A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

tetlen. Milyen kiismerhetetlen ez az orosz nép. Mindig olyasmit csinál, amit senki sem vár. Az idegen megy és tovább keresi a tájékoztató irodát. Ő még a pokolban is ezt fogja keresni. Az idegen beszéd megüti a fülét a robosztus, szakállas katonának, aki egy vödör káposztalevest cipel. Feltúrt kabátujja alól két erős kéz búvik ki, a forró lé közelsége kidagasztja sötét, duzzadt ereit. Annak a rabnak szerencsés keze, aki ma leverte urát. Az amerikai anarchista divatos, könynyű, vastag, lágy, bársonyos felöltőt visel. lett Pétervár szívében. A gyengén megvilágított fogadószobában kínos csend honolt, megszűnt a lőtásfutás. Két fiatal katona fáradtan, álmatlanul az ablakpárkányra könyököl, valamiről beszélget. A nagy dolgozószoba kitárult szárnyasajtaján csoportosan távoztak a miniszterek. Három kivételével itt volt a legutoljára átalakított ideiglenes kormány valamennyi minisztere. Verhovszkij különös módon eltűnt. Prokopovics meg reménytelennül a Mária Palotában rekedt. S hol van Kerenszkij? Gatcsinában vagy Pulkovón, vagy valahol más helyen, ahol még hívek maradtak a csapatok az ideigelenes kormányhoz, az ideiglenes köztársaság ideiglenes tanácsához. A Téli Palota „gyermekbejárata" a Névára nyílik. A bejárat fölött lámpa. Sárgás fénye tompán verődik vissza a befagyott pocsolyában, a folyópart csúszós korlátjain, a folyó sötét tükrében. A bejárat előtti megvilágított körben autók várakoznak tompa berregéssel. Tegnap és még ma reggel is hosszú autóoszlopok robogtak végig nagy zajjal a folyóparton. De ma már kevés van belőlük már nem járnak a Téli Palotába. Háttérben a Néva és a junkerek csatárlánca. .5 Keménykalapos, bö szürke felöltőt viselő fiatalember vetődött a tömeghez. Kezét a kabátja bélésébe mélyesztette, szájában cigaretta füstölgött. Szemelláthatóan eltévedt a zajos palotában. Körüljártatja tekintetét a nagy felforduláson, az alkotás káoszán. Tekintget, keresgél, azután bátortalanul megkérdezi franciául, hol az iroda, mely tájékoztathatná. — Ön francia. Amerikai. Anarchista. Azért jött Oroszországba, hogy szemtanúja legyen a forradalomnak. Hát persze, tetszik neki! Az oroszok félév alatt többet értek el, mint a franciák évek alatt. Sokkal messzebbre jutnak. Azt azonban nem hitte volna, hogy az oroszok verekedni fognak egymással. Hisz van egy Tolsztojuk, s ök nem szállnak szembe a rosszal... Nagyon érthe-Az előtérben alacsony, ügyetlenül összetákolt fabarikádok. A fahasábok közti nyílások mögül női rohamosztagosok puskával leskelődnek. Alacsony termetű, félénk, rövidlábú teremtések. Valaki egy tégláskárét hagyott, itt. Négy gépfegyvert állítottak fel. Ami ezen túl van — ködfelhő, gyakori lövések, vakító rakéták az éji égbolton. Vagy a Szmolnijból a bolsevikok, vagy a Nyikolaj hídon túlról a tengerészek hasítják rakétákkal az éji sötétséget. 7. A Szmolnij három órakor felszólította az ideiglenes kormányt, tegye le a fegyvert. Négy órakor a junkerek és az önkéntes amazonok váltig fogadkoztak, hogy utolsó csepp vérükig védeni fogják a minisztereket. A Péter-Pál erődből hatkor újabb felszólítás érkezett, adják meg magukat. Valaki arcátlanul kikapcsolta a telefont, s a palota elhagyatott sziget Ёрреп most fejeződött be a minisztertanács. Mindent fontolóra vettek. Nincs más kiút. Várni kell. Eljátszották a maguk kisded játékát. Mást már nem tehetnek. Bármi történjék, mindegy. Várni kell. Alekszandr Konovalov lép a miniszterelnök helyébe. Gyűrött a kabátja. Egyik kabátujja krétás. Visszanéz az elsötétült ablakokra, majd leveszi orrcsíptetőjét, és ravasz tekintettel hunyorogva végignéz környezetén. Tyerescsenko lassan végigsimítja gondosan kiborotvált állát. Maljantovics kesernyés mosollyal ajka körül hallgatódzik a csendben. A téren hirtelen félelmetesen kerepelni kezdtek a gépfegyverek. Talán Kerenszkij érkezet meg a kozákokkal? Vagy már a bolsevikok támadnak? Ki tudja. Fordította: Lőrincz László