A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Iszaak Iszrailevics Brodszkij V. I. Lenin a Szmolnijban 1930 — olaj - Központi Lenin Múzeum, Moszkva. Iszaak Iszrailevics Brodszkij már az Októberi Forradalom előtt elismert tájkép, arckép és zsánerkép festő volt. A szentpétervári Képzőművészeti. Akadémián I. J. Repin osztályának látogatása után az 1910-1917 közötti időszakban az Orosz Művészek Szövetségének kiállításain fóként lírai jellegű festményeivel tűnt fel. Ezeknek a müveknek a költői jellegét emeli ki nagy hozzáértéssel Makszim Gorkij, amikor Brodszkij egyik korábbi festményéről Így ir: „Ez olyan tiszta dolog, és olyan jól esik, egy fél órát bárhol egy jó galériában ott állni előtte és a gyermekekre, a tavaszra, az életörömre gondolni." Az Októberi Forradalom után Brodszkij felfogásában szembeötlő változás állott be. Művészetének fő ága a történelmi-forradalmi fesztészet lett. Különösen gyakran örökíti meg munkáin V. I. Lenint, a forradalom vezérét, akinek az alakját képeinek egész során mutatja be. „V. I. Lenin a Kreml előtt", 1923, „V. I. Lenin beszéde a Putyilov gyárban", 1929, „V. I. Lenin parancsot ad a vörös hadsereg egységeinek a lengyel frontra való indulásra", 1933, és mások. Brodszkij Lenin-képmásai közül a legismertebb „V. I. Lenin a Szmolnijban" cimü festménye. Ez a kép a Szmolnijban, az Októberi Forradalom vezérkarának központjában lévő dolgozószobájában mutatja be Lenint. Brodszkij nem törekszik szélesebb általánosításra, dokumentum-festményt akart alkotni, amely a legegzaktabb módon idézze fel az emberek emlékezetében Lenin dolgozószobájának berendezését és megjelenésének vonzóerejét. A következő 'évtizedekben szovjet festők kezétől a forradalom nagy vezérének mélyebb és poetikusabb ábrázolásai születtek, Brodszkijnak'ez a képe azonban, mivel a történelmi valóság erejével hat, mindmáig megőrizte jelentőségét. ZALA JÖZSEF Felnőtt gyerekek Amit szabad, oly nem szívesen tesszük, s ami tiltva van, az a csábító. Mit rejtegetnek, százszor is meglessük, s mi nem nekünk szól, megfigyelni jó. Előfordul, hogy terhes a dicséret, és a szidás olykor kapóra jön; - sok eseménnyel kínáljon az élet, egyhangúságban nem akad öröm. Hogy megjavulunk, százszor megfogadjuk, százegyedszer magunkat megtagadjuk; sokféleképpen értünk egy szavat. Ha megbírálnak: tűrhetetlen, fájó. Mit másról mondunk: szellemes, találó. - Ki bír el némán ennyi igazat•? MONOSZLÖY M. DEZSŐ: Az utca képkeret, előttem lépeget az árnyam. Ágak árnya hintáz, fiatalra mintáz haj helyett levélből. Mi kihullt a széllel takarva levéllel okosan lobog már. Az utca képkeret lábnélkül lépeget az árnyam. A por táncra perdül, hajam vele lendül a széllel. Szép, új ez a csipke, szebb mint régi tincse kamaszos magamnak. Megy, halad előre, s rátapad a köre kiszórt tarkaságra. Két csónak - Barsl Imre felvételei