A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-04 / 49. szám
Vajon sikerül-e Két falusi ember rekamiét cipelt nagy erőlködve egy könnyű lovaskocsihoz, alig tudtak átjutni a tömegen. Többen mosolyogtak rajtuk. Megvehették volna a városi boltban is, de szerintük csak a vásáron vett holmi az igazi, mert a falusiak valamikor mindent a vásáron szereztek be — arra a napra tartugatták a pénzt. Tükrös piros szív, mézeskalács — kapható még ez is, de csak idősebbek állnak meg a sátor előtt, gyermekkorukra emlékezve, és ajándékot vesznek az unokának. Hajóhinta, ringispil a vásár elmaradhatatlan kelléke. A kintornát villanygép hajtja, és a gramofon öblös hangja biztatja a gyereksereget: itt az utolsó alkalom, a hullámvasúton való utazást senki se mulassza el. A tengerimalacos jövendőmondó előtt, akárcsak tavaly a párkányi Simon-Júda napi vásáron, most sem áll meg senki. A szerencsejátékosok körül annál nagyobb a tolongás. Mindenki nyerni szeretne; bár a tulajdonos siránkozik, hogy tönkremegy, közben szomorú arccal rakja zsebre a százasokat, és csak az apraját hagyja kint az asztalon. Igazi vásári hangulat. Gyerekek trombitálnak, rádió szól, poharak csendülnek össze. S mire kigyúlnak a tarka fények, nagybatyus asszonyok indulnak elégedetten hazafelé. — d — Nagybatyus asszonyok elégedetten indulnak hazafelé A modern kor szelleme hatja át a vásárt y W- híres vásároknak még ma se fakul meg a varázsuk. Sőt, mintha újabb virágkorukat élnék. Persze, a mostani vásár más formában tárul a szemünk elé, mint a sok évvel ezelőtti. Korunk a vásárok arculatát is nagyon megváltoztatta. Az értékes hagyományokat ápolni kell, és viszonyunkhoz mérten továbbfejleszteni. Ha egy rég megholt bajuszos, csizmás atyafi véletlenül felébred örök álmából, és elballag vélem az idei lévai Márton napi vásárra, biztos, hogy tátva marad a szája a csodálkozástól. Sátrak helyett kiállítási pavilonnak is beillő építmények sorakoznak egymás mellett. A bútorüzletek modernül berendezett lakásokkal kecsegtették a fiatal házasokat. Mosógépek, rádiók, gramofonok és egyéb háztartási cikkek tömege várta a vásárlókat. Élelmiszerüzletek, ruházati és cipöboltok bö választékban kínálták áruikat. A lacikonyhákat már a környék szövetkezeteinek italboltjai váltották fel, s a hosszú asztalok mellett illatos házi kolbász, hurka, pörkölt, cigánypecsenye várta a megéhezett halandókat, no meg a jóízű, garammenti „háromemberes" borocska. A lévai vásár valamikor a libafertályról volt híres. Tarkakendős. sokszoknyás aszszonyok árulták nagy kézikosarakban a fertályokra szabdalt libákat. E a szokás mindmáig megmaradt, sajnos, mire mi a vásárra értünk, minden liba elfogyott, és az asszonyok kosarában új csizmák, nagykendők, alvó hajas babák, — egyszóval vásárfia lapult. Bekecs-próba Deres az én lovam. ..