A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

V; /in valami szimbolikus jelentősége annak, hogy a közelmúlt tör'é.ielmének nagy eseményei, a jövendőért vívott küzdelmek nagyrészt itt zajlottak le, ezekben az egekbetörő északszlovákiai hegyekben. Gondolok itt nemcsak a negyvennégyes felkelésre, melynek emlékével úgy teleivődott itt minden zug, minder, hajlat, erdő, hegy-völgy, minden egyes kő, minden egyes emben lélek, mint a szivacs vizzel, hanem példának okáért a régebbi dolgokra, sztrájkokra, tüntetésekre, munkásfelvonulásokra. Handlova, Vrútky, Martin s a többiek — mind, mind egy-egy veszedelmes tűzfészek volt annak idején. Dehát csoda-e? Mert ha valahol, Itt aztán csakugyan szegény volt a nép mindöröktől fogva, szegény és elnyomott, ezerszerepen is az. S hogy lázadt a sorsa' ellen, az csak természetes. Dicső napok emiékelt idézzük. Negyven évvel ezelőtti napokat, a párt megalakulásának napjait, s az azt megelőző eseményeket. A vrútkyi sztrájk 1920 deeemértékú alkotás is származhat belőle. Az anyag dokumentációs ér téke mindenesetre felmérhetetlen. Ül a krónikás az asztalnál és gondolkozik. Ha Igy ismeretlenül néT zed megtermett, hatalmas alakját, azt mondod: legtöbb, ha ötven éves. S mikor megkérdezed, nem hiszel a fülednek: hetvenkettő! S a krónikás idézi az eseményeket, melyeknek nemcsak leírója, de aktív harcosa is volt. „Nem sikerült a vrútkyi forradalmasán-' 1921. március 31. Az elöttü.ik lévő újság, a Robotnlcke Noviny. Azt irja ez az akkoriban már erősen jobbra tolódott lap, hogy a vrútkyi munkások az elmúlt esztendő decemberében forradalmasdtt akartak játszani. Szerencsére azonban nem sikerült ez a veszedelmes játék, hála a masaryki demokrácia csendőreinek, akik megakadályozták a munkásság In memórián) 1920 XII. hó 13. Nagy napok / A nagy pillanat — megindul a villanyvasút berében volt, december 13, 14, 15-én. Nem hosszú idő, ám kihatásában olyan méretű, hogy ma is büszkén emlékezünk rá valamenynyien. Vrútky kicsi város a nagy hegyek lábánál, nem ls város talán' csak afféle nagyobb falu volna (ámbár manapság már nyolcezer körüli lakosainak a száma), ha egyáltalában foglalkoznának ezen a vidéken ebben a helységben mezőgazdasággal. De nem foglalkoznak, az itteni embereket nem a föld érdekli, hanem a szén meg a vas, de mindenekelőtt a vasút. Mióta vasút létezik Észak-Szlovákiában, az itteni lakosság legnagyobb része ezzel foglalatoskodik. S ezzel foglalatoskodott már negyven évvel ezelőtt ls, amikor a sztrájk volt. Högy történt az egész? Negyven éve történt, de azért vannak még sokan, akik emlékeznek rá, régi harcosok, régi kommunisták, maguk ls hősei, vérrel megpecsételt hősei a történelemnek. Az öregember ül és gondolkodik. Előtte, a széles asztalon kiteregetett fényképek, újságok, okiratok s egy hatalmas füzet, a krónika. Nemrégiben történt hogy a helyi nemzeti bizottság megbízta a város krónikájának az Íráséval, s ő • olyannyira magáévá tette a dolgot, hogy tán még tudományos „terrorját" a város jómódú polgárai ellen. S végezetül megelégedetten állapítja meg, hogy a forradalmasát vezetői elnyerték méltó büntetésüket. Vagyis: Sfastny Juraj, mit a lázadás egyik szervezője és irányítója: öt év. Cudovit Vidra, O.ndrej Móric, Ján Matys, Matúá Bella, Frantiáek Macik: másfél év. A többlek — összesen még tizennyolcan: egy év. S a krónikás, aki öt esztendőt leült Masaryk köztársaságának börtönében, ül a krónikája felett és emlékezik. Hogy ls volt a valóságban? Régi szocialista, tömörülés volt mér akkoriban az ottani munkásság körében. Olyannyira, hogy nemcsak a helybeliek, de távoii helyeégek, Vasúti munkásai is ellátogattak utóbb Vrútkyba a munkáskörbe. egy-egy közösen szervezett színházi estre, dalárda-bemutatóra, sportegyesületi eseményre. Ruíomberok, MikuláS, Martin, de még Spiáská Nová Vesről is eljöttek olykor-olykor. Így tettek szert a vrútkylak mind nagyobb népszerűségre a szocialista mozgalomban. Tudnivaló például, hogy már tizennyolcban ds rendeztek egy „forradalmasdlt", amitől ugyancsak prüszköltek' az Illetékesek, s bár sok vezetőt elhurcoltak .Ilavára végül mégiscsak meg kellett hátrálntok a tömörülő munkásság ereje elől. s kiengedték a letartóztatottakat., 1920. december 13-án megismétlődött a több mint két évvel azelőtti esemény, összeült a munkástanács, s benyújtotta követeléseit az üzem vezetőségéhez: I. Követeljük, hogy városunkbal ne létesítsenek katonai csendörszolgálatot. II. Követeljük, hogy vasúti szolgálatra ne vegyenek fel Idegen munkásokat abból a célból, hogy a sztrájkolókat elbocséssák a munkából. III. A munkásság követeli, hogy senkinek ne legyen jogában bárkit is üldözni a sztrájkban való részvételért. IV. Ha a követeléseinket teljesitik, beszüntetjük a sztrájkot. 1920. december 14. Az Igazgató kérésére katonaságot rendelnek ki a sztrájk elfolytására. Ám megszólal a veszélyt jelentő sziréna, s a műhelyekből előtóduló munkás ság lefegyverzi a katonákat. Délután a megerősített csendőrség avatkozik bele a dolgokba. Ezen a tüntetésen ott volt Bacilek elvtárs Is, aki mellén szétnyitott inggel állt a csendőrség elé; mondván: lőjetek, ha van hozzá bátorságotok. Fiatalok épftik a jövendőt December 15. Nagygyűlés a város főterén. Egyezkedés az Ispánnal, az Igazgatósággal, s végül az egyezmény: ha 16-án megindul a munka, senkinek nem történik baja. De azért Sfastny elvtárs leülte az öt esztendőt, a többi öten a másfél, s tizennyolcan az egy esztendős fogságot. S most ül az öreg krónikás a szétterített papírok felett, előtte újságok, fényképek, okiratok, egy dicső múlt emlékei. S írja a krónikáját. Okulásul a jelennek, a jövendőnek, az utódoknak, okulásul és emlékeztetőül arra a valamikori világra, amelyre, mi mai nemzedék már csak úgy tudunk visszagondolni, mint a mesék országára, de amely nekik vért, börtönt, puskatust s örökös nyomorúságot jelentett. Megérte a harcot? Vrútky ma épül, szépül, gyarapodik. Mi fejlődött a hajdani vasútból? Gyönyörű, a legmodernebb felszereléssel ellátott villanyvasút. S az emberek? Dolgoznak, alkotnak, építik a boldogabb jövendőt, a kommunizmus országát — s emlékeznek a múltra. —csl— 8