A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

A lidércfény fináléja Az együttes tagjai és a műszaki személyzet a Balatonnal Az llzeml klub Amerika h m 4M m 0) <d o * Öl o A dunaszerdahelyi műkedvelők első bemutató­ja még 1949-ben volt. Stelner VMtnos, a cso­port örökifjú rendelője, jól emlék­szik rá, s nemcsak azért, melrt ez volt az első rendezése: az Amerika hangja máig is legkedvesebb darabjainak egyike. De szíve­sen emlékszik Gyérfés Kora tavaszára, Kata­jev Bolondos vasárnapjára s Dávid Teréz Lidércfényére is. S az utóbbi már nem is a múlt, hanem szinte a jelen. Mert alig két hónapja, hogy vele elnyerték a rozsnyóiak tetszését. De előadták már Magyarországon is. A balaton­bogiáriak meleg hangú levélben méltatták a szerdahelyiek játékát. A „színészi rutin", .csiszolt színpadi mozgás" féle dicséretek után arra a következtetésre jutnak, hogy a csoport fele legalábbis hivatásos színész. Csak a darabválasztást necn tartják a leg­szerencsésebbnek! Amerika hangja, Bolondos vasárnap. Kora tavasz. Nagymama ... Tiezennégy bemutató a tizenegy év alatt. Nagy múlt, szép múlt. Művészetet szerető, kitartó emberek múltja. Mert hogy a lelkesedés mellé mennyi kitar­tás, türelem kellett a tizenegy év alatt, annak a „legkltartóbbak", a csoport legrégibb tag­jai: Steiner Vilmos és rendező-társa Riedel Sándor, továbbá Sándor Erzsi, Tászli Dezső és mások a megmondhatói. Ebben az évben sokat erősödtek,' elsősor­ban anyagilag. Ugyanis az év elejétől együtt­működnek' a 'helyi üzemi klubbal. A klub nemrég épült két és fél millió koronás pom­pás épületében ők ls otthonra találtak. A A lőtő-futó nagyvárosi emberrel könnyen megtörténik, hogy elveszít valamit. Néha egy esernyőt, néha egy fényképezőgépet, olykor a fejét is. J. Betka bankhlvatalnoknő, a bratislavai HNB képviselőnője minap pél­dául pénztárcáját hagyta el valahol. Persze üresen. Hanem valami azért mégiscsak volt J. Betka bugyelláris&ban. Olyasvalami, ami egy képviselőt nem idegesített volna talán, de annál Inkább egy csinos és fiatal képviselő­nőt. Két egyszerű cédulácska volt ez: két pár javításba adott cipő átvételi blokkja. Magasságos ég, most aztán mi lesz? Ml lesz, ha a megtaláló nem becsületes és ki­váltja a már előre kifizetett kedvenc ci­pocskéket? A kis Betka sehogysem akarta ezt. Minden funkciója ellenére is egyszerű leányka lévén, úgy oldotta hát meg a kérdést, hogy elment a javítóműhelybe, és bejelentette a sajná­latos esetet, — Nem szeretném, ha Idegen váltaná ki cipőimet — mondta itt naivan, és a vezető orra alá dugta személyi Igazolványát. — Sarkat javíttattam csak, egészen újak még a cipőim. — Elintézzük a dolgot — nyugtatta meg a lányt az üzletvezető —, azonban külön szabályaink vannak az ilyen esetekre. Tessék elfáradni a nemzeti bizottságra, és tessék ott Is bejelenteni a dolgot. Képviselőnőnk világéletében szabálytiszteld volt, elrohant tehát a nemzeti bizottságra. Felvették személyi adatait. Jegyzőkönyvbe foglalták az ügyet. Bizonylatot adtak az elveszett tárgy be­jelentéséről. Es okmánybélyeg fejében lefizettettek ye­le hat kemény koronát. — A szabály még egy cipőcédula elvesz­tésének ügyében is szabály marad — el­mélkedett Immár másodszor is a Ids J. Bet­ka, és úgy ls mint képviselő, úgy