A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

Szlovák népi tánc n AZ ALKALOM: Anyáink, nagyanyáink, tarkaszoknyás, piroskedvű majálisokra, aratási, farsangi, szilveszteri s a jö ég tudja még mlfajta bálokra, népmulatságokra, tüzugratásokra jártak évtizedekkel ezelőtt. Az emberiség szórakozni akar. Nevetni, dalolni, táncolni, játszani. S mert a játék nem illik a felnőtthöz bárhol és bármikor, megfelelő formákat kerestek rá, hogy a játék is, a szórakozás is kielégítse az illendőség szabályait. Minden korban s minden társadalmi réteg, kezdve a magasrangúakkal s befejezve a munkásokkal, parasztokkal, cselédekkel, szolgákkal. Az "alkalom szentesíti az eszközt. Nem illik felnőtt, érett embereknek ugrabugrálni a fűben? Sebaj, elmegyünk kirándulni! Nem illik csak úgy az emberek előtt szorongatni a lányok derekát? Kitalálták a táncot! A szórakozás normalizálásának ezek voltak a primitívebb formái, de később összetettebb formák is akadtak. 1928-ban egy szép augusztusi napon például Itt, ebben a gyönyörüszép gombaszögi völgyben jöttek össze a csehszlovákiai magyar főiskolások. A céljuk az volt, hogy különböző, szétszakadozott egyházi és nemzetiségi jellegű csoportjaikat összefogják, egyesítsék, egy, az egyházi és nemzetiségi kérdéseken jőval tovébblétó és fontosabb cél érdekében. Ekkor és itt válik a csehszlovákiai magyar Ifjúság haladó csoportja, a Sarlő, a kommunista párt szövetségesévé, a szocialista jövö harcosává. Ez is alkalom volt tehát, mert az ismerkedés, az Száll az ének ... He], juhászok, juhászok... Összkórus