A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-25 / 52. szám
mm Í3DJQID® Amíg a Télapót vártuk... Lassan, szótlanul bal- mostani körsétánkon ér- szólalt: ,,Apu, képzeld el, lagtunk egymás vényesíteni szeretné tu- ha annak a hogyishívják mellett a decemberi dását, természetesen a búvárnak autogén vágóhavas szürkületben — kérdések özönének for- ja" lett volna. .. Péter és én. Kíváncsian májában. - „Apu. egrökönyödve nézbámultunk fel a hatal- mondd, miért hívjak azo- ^/J ate m , ka r _ mas bérpaloták kivilági- kat a dunaparti ormótlan órámrg pillantott a J m s tott ablakaira. Lestük, épületeket a Kultura es megkönnyebbültem: kény . melyik házba toppant P.henes Parkjanak? Mar v é géhez közemár be Télapó; hol. me- sokszor jártunk arra az és m a áris |at l ,,k lyik ablakban lobbannak iskolából de en ottan so- häzunk k , b ,a _ fel a díszes fenyők gyer- ha semmifele parkot nem kajt csu á n a a sino1ron tyalángjai. Amikor pedig lattam. kcl|ett v o ,na á t jutnun k .. megpillantottuk egy-egy agyokat nyeltem. - . csillagszóró fényét. Péter. f\f 9 h y apogta m J hü m l 1 flen am de varatcsendes szemrehányással = . „zfán hosszú lére aKaaaiy tarhangjában, figyelmezte- Zfzlvé igyekeztem í.6zta t °U fe l .bennünket, tett: látod, apu, azoknál moamaLarázni hoov ieo- Egy Ferenc Joska kor a ' már járt a Télapó. Pedig ^Sb' nézze meg9 , bel i 9ÖzTMzdony tolatott tudja. hogy a reánk "®ZZ e a ,?óZ sa- nag y Po f °9ve jobra-balkényszerített félórás séta bodrokat a fasort hogy r a " Vártunk és én ismé t letelte után fényárban ^Je/még csak a kef- ^f^éi^'Tzt a~z úszik majd náluk is a dpt „„id mP„iätia »latod, Peter, ezt az kis fenyőfa-, és alatta mü'n szén naav park özönvízelőtti masinát? megtaláljuk - Télapó ^ ot t iöőveT. 'ott Nemsokára nálunk már ajándékait. azonban az én emberkém le ?z ö °Z m °fd °"y r * , .. . , villanv-es Diesel-motoros A z én elsősöm már félbeszakított. - „Apu. moz d önyok idöv e , telj e r\ második éve tud- ez a park is olyan sokáig sen kiszorítjá k ezeket a ja. hogy az ajándékok készül el. mint velünk múzeurpb a J valö masi n áaputól, anyácskától, eset- szemben, a Steiner utcán kat péter gúnyosan moleg nagyanyától szármáz- a gyerekjátszótér, vagy solygott. legalábbis én nak, de megtartja a ja- m in t 'a pozsonyi vár? A gúnyosnak véltem mosoték szabályait. Létezik múItkor an y ácska egy lyát. majd fölényesen adugyanis köztünk egy loképes laP ot talált, s ta tudtomra, hogy men-„« ho,, «EjÄ-fi: erőszakosan véget, és igy ezerkilncszázhatvan egy- r -n . _ §koda Müvek . aztán a mesealakok bizo- ben befejezik a vár újjá- ben már maso d jk dve k j. nyos alkalommal megje- építését . .." sérleteznek Diesel-eleklennek, esetleg ajandé- trónus mozdonyokkal, koznak is. És bizonv Pé- W at m °st mar azta n ter lángoló orcával.' tág- f 1 m,nde n Ped a 9°- C Ifutott a pulykaranyílt búzavirágkék sze- 9iai elve t ' Komenskyt. L méreg — elvóromével bámulja mindig a Pestalozzit és Makaren- södtem. Szerencsémre a játékokat, könyveket. kót sutba dobtam, barát- szemafór vörös fényéban amiket a. Télapó hozott, ságtalan hangon rámor- mindezt nem lehetett Péter a játékot nem dúltam: „No beszélj észrevenni. Amikor végrontja el, és senki más mindenbe bele, kicsi vagy re-valahára az utolsó vaemberfiának sem engedi még és nem értesz a dol- gon is eltűnt, megragadmeg az ünneprontást, gokhoz!" Péter sértődöt- tarn a kis ember kezét és azért aztán minden év- ten pillantott rám. és a magam után vonszolva ben ilyenkor kettesben v j , legközönyös e bb öt, hazarohantam, andalgunk a virágvölgyi h ján azt mo n dta: . .. .. .... üres utcákban, várjuk a „.. , .. . A felvonobar. lehidnagyszakállú csukotkai "H 'SZ e " CSak ker d °Z " 1 ' 9adtam. Megigavendéget. zítottam Péter sapkáját ^ Hogy hibámat jóvá te- és sálját. — „Legalább tS is"1 volna1 a qent- g yem és tudásomat fi- rendesen légy felöltözve, lemens agreement ez togtassam, belekezdtem ha most véletlenül találévben is érvényben volt. Kund búvár történetébe, koznánk Télapóval" — nem is ebből keletkezett Péter figyelmesen hallga- mondtam kényszeredett a galiba. Péter az iskolá- tott. hallgatott, s már mosollyal. Magamban ból és a napközi otthon- dgy véltem az én ember- azonban erősen fogadból rengeteget jár kiállí- kém sokka I jobban fogta koztam, hogy az ünnepek tásokra múzeumokba, és , históriát, mint után azonnal beiratkozom bizony lassan már jobban a . ,, . . , , . . ismeri városunk neveze- az Arany Jano s balladait egy esti ipariskolai tantességeit, ódon házainak elmarasztaló kiadói vé- folyamra... történetét, mint én, s leményező, amikor meg—si— Téli alkonyat (üarsi fmre felvétele) R. KAZAKOVA: Nem, nem vagyok itt, de ott, ahol te. Szigorú virágok a kertekbe, Szigorú este. Szigorú kor. Szigorú első havat sodor. A Nyeva folyón első dér. Határtalanság: kék-fehér. Valahol egy ablak kialudt. Valaki sízik. Első út. A bokrok leereszkedtek. Mögöttük fenyóködkeresztek És mézszagú, bár reszket a hóval borított rezeda. Bent izgatottan várnak rád. A villanylámpát meggyújt iák. Ellepi melled száz kuncogó bók, Pilládról a havat leszedi a csók. Akkor kialszik ablakod. Lekattan róla az alakok árnya, Hosszú árnyékú tánc: különös kép. Egy kései villamos csörömpöl még. Édesen olvad a halódó hó, édesen búvik az alvadó bű. Kitérő nélkül, egyenest hazamész. Ragyog az est. Átléped, vágy fokok lelett, a tiltott végső köröket. Megfáradt indulat, és édes csönd, ami marad. És mindörökre marad a halk csillanású rezeda. Szigorú est. Szigorú kor Szigorú első havat sodor. Hidas Antal fordítása 9
