A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

NAGY OLIVÉR Vasárnapi muzsikaszó Délidő van, de elbújt a Nap, s kopaszon állnak mind a fák az ablak alatt, és úgy várják a tél havát. Lerázta róluk rég a szél a dércsípte nyári köntöst, s az ég szemén a kék derű fátyolt öltött — szürke könnye nem apad. Rajta a jény csak rezgőn, szitálva hull. A bokrok alatt a pad árván úgy lapul, mint nyári emlék aggastyán szivén-i körötte sok-sok hullt levél... Szobámban mégis zene szól, s melegét ontja a parázs — ülök, és hallgatom rádióm, jól esik néha a hallgatás. Ringó muzsika halk szava, nyári varázsba visszalop, itt ring előttem kék tava — tél előtt nyárra gondolok. Harminchat évem elpereg újra előttem, nyárba ér léptem — már veled megyek ... S míg a kinti őszt nézem, bokrok alatt a kispadot — szép nyaramban én boldog vagyok .. s TÓTH ELEMÉR Brigádosok A Turóc szabályozásánál eltöltött vidám nyár emlékére Villanó ásók, kapák suhanó karcsú lányok, nyihogó fiú-csapat, szédülve izgalomtól dolgoznak; szép nyakukon az erek fura táncot járnak és beleremeg karjuk ls néhá-néha. Nevet a nap is rájuk, nagy fura kalapokban billegnek — kis-lidércek, én meg csak nézek, nézek rájuk, e csuda-kedvű lányokra és fiukra, arcukon piros rózsák égnek az izgalomtól. Előttük nö, növekszik a folyó karcsú medre. Ogy látod, megfáradt — szemükben van csak élet, de mikor mosakodva mint alma eléd hullnak, az esti szürkületben reccsen a nevetés, dal. Villanó ásók, kapák, suhanó fiúk, lányok, Ügy látod, megfáradtak — pedig lent szemük mélyén aprócska csillagocskák égnek az izgalomtól, s karjuk mint férfi vaskéz az égre vetítödik. Könyvek, könyvtárosok Nem tudom, más hogy van vele, de én, ha könyvtárba lépek, mindig áhítattal lépem át a küszöböt. A könyvekben valami bűvös erő lakik, amely húzza az embert közelebb és közelebb, és szinte önkéntelenül veszi kezébe a könyvet, hogy belelapozzon, belekóstoljon a szellem világába. Ezzel az érzéssel lépek be mindig a Stúr utcai magyar kölcsönkönyvtárba is. Nem nagy ez a könyvtár, s nincsen olvasóterme sem, mégis vonzó, mert gazdag, hiszen • közel tizenháromezer könyvet kínálnak a körbefutó polcok és a belső szoba dűsan megrakott állványerdeje. Az ember szívesen tér be ide, mert kedves fogadtatásra talál. Grek Imréné, a könyvtár vezetője nem az a típus, aki hivatalnokmunkának tekinti feladatát, a könyvtár irányítását. Nem, ő hivatásának érzi, tudja munkáját, hiszen maga is könyvforgató, könyvszerető ember, akinek örömet szerez ez az elfoglaltság. Mióta a könyvtár élén áll, jócskán megnövekedett az olvasók tábora. Ezt egyrészt azzal érte el, hogy irodalmi esteket, könyvkiállításokat rendezett, másrészt azzal, hogy megismerte az emberek ízlését, s ezért mindig tud nekik valami újat, valami szivük szerint valót ajánlani. Mert a jő könyvtárosnak nemcsak a könyveket, hanem az embereket is meg kell ismernie, hogy küldetését teljesíthesse. Ez idő szerint naponta átlag hatvan ember látogatja a bratislavai magyar könyvtárat. Ez a szám már jó forgalomra utal. De Grek Imréné kevesli, többet akar, nagyobb tábort, több ragyogó szemű embert, több boldog arcot. Pedig — mint említettem — szinte ugrásszerűen emelkedett az olvasók tábora, s az elmúlt néhány hónap alatt 495 új tagot jegyeztek fel a kartotéklapokra. — Mennyi ember látogatja most a könyvtárat? — kérdezem. — Több mint másfél ezer, pontosabban 1699. — Foglalkozás szerint, hogyan oszlanak meg az olvasók? — Nagyon sok a nyugdíjas, de a munkások köréből is sokan keresik fel a könyvtárat, főképpen az építkezések dolgozói. Megemlíthetném az ifjúságot, a főiskolásokat, akik ugyancsak sűrűn látogatnak el hozzánk; a többiek különböző foglalkozási ágból tevődnek össze. Az ifjúsággal kapcsolatban meg kell mondanom —> folytatja a könyvtár vezetője —, hogy nem tartom kielégítőnek az érdeklődést, több fiatalt szeretnék itt látni, annál is inkább, mert annyi szép ifjúsági és meséskönyvet kapunk, hogy öröm nézni. Beszélgetésünk során Grek Imréné elmondja, hogy az 1958-as évhez viszonyítva, több mint 7 ezerrel emelkedett a kikölcsönzött könyvek száma. A könyvtár terve szerint ebben az esztendőben 50 ezer könyvet kell kikölcsönözniük, de ez ideig már a 45 ezren is túl vannak. Arra számítanak, hogy az év végéig az előírt irányszámot körülbelül 8 ezer könyvvel teljesítik túl. Az új könyvek vásárlásának tervét is jól teljesítik. Tavaly például több mint 2 ezer új könyvet vásároltak. Úgyszólván minden érdekesebb kiadványt megtalál itt az olvasó. — Két három héttel a megjelenés után az olvasó már a kezébe veheti az új könyvet, mert munkatársammal, Szikora Gitával azonnal kartotékozzuk a friss szálítmáyt, hogy az olvasóknak örömet szerezzünk — jegyzi meg Grek Imréné. Aztán arról beszél, hogy bár egyre kevesebben, de azért még ma is akadnak olyan olvasók, akik nem kímélik a könyvet, kiszaggatják a képeket, összegyűrik a lapjait, vagy zsírfoltokat ejtenek rajta. Ilyenkor bizony szomorúan sóhajt a könyvtáros. De a másik percben már fel is vidul, mert valamelyik olvasú elújságolja, hogy mennyire tetszett neki az ajánlott könyv. — Mely írók, mely könyvek iránt érdeklődnek leginkább a könyvtár olvasói? — kérdem. — Erre nehéz felelni —: mondja Grek Imréné. — Annyi bizonyos, hogy a regények vezetnek. Nemcsak a klasszikusok, az újak is. Mindenesetre az a döntő, hogyan Irta meg az író a könyvet. Mert nemcsak a jó bornak nem kell cégér, de a jó könyvnek sem. Az olvasók érdeklődnek a mai témájú könyvek iránt, s ha érdekes a könyv, kézből kézbe vándorol. A könyvtár vezetője a jövő év terveiről is beszél. Szeretnék, ha a jövő esztendőben bizonyos napokon reggeltől estig nyitva tarthatnák a könyvtárat, mert jelenleg csak hol délelőtt, hol délután tartanak szolgálatot. Bíznak benne, hogy segítséget kapnak, s még lendületesebben, még nagyobb tettvággyal indulhatnak tovább a megkezdett úton. - Des -