A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-27 / 48. szám

Egy múzeum Brno előtt a nosztalgiáktői vemhes réteken Apollinaire kikiricsei még az Ösz búcsúját jelentik, ám Bji­tes után a varjak, a zord idők e hívatlan hírnökei már a requiemet kántálják, és a síkság egyszeriben hegyvidékké változik. Dombok, erdők, kanyargó utak szövevé­nyében terül el 2d'ér n/Sázavou. Hatalmas, vadonatúj gépgyár fogadja az érkezőt, ötéves terv, indusztrializftció — mondo­gatom magamban büszkén... Zd'ár n/Sázavou még néhány év előtt kis fészek volt, mosolyt kiváltó városka, szé­lén a részeges nepomuki szenttel és egy régi kolostorból átalakított barokk kas­téllyal. Ma pedig nemcsak ipari gócpont, hanem a vidék kulturális centruma ls egyben. A könyvkultúra állandó kiállítását ren­dezték meg a Kinsky család falusi reziden­ciájában. A kiállítás, amelyen még min­dig dolgoznak, részletesen mutatja be az írás fejlődésének, a könyv keletkezésének és fejlőlésének, majd a könyvnyomtatás­nak történetét. A látogató nyomon kísér­heti a betű regényét a rovásírástól kezdve az egyiptomi és föníciai írásjeleken át az arab, görög és a római ábécé megterem­téséig Rálelhetünk itt az egyiptomi író­deák szerszámaira, betekinthetünk a kö­zépkori könyvmásoló barát cellájába, és megmosolyoghatjuk a múlt századbeli könyvnyomdák primitív berendezéseit... Zd'ár n/Sázavou a betűvetés és a könyv évezredes útját mutatja be, kincseket érő első példányokat őriz féltve, s egy kis nép régi, nagy kultúrájáról beszél ékesen. Míg a Rajna partján az ámokfutók és a háború eszelősei aláaknázzák a Loreley sziklét, mlg Angliában sir O. Mosley fa­sisztái horogkereszteket mázolnak Marx Károly sírkövére, s míg a Potomac partján halálkereskedők és generálisok baktériu­mokat tenyésztenek, atom- meg hidrogén­bombákat halmoznak és a nyugati kultú­ra, a kereszténység védelmének ürügye alatt mérges gázokat gyártanak, addig a cseh Strahov, 2dár n/Sázavou, valamint az örmény Matenadaran letűnt korok, nemze­dékek értékes hagyatékát oltalmazza és ápolgatja. 2dár nad/Sázavou mindaddig büszkesége -lesz a müveit népeknek, amíg érvényben maradnak Josef Jungmannak, a nagy cseh nemzeti ébresztőnek a szavai: „A könyv kocsikerék és hajóvitorla, eke is, kenyér is meg bor is — az emberiség legnagyobb találmánya". Egy gát. . . A Vltaván épül, a középkori Zvikov és Orlík várától északra. Ezerkilencszázötven­négyben kezdték meg az építkezést, és ezerkilencszázhatvanegy júniusában végzik be. A hetven kilométernyi hosszú tó telje­sen megváltoztatja a vidék arculatát, és az áram, amelyet fővárosunknak ad, hat­száz bányász munkáját takarítja meg. Az igaz, hogy fél tucatnyi falu került a nagy­víz fenekére, de néhány ezer ember új házba költözött be. Szántóföldeket öntött A Hét kocsija Temeávárott Orlík vára A milevskói főtéren. Útban a nagy gát felé Hazai el ugyan az ár, de százezernyi köbméter humuszt szállítottak el teherautókon más határba — nehogy martalékul essék a na­ponta egyre jobban emelkedő vtzrenge­tegnek. Ezernyolcszáz ember dolgozik a gát épí­tésénél. A statisztikák az épitkezésep dol­gozó emberek egyre emelkedő munka­erkölcséről és az építkezés technológiai színvonalának állandó tökéletesedéséről beszélnek. A Wtava és az Otava vizeit el­záró nagy falba egymillió egyszázezer köbméter betont ágyaztak bele. S mig az árvái duzzasztógátnál a betonozók évi átlaga 70 400 m\ a slapy-i építkezésnél pedig 185 600 m3 volt, az orlíki gátnál a betonozók elérték az évi 390 400 köbmé­tert. A jövő év nyarán a kirándulók és tu­risták már vízibuszon közlekednek a gát és két szomszédos vízivár, Őrlik meg Zvi­kov között. Temesvári közjáték Tábor és Písek között a csupasz or­szágút mellett apró település gubbaszt. Tán meg sem látnám, ha a névjelző oszlop mágnese nem vonná magára pillan­tásomat. „Temesvár" — okres Písek, hirdeti a sárga tábla. Az út túlsó oldalán traktor áll, rogyá­sig megrakott pótkocsival. Ráköszönök a gazdájára, s nyomban a település törté­nete után érdeklődöm. Pirospozsgás, jólmeg­termett legény a kérdezett, amolyan való­di temesvári gyükérnek nézem. Hogy ma­gyarul nem tud, azt mindjárt sejtettem, ám a felvilágosítással is adós maradt. — Én csak nemrégiben nősültem ide, ha­nem a Vasek — ott jön éppen a túlolda­lon, az temesvári őslakos, neki illene tud­nia a dolgokat. VaSek talicskát tol, tarkójára billenti a kalapját, aztán barátságosan lekezel velünk, majd mesélni kezd. Folyékonyan mondja mondókáját, látszik, nem én vagyok az el­ső kíváncsi idegen. A nyári szezonban rengetek magyarországi társas gépkocsi /.Viki j A zvikovi vár belső része, a XIII. század korai gótikájának remekműve Valahol TemeSvár előtt

Next

/
Thumbnails
Contents