is mint bankhlvatalnok már is talpalt vissza a Javító műhelybe. — Megvan a cédulám! — lobogtatta itt diadalmasan a nemzeti bizottság hat koronás bizonylatát. — Üzletvezető elvtárs, keres­hetjük a cipőt! — Tessék két hónap múlva visszafáradni — válaszolta erre angol hidegvérrel a kék köpenyes ember. — Nem forgathatunk fel a maga kedvéért négyszáz cipőt máma. Két hónap múlva majd könnyen megtalálják az addig el nem vitt régi cipők között! Hát így döbbent rá a ml szegény Betkánk, hogy nemcsak cédulája, nemcsak pénztár­cája, de a logika Is elkallódhat ott, ahol felületes az ember. Mert, hát ha nem lehet megakadályozni, hogy a megtaláló ki ne váltsa az expressz­ként Javított, tehát a már kész cipőket, miért kelle*t akkor a HNB-re futnia? Ha pedig olyan nagy munka végigkeresni néhány tucat cipőt — mert az üzletvezető szerint gyakori a J. Betka féle eset —, miért nem Írják akkor rá a kiadott blokkokra e javittatók nevét is? Becsületes megtalálók, legalább ti ne le­gyetek bürokratái;! Ha valaki megtalálná a cipőjavító vállalat elkallódott logikáját, ne két hónap múlva, hanem azonnal vigye vissza. íme, Itt a elmük: Sztálin-tér 16! NEUMANN JÄNOS csoport jelenlegi vagyona kosztümökben és díszletekben kb. 35.000 korona, s az újabb kiadásokhoz már a klub is hozzájárul. De nemosak Ilyen szempontból előnyös 0" együttműködés. Aki. a fentieket figyelmesen olvasta, az bizo­nyára észrevette, hogy a felsorolt betanult darabok közö.t még csak véletlenül sincs .egy operett, vagy egyéb zenés játék. Az oka egyszerű: a csoportnak mostanáig nem volt zenekara, A klubnak viszont van. Az együttműködés hát talán (tt a legáldásosabb. A jövő évad tervei között már ilyen címek . szerepelnek: A szabin nők elrablása, Mézes­kalácsszlv. Vök Iskolája. S ha mér a terveknél tartunk: a legköze­lebbi bemutató a Pucsik Jóska karrierje. Aránylag nehéz, Igényes darab. Komoly fel­készültségű színészeket igényel. De Szerda­helyen bőven van Ilyen. Tászli Dezső, Sándor Erzsi, László Mária, Molnár Julia mind ko­moly tehetség. Sajnos, mikor náluk jártam, a próbák éppen szüneteltek, éppen akkor osztották szét a Púcsik Jóska szerepelt, s a színjátszók, ha színházba mentek', nem ját­szottak, hanem az éppen ott vendégszereplő bratislavai Üj Színpadnak, meg a gútai mű­kedvelőknek tapsoltak, de jól emlékszünk még rájuk, mint a műkedvelők országos ver­senyének II. helyezettjelre, s eleget beszélt rőluk a magyarországi írott elismerés, s nem utolsósorban maga a szerdahelyi közönség. S végezetül egy kívánság, amely ugyan az ő elmükre szól. de szólhatna sok más te­hétséges műkedvelő csoportnak elmére is: több komoly klasszikus és mai darabot. Hisz a cél nemcsak a szórakozás, de a gondolko­dásra p Ízlésre nevelés is. S közben maguk a szereplők tanulják meg észrevétlenül a leg­jobban érteni s érezni a komoly darabot, s új látásra, gondolkodásra, Ízlésre szoknak. Hisz pl. Ibsen Nórájának, vagy Lorca' Ber­nards házának betanulása nemigen jelentene különösebb nehézséget egy olyan tehetséges gárdának, mint a szerdahelyi. Csak el kell vetni azt a műkedvelő gyakorlatot, hogy szereplőkhöz keresik a darabot s nem for­dítva. Ehhez persze több bátorság kell: az újakkal valő kísérletezéshez. TŐZSÉR ÁRPAD

Next

/
Thumbnails
Contents