A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

ünnepi beszédek közepette jutott idö táncra is, dalra ls, szórakozásra is. Az a forma viszont, amely mostanában kezd mind gyakoribbá s idestova már-már hagyományossá válni, a népművészeti ünnepély, csupán a felszatbadulás után alakult ki, alig néhány éves tehét, De ha a hagyomány nem is régi, a forma, a lehetőség, az alkalom annál jobb, megfelelőbb, s csoda-e, hogy évről-évre nagyobb méreteket ölt, mindig nagyobb tömegeket mozgat meg? Az idei k'eletszlovékiai Csemadok Dal- és Táncünne­pélyen majd tízezren fordultak meg a két r.ap alatt, s ha mindehhez hozzávesszük, hogy ez az embertömeg az ország sok-sok kicsi falvéből, s nagy, vagy kevésbé nagy vfiroséból (elsősorban persze a keleti részekről) jött össze, akkor ez az imponáló szám mindennél töb­bet mond a találkozás méreteiről és jelentőségéről. A HANGULAT: Tízezer ember, ötszáz felszolgáló, sok sátor, lacikonyha, népbüffé, könyvsátor, lövölde, s a ro­mantikus, vadregényes gömöri környezőt: az égbenyúló, hegyek övezte völgykatlan, a júniusi rét, a zöldlombú erdő, a műsor — szombaton a „Tavaszi keringő" című operett, a lévaiak előadásában, vasárnap a tánc- és dal­együttesek bemutatkozása — s a szombaton is, vasár­nap is kivilágos-kivirradattig tartó népmulatság: íme, a keret. S hogy ki hogy szórakozott, az már minden­kinek az egyéni dolga, ki-ki az ízlése, hangulata, vér­mérséklete szerint. A nagyanyám például odahaza húsz­huszonöt kilométert^ innen — a kiskapuban, számlálta a hetvenegynéhány éves szeme soha-nem­létta kerékpár, motorkerékpár, autő és autóbusz árada­tot; Herényi László elvtárs, a cseppkőbarlang igazga­tója, a pénztárnál, megelégedetten állapítja meg, hogy a barlang ötéves fennállása éta ez a két nap volt a leg­forgalmasabb (csupán vasárnap több mint kétezer jegy Walt el). A fiúk* a lányokkal, az idegenbe szakadtak a rég nem látott cimborákkal, ismerősökkei. A legtöb­ben persze a műsort nézve s később a táncnál szóra­koztak. A MŰSOR: Szép dolog az alkalom, a korét, a han­gulat, de most már szóljunk valamit a lényegről Is, a műsorratl, a Csemadok keletsziovákiai Dal- 'és Tánc­ünnepélyének programjáról. A legfontosabb, amit meg kell állapítanunk, a gazdagság. Igen, gazdagok vaoyunk. Alig néhányérás vasárnapi műsor alatt bemutatkozott itt vagy tizenöt tánccsoport, hét zenekar, három ének­kar, egy szlnjátszöcsoport, s jónéhány szólista; s ez a sok ember mind-mind igyekezett tudásának a legjavát adni. + Későre járt már, hogy hazafelé száguldottunk egy zsúfolt autóbuszon. Kinn a sötét, júniusi éjszakában csen­desen pislogtak a csillagok, s itt bent az autóbuszban vígan pattogott, szárnyalt a nóta: „Kiültek a vénasszo­nyok a padra, a padra . . ." Daloltak a fiúk, daloltak a lányok. Kacagtak, jókedvük volt, örültek a pompásan sikerült két napnak. CSELfiNYl LÄS/I.ft Négy kis rozmaring szál... Kopog a csizma - szégyenlős a lány Perdül'a szoknya... Arra gyere, amerre én.*. Büszkén lépdel a leány. Csáder László felvételei Kire vár ? A Felsöcsaltóközi Népiegyüttes Szü­reti mulatsága

Next

/
Thumbnails
Contents