A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Vajon sikerül-e Két falusi ember rekamiét cipelt nagy erőlködve egy könnyű lovaskocsihoz, alig tudtak átjutni a tömegen. Többen moso­lyogtak rajtuk. Megvehették volna a vá­rosi boltban is, de szerintük csak a vá­sáron vett holmi az igazi, mert a falusiak valamikor mindent a vásáron szereztek be — arra a napra tartugatták a pénzt. Tükrös piros szív, mézeskalács — kap­ható még ez is, de csak idősebbek állnak meg a sátor előtt, gyermekkorukra em­lékezve, és ajándékot vesznek az unoká­nak. Hajóhinta, ringispil a vásár elmaradha­tatlan kelléke. A kintornát villanygép hajtja, és a gramofon öblös hangja biz­tatja a gyereksereget: itt az utolsó alka­lom, a hullámvasúton való utazást senki se mulassza el. A tengerimalacos jövendőmondó előtt, akárcsak tavaly a párkányi Simon-Júda napi vásáron, most sem áll meg senki. A szerencsejátékosok körül annál nagyobb a tolongás. Mindenki nyerni szeretne; bár a tulajdonos siránkozik, hogy tönkremegy, közben szomorú arccal rakja zsebre a százasokat, és csak az apraját hagyja kint az asztalon. Igazi vásári hangulat. Gyerekek trombi­tálnak, rádió szól, poharak csendülnek össze. S mire kigyúlnak a tarka fények, nagybatyus asszonyok indulnak elégedet­ten hazafelé. — d — Nagybatyus asszonyok elégedetten indulnak hazafelé A modern kor szelleme hatja át a vásárt y W- híres vásároknak még ma se fakul meg a varázsuk. Sőt, mintha újabb virág­korukat élnék. Persze, a mostani vásár más formában tárul a szemünk elé, mint a sok évvel ezelőtti. Korunk a vásárok arculatát is nagyon megváltoztatta. Az értékes hagyományokat ápolni kell, és vi­szonyunkhoz mérten továbbfejleszteni. Ha egy rég megholt bajuszos, csizmás atyafi véletlenül felébred örök álmából, és el­ballag vélem az idei lévai Márton napi vásárra, biztos, hogy tátva marad a szá­ja a csodálkozástól. Sátrak helyett kiállítási pavilonnak is beillő építmények sorakoznak egymás mellett. A bútorüzletek modernül beren­dezett lakásokkal kecsegtették a fiatal házasokat. Mosógépek, rádiók, gramofonok és egyéb háztartási cikkek tömege várta a vásárlókat. Élelmiszerüzletek, ruházati és cipöboltok bö választékban kínálták áruikat. A lacikonyhákat már a környék szövet­kezeteinek italboltjai váltották fel, s a hosszú asztalok mellett illatos házi kol­bász, hurka, pörkölt, cigánypecsenye várta a megéhezett halandókat, no meg a jóízű, garammenti „háromemberes" borocska. A lévai vásár valamikor a libafertályról volt híres. Tarkakendős. sokszoknyás asz­szonyok árulták nagy kézikosarakban a fertályokra szabdalt libákat. E a szokás mindmáig megmaradt, sajnos, mire mi a vásárra értünk, minden liba elfogyott, és az asszonyok kosarában új csizmák, nagy­kendők, alvó hajas babák, — egyszóval vásárfia lapult. Bekecs-próba Deres az én lovam. ..

Next

/
Thumbnails
Contents