A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-27 / 48. szám

Mit parancsol? t— tesz; fel másodszor is a kérdést, kissé elkomolyodva, kissé sürgetően a lány. - t, két deci bort kérek! — Bort? — kérdi a lány csodálkozva. — Miért csodálkozik, talán nincs? — De igen, van, rögtön hozom! — mondja a lány elmosolyodva, és sarkon fordul, ám mégegyszer visszaperdül. — Milyet parancsol: fehéret, vagy vöröset? — Mindegy... Mégis inkább fehéret legyen szíves! Kis idő műlva Pista előtt áll a pohár bor. A lány pedig ellibeg: összeszedi az üres poharakat az asztalokról és kiszolgál. Pista ízlelgeti a rizlinget: jó, zamatos borocska. Közben a lemezjátszón ismerős dal csendül, magyar dal. „Daru madár fenn az égen, hazafelé szálldogál..." Gaál Pista szíve elszorul, mert sok szép emléket idéz a dal. Szépet is, fájót is... Október és szűre. volt... A pince előtt tűz parazsa izzott, a parázson szalonna pirult, a kancsóban óbor gyöngyözött. .. A tűz körül ülő legények ajkán dal termett a borból: hol szomorún, hol vidáman szállt... Ezt is sokszor szokták dalolni... Igen, lélekben messzi tájakon jár most a legény. A kis csehországi vendéglő asztalánál az emlékek hálója szövi körül. .. — Mire gondol most, fiatalember? — szól rá a csinos kiszolgálólány magyarul. Pistát meglepi a magyar szó: — Maga is magyar? — Csallóközi vagyok — feleli a lány mosolyogva, és elmegy az asztaltól. Kis idö múlva azonban kezében egy pohár borral visszatér. Pista elé teszi. — Tessék! — Nem rendeltem. — Nem baj! Most az én vendégem lesz, jó? A lány ismét ellép az asztaltól, s mint egy nagy tarka pillangó szálldos asztaltól asztalig. Boszorkányos ügyességgel szolgálja ki a vendégeket, s az étel, vagy ital mellé jut egy-két kedves szó, barátságos mosoly is. Pista húsz-huszonkét évesnek nézi, és arra gondol hirtelen, hog mi hozhatta erre a távoli vidékre ezt a fiatal, csinos lányt. Az órájára pillant és készülődik. Rohan az idő, még be kell vásárolni, hiszen nemsokára zárnak az üzletek. A lány újból egy -pohár bort tesz elibe: — Maga hová valósi? — Garammenti. .. — Hol dolgozik? — A ousztaságban. — Kint a telepi üzemben? — Igen. — Miért nem jän a városba? — Mindegy dolgozni itt, vagy ott. — Az igaz, de szórakozni is csak kell néha-néha. . . Vagy nem szeret szórakozni? швд ш II. rész (14) 11 — Dehogynem, mindení szeretek én! Az egyik vendég türelmetlenül csilingel a poharával. — Egészszégére — bólint a lány elnéző mosollyal a pohár felé és elmegy. Gaál Pista kínosnak érzi a helyzetet: mit akarhat tőle ez a lány?!... Az egyik pillanatban arra gondol, hogy jobban tenné, ha észrevétlenül eltűnne, a másikban meg úgy érzi, hogy nem élhet vissza a lány bizalmával. Az elfogyasztott hat deci bor is dolgozik már benne, és kissé köi ve'művé. teszi — egye fene a bevásárlást! Ismét teli pohár bor kerül eléje: — Tudja, talán már egy fél éve is van, hogy nem találkoztam itt magyarral — mondja a lány, miközben az asztalon eligazítja a teritőt, majd váratlanul még hozzáteszi. — Maga nős? — Miért kérdi? — igyekszik Pista kitérni a válasz elől. — Szóval nős! — Nem mindegy az? — De igen... Egészen mináegy. .. És gyerekek is vannak? Pista