A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-17 / 29. szám

Bényei József: Köznapi történet Kezdetben fel sem tűntek egymásnak. A fiú sem volt különb az átlagnál, a lány is szerény, simára fésült hajú, csöndes kis bogár volt. Egymás mellett ültek az eljegyzési vacsora alatt, kevés szót váltottak, s azt is jószerint csak az illendőség kedvéért. A fiú harsány volt, hangos és jókedvű, a lány félt inkább tőle, mintsem tetszett volna neki. Zavarták a viccei, kacagása, untatta a nagyon szellemesnek szánt tószt. A bemutatkozás formaságán túl nem ismerték egymást. Aztán felszedték az asztalokat, s a boros jókedvbe belecincogott a hegedű. Tánc, tánc... Forgó szédület, kavargó örvény, lüktető mámor. Csárdás. Újra meg újra csárdás, a lakodalmak éjfél utáni hangulatát idéző nóták: Elvágtam az ujjam, meg Nagy a feje, búsuljon a ló. A lány, Márta, a falnál ült, fejét hátrahajtotta, hogy érte a falat. Az jő hideg volt. — Nem táncol? A fiú ült mellé. Pali, ha jól emlékszik a nevére. Csak ingatta a fejét csöndesen szó nélkül. — Nem szereti? Mit mondjon? Ha nem vette észre, hogy biccent a bal lábára, minek mondja meg? De titkolni sem érdemes, ha később maga jön rá, sokkal rosszabb. Felnézett, s kinyújtotta a bal lábát. Vékony volt, sovány, mintha lefaragták volna róla a húst. A másik lába szégyenkezve bújt meg a szék alatt. Egészséges szép formáját, feszülő húsát szégyelte. Pali elsápadt. — Nem tudtam. Bocsásson meg ... — És maga? — csapott bele a mentegetőzésbe a lány. — Maga miért nem táncol? — Hangos. Hangos ez nekem nagyon. Nem szeretem. Márta megint ránézett. Most úgy ült a fiú, két keze csüggedten hullott az ölébe, kicsit előredűlt és szomorú volt. Hazudik? — gondolta a lány. Hiszen az előbb ő hangoskodott, harsánykodott legjobban. Túl se lehetett volna kiabálni. — A csöndet szereti? — Azt hiszem igen. Tudom, mire gondol. Nézze, Karcsi, mégis csak a legjobb barátom, muszáj jókedvet csinálnom az eljegyzésén. S most már megy magától, látja. Most már én is visszahúzódhatok. Kicsit elmosolyodott. Kisfiús volt az arca. Kedves, gondolta a lány hirtelen, s maga is megütközött gondolatán. Mi jut eszembe, intette le magát. — Hol dolgozik? — keresett Márta kiutat. — Egyetemista vagyok. Bölcsész. Tanár leszek. S maga? — A Földművesszövetkezetnél. Könyvelek. — Száraz dolog lehet. — Eléggé — felelte a lány, s most már elmosolyodott. A fiú nézte szótlanul, s nem gofidolt semmire. Később kimentek s leültek a tornácra. Hallgatták a csöndet, s a kintről áradó nyugalmat, s kiszűrték vele leikükből a harsogó muzsikát. A fiú érezte, hogy nagyon szentimentális helyzetbe keveredett, de nem volt ereje tiltakozni. Jó volt, nyugalom volt, Bentről sokszor hívták őket, de nem mozdultak. Ültek, többet hallgattak, mint beszéltek. Csönd volt, a parancsoló szó a messzibe esett. - Jó így. Messziről, csöndesen jött a válasz, s mire Palihoz ért, már kihűlt. S nem tudta a fiút megmelengíteni. Másról beszélt már akkor, a pillanat átszakította a tartózkodás zsilipjét, s beszélt, beszélt. Arról, hogy tanár lesz, hogy csinál, mit csinál. Valakinek beszélt, nem a