A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-27 / 48. szám
Egy múzeum Brno előtt a nosztalgiáktői vemhes réteken Apollinaire kikiricsei még az Ösz búcsúját jelentik, ám Bjites után a varjak, a zord idők e hívatlan hírnökei már a requiemet kántálják, és a síkság egyszeriben hegyvidékké változik. Dombok, erdők, kanyargó utak szövevényében terül el 2d'ér n/Sázavou. Hatalmas, vadonatúj gépgyár fogadja az érkezőt, ötéves terv, indusztrializftció — mondogatom magamban büszkén... Zd'ár n/Sázavou még néhány év előtt kis fészek volt, mosolyt kiváltó városka, szélén a részeges nepomuki szenttel és egy régi kolostorból átalakított barokk kastéllyal. Ma pedig nemcsak ipari gócpont, hanem a vidék kulturális centruma ls egyben. A könyvkultúra állandó kiállítását rendezték meg a Kinsky család falusi rezidenciájában. A kiállítás, amelyen még mindig dolgoznak, részletesen mutatja be az írás fejlődésének, a könyv keletkezésének és fejlőlésének, majd a könyvnyomtatásnak történetét. A látogató nyomon kísérheti a betű regényét a rovásírástól kezdve az egyiptomi és föníciai írásjeleken át az arab, görög és a római ábécé megteremtéséig Rálelhetünk itt az egyiptomi íródeák szerszámaira, betekinthetünk a középkori könyvmásoló barát cellájába, és megmosolyoghatjuk a múlt századbeli könyvnyomdák primitív berendezéseit... Zd'ár n/Sázavou a betűvetés és a könyv évezredes útját mutatja be, kincseket érő első példányokat őriz féltve, s egy kis nép régi, nagy kultúrájáról beszél ékesen. Míg a Rajna partján az ámokfutók és a háború eszelősei aláaknázzák a Loreley sziklét, mlg Angliában sir O. Mosley fasisztái horogkereszteket mázolnak Marx Károly sírkövére, s míg a Potomac partján halálkereskedők és generálisok baktériumokat tenyésztenek, atom- meg hidrogénbombákat halmoznak és a nyugati kultúra, a kereszténység védelmének ürügye alatt mérges gázokat gyártanak, addig a cseh Strahov, 2dár n/Sázavou, valamint az örmény Matenadaran letűnt korok, nemzedékek értékes hagyatékát oltalmazza és ápolgatja. 2dár nad/Sázavou mindaddig büszkesége -lesz a müveit népeknek, amíg érvényben maradnak Josef Jungmannak, a nagy cseh nemzeti ébresztőnek a szavai: „A könyv kocsikerék és hajóvitorla, eke is, kenyér is meg bor is — az emberiség legnagyobb találmánya". Egy gát. . . A Vltaván épül, a középkori Zvikov és Orlík várától északra. Ezerkilencszázötvennégyben kezdték meg az építkezést, és ezerkilencszázhatvanegy júniusában végzik be. A hetven kilométernyi hosszú tó teljesen megváltoztatja a vidék arculatát, és az áram, amelyet fővárosunknak ad, hatszáz bányász munkáját takarítja meg. Az igaz, hogy fél tucatnyi falu került a nagyvíz fenekére, de néhány ezer ember új házba költözött be. Szántóföldeket öntött A Hét kocsija Temeávárott Orlík vára A milevskói főtéren. Útban a nagy gát felé Hazai el ugyan az ár, de százezernyi köbméter humuszt szállítottak el teherautókon más határba — nehogy martalékul essék a naponta egyre jobban emelkedő vtzrengetegnek. Ezernyolcszáz ember dolgozik a gát építésénél. A statisztikák az épitkezésep dolgozó emberek egyre emelkedő munkaerkölcséről és az építkezés technológiai színvonalának állandó tökéletesedéséről beszélnek. A Wtava és az Otava vizeit elzáró nagy falba egymillió egyszázezer köbméter betont ágyaztak bele. S mig az árvái duzzasztógátnál a betonozók évi átlaga 70 400 m\ a slapy-i építkezésnél pedig 185 600 m3 volt, az orlíki gátnál a betonozók elérték az évi 390 400 köbmétert. A jövő év nyarán a kirándulók és turisták már vízibuszon közlekednek a gát és két szomszédos vízivár, Őrlik meg Zvikov között. Temesvári közjáték Tábor és Písek között a csupasz országút mellett apró település gubbaszt. Tán meg sem látnám, ha a névjelző oszlop mágnese nem vonná magára pillantásomat. „Temesvár" — okres Písek, hirdeti a sárga tábla. Az út túlsó oldalán traktor áll, rogyásig megrakott pótkocsival. Ráköszönök a gazdájára, s nyomban a település története után érdeklődöm. Pirospozsgás, jólmegtermett legény a kérdezett, amolyan valódi temesvári gyükérnek nézem. Hogy magyarul nem tud, azt mindjárt sejtettem, ám a felvilágosítással is adós maradt. — Én csak nemrégiben nősültem ide, hanem a Vasek — ott jön éppen a túloldalon, az temesvári őslakos, neki illene tudnia a dolgokat. VaSek talicskát tol, tarkójára billenti a kalapját, aztán barátságosan lekezel velünk, majd mesélni kezd. Folyékonyan mondja mondókáját, látszik, nem én vagyok az első kíváncsi idegen. A nyári szezonban rengetek magyarországi társas gépkocsi /.Viki j A zvikovi vár belső része, a XIII. század korai gótikájának remekműve Valahol TemeSvár előtt