A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

A kávéház hangulatos környezetében jöl érzik magukat a fiatalok bennem, mióta önök között élek. Csupán az nem tetszik, hogy gyakori a nagyon fiatalon, rövid ismeretség után kötött házasság, amit hamarosan válás követ. Ez a jelenség nálunk Ázsiában még nem ilyen általános. Kedves Shimako, bízunk benne,, hogy i.tt tartózkodása hasznos és gyümölcsöző lesz. A japán művésznő csendes szobájával ellentétben a szálló halljában nagy a sürgés-forgás. Üj vendégek érkeztek. Csupa jókedvű, mosolygós ember. Könnyű nekik. Csoportjuk számára még időben biztosították az elszállásolást. Naponta számos kül- és belföldi vendéget kénytelenek elutasítani. Hogy ez mit jelent, csak az tudja, aki állt már este idegen városban, csomagokkal a kezében, s nem tudta, hová hajtsa le a fejét éjszakára. A mi embereink sorra kapják a szobakulcsot. Egyiküktől megtudom, hogy szovjet turisták. Aron Iszakovics Biszkin mérnök szívesen beszél a csehszlovákiai körútról, amelynek utolsó előtti állomása Bratislava. Leningrádból jöttek, vaiamenynyien egy gumiabroncsgyár alkalmazott-Jói esik a hazámnak szóló rokonszenv Rine Leal karcsú, mozgékony, spanyolos külsejű fiatalember. Kubai újságíró, egyik nagy havannai lap színházi kritikusa. Európai , körúton van, s hozzánk a fesztiválra jött. Keresetlen közvetlenséggel beszél, a déli emberek temperamentumával. — Ügy érzem : itt magam, mintha melegebb légkör venne körül, a felém áradó rokonszenvtől. Egy része talán személyemnek szól, de nagy hányada bizonyára szabadságszerető népemnek és a most oly nehéz helyzetben lévő hazámnak. Végtelenül jól esik ez a szeretet, mert éppen most van rá nagy szükségünk, hogy érezzük: barátaink vannak. — Azért sem érzem magam idegennek, mert ugyanazt a lendületes munkakedvet tapasztalom itt, mint odahaza. Éppen ezért — folytatja pillanatnyi habozás után — nem értem, miért szegi szárnyát lépten-nyomon a tettvágynak a ... túlszervezettség, a bürokrácia. Ugye, nem haragszik az őszinteségért? — veti közbe bocsánatkérő mosollyal. — Saját magam is tapasztaltam, ha valamit el kellett intéznem, egyik szervtől a másikig vándoroltam, négy-öt helyen \ kellett megfordulnom, míg végre sikerült. A latin ember spontán. Rosszul tűri a nehézkességet. Bevallottam neki — hogy bár mi nem vagyunk latin emberek —, mi sem szeretjük a bürokráciát, dehát... nem sikerült még a kívánt mértékben leküzdeni. Elmondja még, hogy előzőleg Londonban járt, és a nyáron mint színházi kritikus természetesen Stratfortfban. Innen Párizsba készül. Anyanyelvén, a spanyolon kívül kitűnően beszél angolul és franciául. — Örömmel jöttem önökhöz — búcsúzik -, és baráti érzésekkel megyek el. A szállóban még nem áll a forgalom. Emberek jönnek, mennek, céljaik, nyelvük, bőrük színe is sokszor különbözik, s ez a tarkaság mégis különösen szép összhangot alkot. Az élet változatosságát, teljességét mutatja, amelyet oly jó lenne világméretekben is megvalósítani. ORDÖDY KATALIN Magam részéről ennek a meghívásnak a legnagyobb örömmel tennék eleget, s remélem is, hogy majd sor kerül rá. Nagyon vidám szüretet kívánunk Willy Gribelnek. jai. Biszkin mérnök szabadságát tölti itt. Csehszlovákia főleg, mint fejlett iparú ország érdekelte. Várakozásában nem csalódott. Megtekintették legnagyobb gyártelepeinket, és amint mondja, imponáló volt, amit látott. Azonkívül az emberek kedvesek, a borck is kitűnök. — Az asszonyok elegánsak — teszi hozzá a társaság egyik nő tagja. — Nekem csak egy valami nem tetszett - fordult felém komoly arccal egy érdekes arcú, dús szemöldökű nő. Enynyi dicséret után, kissé szorongva lesem a kritika szavait. — Prágában egész nap esett az eső. Mindnyájan feloldódunk a nevetésben. Lassan leszállingóznak a bár helyiségébe, hogy zenét hallgassanak, táncoljanak. Eiszkin mérnök jó táncos lehet, mert kétszer háromszor is üzennek érte. Nem akarom szórakozásában gátolni — doszvidanyija, Aron Izakovics! A mosolygos szovjet mérnök teljes ellentéte a thüringiai Wily Gribel. Komoly arccal beszél, gesztusai súlyosak. Egy közlekedési vállalat igazgatója. Nagy természetbarát, nálunk is elsősorban a természeti szépségeket kereste, innét pedig Magyarországra készül szüretre. A Balaton mellé, Badacsonyba. Ügy látszik a sörrel szemben a bort részesíti előnyben, mert a reá váró jó Izekre gondolva csettint a nyelvével, de ezt is komolyan teszi. — Szép ez az őszi utazás — mondja —, és jó érzés a német nép igazi barátai között lennem. Láthatólag fájón érinti, mikor a két Németországról beszélünk. — Minden német hazafi vágya, hogy ez a természetellenes állapot megszűnjön, de amíg Bonnban nem hajlandók a nép érdekeit figyelembe venni, addig az egyesítés nem jöhet létre. Szeretném — folytatja —, ha minél többen jönnének el hozzánk önöktől, és látnák a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó, építő, békés szándékú életét, embereit.