekre tesznek szert, addig az egyszerű szicíliai munkás éh­bérért dolgozik. A lakosság nagyrésze, sajnos, még ma is az egyház befolyása alatt áll. Mindezt súlyosbítja még a kö­zépkorból fennmaradt vérbosz­szü tradíciója, valamint a Maf­fia titkos szervezet tagjainak kegyetlenkedése. Palermo szívében kb. 200 mé­ternyire a gyönyörű katedrá­listól már nem lát az ember Jellegzetes szicíliai táj, háttérben az Etna Kapitalista paradicsom nak, akik arra leginkább rászo­rultak volna, nemigen jutott 2-4 hektárnál több föld, de még az is'a legterméketlenebb parcellákon. Hihetetlen nyomor és elnyo­matás az egyik oldalon, kor­rupció és gaztettek a másikon — ez jellemzi legjobban a je­lenlegi szicíliai helyzetet. A nép azonban már megelégelte ezeket a tarthatatlan állapoto­kat. Harcot hirdetett egy jobb és igazságosabb jövő érdeké­ben. E harcban nagy segítsé­gükre van az olasz kommu­nista párt és szakszervezet. Hogy munkájuk nem hiábavaló, ez a legutóbbi szicíliai válasz­tásokon is megmutatkozott, ahol a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot. A szicí­liai nép felismerte a való hely­zetet és az egyedüli helyes útra lépett. K. J. Amit nem mutogatnak az Idegeneknek fényűző palotákat, szállókat, bérházakat és üzleteket, ha­nem csupán rozoga viskókat, piszkos sikátorokat. Itt él a palermói proletariátus. Nagy nyomorukra jellemző, hogy az amúgyis szűkös lakásokban lé­vő egyetlen ágy a nagyanya számára van fenntartva, míg a család többi tagjai kénytele­nek a földön aludni. A . leg­több palermói lakosnak nincs állandó foglalkozása. Mindegyi­kük úgy él, ahogy tud. Az ut­cai árus, akinek szerencséje van és a külföldi turistáknak el tud adni néhány apró em­léktárgyat, esetleg cigarettát, nyakkendőt vagy egyéb ócska holmit — szerencsés embernek számit. Ezért nem csodálkoz­hatunk, hogy sokan bizony tisz­tességtelen úton igyekeznek keresethez jutni. „Rubare é vi­vere" — a lopás életet je­lent — tartja a régi szicíliai közmondás, mely sajnos, még ma is érvényben van. Napjainkban sok szö esik ná­lunk új alkotmányunkról, és büszkék vagyunk azokra a szo­ciális vívmányokra, melyeket dolgozóink számára biztosít. Az 1946-os olasz alkotmány is fog­lalkozott a lakosság szociális problémáival és biztosította a fiatalság számára a tanulás jo­gát. Hogy festi, mindez a va­lóságban, arról legjobban a szi­cíliai viszonyok tanúskodnak. Már a hatéves gyermekeknek dolgozniok kell, hogy csekély keresetükkel hozzájárulhassa­nak népes családjuk eltartá­sához; ezért szó sem lehet az alkotmány által biztosított is­kolalátogatásról. Az olasz al­kotmány 38. cikkelye értelmé­ben az időseknek és munka­képteleneknek állami segély­re van igényük. A valóságban azonban egészen más a helyzet. A rokkantakról és az öregek­ről nem gondoskodik senki; ezért legtöbbjük koldulásból tengeti életét. • Még rosszabb a helyzet a falvakon. Mint Olaszország más vidékein, Szicíliában is vég­rehajtották a földreformot. De hogyan? A kétszáz hektárnál nagyobb területeket a nagy­birtokosok — teljesen önké­nyesen — gyermekeik, gyak­ran nem létező rokonaik kő­zött osztották fel, s így azok-

Next

/
Thumbnails
Contents