A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-27 / 48. szám

Szocialista munkabrigád Egy kis természettudomány s egy kis történelem fr Osz van. ősz volt akkor ia, tizenhá­rom éve, csak nem ilyen napsüté­ses, mint ez a mostani november ele­je, Inkább mogorva, esős. Jöttünk a telep­re. a „kolóniára", régi világból új világba: faluból a gyártelepre. Negyvenhétben. Aztán látom az országutat AUg néhány kilométer a gyártól, Jolsválg, de a tízesztendős kis­diáknak micsoda út volt ez naponta kétszer, kora reggel az Iskolába a késő délután haza­féle. Nézem az utat. Csakugyan megrövidült volna? Hiszen, ha jól megnézem, tíz perc az egész gya­logosan. S Íme a Kiskakas! Micso­da hegy volt ez! Ma meg? NO nézd: egy dombocska! Kisebb lett a világ. Vagy mi növekedtünk? Csak a gyár nem lett kisebb, csak az tartotta a lépést növekedésben, fejlő­désben, kisiskolásaival. Melegvíz. Vajon hon­nan kapta a nevét? Találgattuk már akkori­ban is, tizenhárom éve s találgatjuk ezóta ls, de bizonyosa: senki sem tud felőle. Legfel­jebb sejti, hogy alkalmasint valamifelé meleg­vizű patak vagy forrás .olt névadója. Utóbb meg a magnezit, mert manapság inkább Igy mondják már, Igy nevezik a telepet. Magne­zitnek. Így fejtik a magnezttot Látkép A magnezit, köztudomás szerint egy kémiai elem. Ugyanakkor egy nyersanyag is, erősen tűzálló nyersanyag, s éppen e tulajdonsága miatt nélkülözhetetlen az ún. Siemens-Martin kemencék építésénél. A Siemens-Martin ke­mencékben viszont vasat olvasztanak, s ha mindezt tudjuk, egy csöppet sem csodálkoz­hatunk azon, miért válik napról napra fonto­sabbá, s miért fejlődnek egyre gyorsabb ütem­ben a magnezltgyárak. A nyersanyagot külön­ben Dúbraván bányásszák meg Ochttnán, tíz­tizenöt kilométerre innen, s onnan szállítják a gyárba « „kisvasúton" (ő, gyerekkorunkban hányszor kocsikáztunk rajta) s itt a gyárban csak kitermelik a nyersanyagból a tiszta magnezitot. Megjegyzendő egyébként, hogy elég kevés hazánkban, de az egész világon ls az effajta üzemek száma. Nálunk pl. csak Itt fordul eló ez a nyersanyag a Szlovák Érchegy­ségben, s Itt épültek természetesen a magne­zltgyárak ls. Jolsván kívül Lónyabányán, Ha­csón, Kassán s Itt, a közvetlen közelben, Eu­bényen. Világviszonylatban előfordul még a magne­zit a Szovjetunióban, Ausztriában, Jugoszláviá­ban, Görögországban, Koreában és Mandzsú­riában, Mindez persze azt jelenti, hogy a mi magnezitunknak nagy keletje van világszerte — hogy csak a Jolsval üzemet említsük: szál­lítanak Angliába. Németországba, Franciaország­ba, Olaszországba, Indiába, Japánba stb. stb. s az itteni elvtársak meg ls mondják őszin­tén, hogy szerintük pár éven belül a magne­zitot nevezik majd a szlovák aranynak. Igaz lesz-e, nem-e — a jövő titka. Itt mindenesetre van belőle elegendő, hosszú nemzedékeket ls ellát még a Dúbrava, pedig 1923-től. mióta a gyár megépült, épp elegot nyaggatták már a látszólag kMogyhatatlan hegyet. A régi és az új A gyárat egy berlini részvénytársaság építette. Micsoda orruk volt ezeknek a nyuga­tiaknak: nem restelltek Belgiumból idejönni, gyárat építeni, megszimatolva a nagy lehető­séget, a busás hasznot. Akkor épült nyolc kemence, s ez a nyolc kemence — ami ne­künk, kívülről kíváncsiskodó gyerekeknek a nyolc kémény volt — jelentette évtizedeken ót a gyárat. Igy volt még negyvenhétben Is, negyvennyolcban Is. Ami épült, azóta épült, a tizenhárom esztendő alatt, ez a hatalmas gyárteleppé terebélyesedett udvar, az épületek, de mindenekelőtt — s ezt nevezhetjük tulaj­donképpen a valóságos fejlődésnek — az a három új kemence, amit már nem lapáttal, kimondhatatlan forróságban kieseinek az emberek, hanem gombnyomással irányítják. S Itt szeretnék szólani az újról. Micsoda ha­talmas valami ezt Képzeljünk el egy óriási forróságú kemencét, a már említett Izzadó, küszködő emberekkel, az óriási feszültságet, erőkifejtést követelő küzdelmet s képzeljük ezt a modernül berendezett „hivatali szobát", az irányítóberendezést, ahová a kezelő valóban mint egy hivatalba jön be, megy kl, s tegyem még hozzá, hogy ez a kezelő senki más, mint egykori Iskolatársam, Mlkus Aladár. De bármerre nézzek Is, mindenütt az Ismerő­sök fogadnak, mindenfelől az Ismerősök ne­vetnek rám, és ez olyan jó, olyan szivet -leiket melengető dolog, hogy az ember valóban azt érzi, hogy visszatért a gyerekkora. CSELÉN YI LASZLÖ Mlkus Aladár, az automatikus kemence irá­nyítóberendezésének a kezelője — munka közben Az automatikus kokszkemence

Next

/
Thumbnails
Contents