elmosolyodik: A derült égen hidegen pis-Dgnak a csillagok. Hűvös szél ütyörész a villanydrötokon. i kisváros macskaköves utcái úhaltak. A világítás gyenge, léha egy-egy szeméykocsi ro>og el csendes susogással, énykévéjét belelőve a sürü jszakába... Béhúzott nyakkal, kissé fáósan lépked egymás mellett laál Pista és Kovács Marika, 'égül Pista csendesen, mégis latározottan. — Olyan vénembernek nézek ki? — Hát a termete hatalmas, de az arca... az egészen kamaszos még... Tényleg nincsenek gyerekei ?! — Hát, ha feleségem nincs, gyerek se lehet! — Komolyan?... Komolyan nem nös? — Nyílik kerekre a lány sötétkék szeme. — Egész komolyan. — Akkor megvárhatna. . . Tízig leszek szolgálatban, ntána elbeszélgetnénk egy kicsit. Forróság ömlik a legény :zíve köré: egyrészt a lány csinossága és kedvessége ikozza, másrész pedig Jolánka jut az eszébe. — Megvárom! — mondja ki kis pincérlány. Egy emeletes pület előtt megáll a lány és istára néz: — Ogy látom, maga becsü:tes fiatalember. Igaz, egy icsit már ivott, és ilyenkor amar odalesz a becsületesség, n azonban mégis bízom maában. Ördög tudja, miért, de izom, no... Az emeleten van lakásom, feljöhet hozzám, ersze, csak ha akar?! A legény bólint, és felmenek. Apró előszoba, kicsi konyha, irdöszoba és egy ízlésesen erendezett szoba sok képpel falon, sok kézimunkával a útorokon. — Ez az én világom — műit körbe a lány. — Három éve lek itt. Mindent, amit lát, én szereztem, azóta... Tessék foglaljon helyet! Pista csak áll, mint a szél ütött, ámul-bámul, körbe körbe hordozza a tekintetét — Igazán szép... nagyon szép itt minden... Barátságos. . . Otthonias... — Mégsem akar leülni! Nagy körülményesen leül £ legény. — Tessék, itt talál cigarettát — a barátnőm kedvééri tartom —, sajnos, italom nincs itthon, én azt sem szeretem, ie rögtön főzök feketét. — .. szánom. — Nem szereti ? — Az igazat megvallva, életemben talán háromszor se ittam, kivéve a katonaságot — /allja ki Pista nagyon őszintén, — Nem hal meg tóle, meglátja! Marika kimegy a konyhába, Pista pedig magára marad a jondolataival. Belement a játókba, mert úgy titkon könyíyü kalandra számított. Mi nást gondolhatott azok után, íogy egy csinos pincérlány ilőbb teleitatja borral és u;ána felhívja a lakására. „Rendes lány lehet! Csak egy lecsületes, rendes lány képes lárom év alatt ennyi mindent >eszerezni... De hátha becselen úton szerezte?! Nem, íem, lehetetlen!... Miért volía lehetetlen, minden lehetéges! Manapság minden lehettóges!. . . Lehet, hogy nálam is lénzt érez, sok pénzt. Azért tátott, azért csal Ide, hogy u'fosszon. Lehetnek cimborái s. erős férfiak, akikkel összeátszik, akik segítnek neki"... lyen és ehhez hasonló gondoatok foglalkoztatják Gaál 'istát, és erős megbánás, meg tómi bizonytalan félelem körlyékezi. Az ajtó nyílására összerezen. Marika jön be: kezében álca két csésze párolgó, iliaos feketével. — Ugye elég ügyes vagyok, íem várakoztattam meg nayun ? Unatkozott ?. .. — Nem, nem unatkoztam, jazán hamar megfőzte. — Hát akkor tessék, kósolja! Miközben a kávét szürcsöl-' etik Pista megszólal: — Egyedül él? — Teljesen... — Nincs senkije? — Nincs. — Odahaza se? (Folytatjuk)