lánynak. Az csak hallgatta s megint megijedt. Messze van, gondolta. Csacsiság. Nem szabad. S nem mozdult. Hallgatta Palit, aki csillagokat tűzött a szavakra, mert a lélek beszélt belőle. Éjfél után elfogyott a bor. A háziasszony tudott egy he-Egyszer Pali megfogta a lány kezét. Márta nem tiltakozott. Engedelmesen rejtette kezét a fiú tenyerébe, s lehajtott fejjel engedte megsimogatni a haját. Aztán még kevesebbet beszéltek s egyszer a fiú megkérdezte: — Most mire gondol? Örök törvényszerűség, boszszankodott magában, míg feltette a kérdést. Ragaszkodom a szokványokhoz. Semmi eredetiség. — Muszáj megmondani? — Muszáj. Kornádi István rajza lyet, ahol árulnak, csak el kellene menni. De a táncot senki sem akarta hagyni, az öregek pedig már többet ittak, mint ami az egyenes járáshoz kell. Pali vállalkozott. Igaz, előbb megkérdezte Mártát, eljön-e vele, megmutatni, hová kell menni. S elmentek együtt. Fogták egymás kezét, meg ne botoljon lábuk a gödrös kőjárdán. — Pedig ez nagy fáradság magának — mentegetődzött Pali. — öh, nem, jöl esik. Most jó sétálni. Nincs meleg. — Fázik? — Dehogy. Csak ha nagyon meleg van, én szívesebben ülök a hűvös szobában. Pali a lány vállára tette a kezét. — Vigyázok magára. Meg ne fázzon. Ahogy megfogta Márta vállát, szinte hajlott a csont a keze alatt. — Tudja milyen? Mint a margaréta. Ha nem vigyázok, összetörik. Ezen nevettek. Egymásra néztek s egyszerre kezdtek el nevetni. Egyszerre is fejezték be. A fiú magához húzta a lányt, a demizsont letette a kőre, átölelte a keskeny vállat mindkét kezével. Márta vergődött s csak suttogni bírt. — Engedjen el, hagyjon engem. Mire jó ez? Pali nem válaszolt. Kicsit távolabb tolta magától a lányt s ránézett. Látta a riadt arcot, a könnybeborult szemet. Az egész lány szelíd könyörgés volt, halvány rimánkodás. Elengedte. — Bocsásson meg ... Egyebet nem mondott. Nem tudott mondani. — Nem bántottam. Ne sírjon ... — Mikor jön maga megint ide? Minek jött most is... Messze lakunk egymáshoz ... Tarcal meg Ladány ... Minek is jöttem el magával? Pörölt csendesen, alig érthetően, s ment a fiú mellett, ha gödörbe lépett, a karjába kapaszkodott. Pali nem szólt. Szégyellte magát. Nem szerette ezt a lányt. Különben sem hisz a pillanat-szülte szerelemben. Nem is tetszett neki. Csak jó volt vele. Kedves volt. Megint a margaréta jutott az eszébe. Olyan volt ez a lány, mint a fehér margaréta. Harmóniát tud adni, szólalt meg benne a filozófus. Olyan az egyénisége, hogy kiegyenlíti a problémákat. Nem ismered, s egyszerre beszélni kezdesz neki. Mintha a testvéred lenne. Ilyen titkos rokonság van egyes emberek között, a szavakon és ismeretségen felüli összetartozás. Mit mondhat és mit tehet most? Hazudjon? Hazudja, hogy szereti? Mi értelme lenne? Belecsókolna a halvány szájba, magához szorítaná a vékony testet... Szerelem?... Vágy?... Ah, az ördög vigye el, nem jó, ha lányokkal találkozik az ember. Mentek egymás mellett szótlanul. Visszafelé is hallgattak. Befejeztek valamit, ami el sem kezdődött. Pali engedte, hogy a lány belekapaszkodjon, s közben arra gondolt, hogy nemsokára reggel lesz ... 10