A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

égen volt, amikor még felfigyeltünk, ha egy-egy idegen szó Ütötte meg a fülünket az utcán, étteremben, vagy más nyilvános helyen. Idegenforgalmunk hatalmas'arányokat .öltött, dokumentálva, hogy orsiágunk nyitva áll mindenki előtt, aki jószándékkal lépi át határait s tanulni, pihenni, vagy éppen üzleti ügyben jön hozzánk. Nem ritka látvány a külföldi autót körülvevő embergyűrű, ahol gépkocsi-szakértők cserélik ki véleményüket. Elindultam egy Packard nyomán, hogy néhány szót váltsak azokkal a vendégeinkkel, akik távoli, közeli országokból kerestek fel minket. így kötöttem ki szép dunaparti szállónkban, a Devinben. A Packard már akkor, sajnos ki tudja merre járt. Elsőnek egy osztrák kocsi gazdájával beszéltem. Georg Bóda üzletember. A háború előtt járt nálunk utoljára. — A kellemest nem köthetem össze a hasznossal — sajnálkozik. — Ugyanis faszakmában dolgozom, s mivel Csehszlovákia épp oly gazdag ebben a nyersanyagban, mint Ausztria, Í9y üzlettársak nem, legfeljebb riválisok lehetünk. Meglepte életünk nyugodt tempója. — Nálunk sokkal nagyobb a hajsza — állítja. Tetszik neki a város, amelyebn alig ismer a régi Bratislavára, kivéve a legszűkebb belvárost. Különben kérdéseimre kitérően felel, s minden szót kétszer is megfontol mielőtt kiejti. Fényképezni sem hagyja magát. Zavarban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy ez üzletembernél szokatlanul túlzott szerénység-e vagy pedig a kellő bizalom hiánya... Shimako Murai, a bájos japán színésznő nem csupán a hagyományos keleti udvariassággal, de lényéből fakadó őszinte szívélyességgel fogad. Vállát verdeső bojtos fekete sapkájában, fekete halásznadrágban tizennyolc évesnek sem hinnéd, pedig már... De nők, különösen színésznők koráról nem illik beszélni. Shimako pedig ismert művésznő Tokióban. Annál inkább meglepő, hogy nyolc hónapja a rendezői tanszak hallgatója Prágában. — Mi indította, hogy pályáját félbeszakítva újabb tanulmányokba kezdjen ? — Ügy éreztem, színházainkban a modern drámajátszásra irányuló törekvés valahogy félresiklott. A modern dráma gerincét számunkra nem jelentheti a különböző európai és amerikai úttörő, forma bontó kísérletek koktélje. Szerintem A szálló halljában állandó a forgalom modern drámánknak régi színházi hagyományaink egyenes folytatásaként kell kisarjadznia. Szükségünk van a megőrző és egyben rugalmas konzervativizmusra —, amely színjátszásunk folytonosságának egyik legfőbb hordozója —, hogy igazán modernek lehessünk. Más népek színpadi művészetének tanulmányozása során akarom ezt a folyamatot figyelemmel kísérni. — És miért esett választása éppen Prágára ? — Egyik tanárom, akit igen nagyra becsültem, szeretettel és elismeréssel beszélt Csehszlovákiáról, haladó gondolkodású és békeszerető népéről. Választásomnál ez befolyásolt, ezért jöttem ide. A béke gondolata nekem nagyon sokat jelent. Hirosimában születtem ... Szempillái alig észrevehetően megrebbentek. Nehéz szólni azután a pillanatnyi csend után, ami közénk telepedik. — Tanúimányi költségeit a színház vagy az állam fedezi ? — Jómódú családból származom, anyagi segítséget nem vettem igénybe. Azonfelül itt alkalmam nyílik különböző fellépések tiszteletdíjaiból fedezni kiadásaim egy részét. Most a jelenkori dráma fesztiváljának vendégeként tartózkodom Bratislavában. Míg nehézselyem virágos kimonóját ölti magára, arról faggatom, hogyan látja a mi életünket, — Lelkes, odaadó munkát látok magam körül. Csak azok a fiatalok dolgozhatnak ennyi lelkesedéssel, akik biztos jövőnek néznek elébe. Ez a benyomás alakult ki Az emberek kedvesek, a bor kitűnő.. . Jó érzés a német nép Igazi barátai között lennem .. . A rendezői tanszak hallgatója vagyok Prágában