A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-23 / 43. szám

Qftem évdemeSL tv fi it i Változnak az idők, változnak az erkölcsök is. Néhány éve még szinte virtusnak számí­tott a kukoricalopás; ma már térdig lejár­hatja az ember a lábát, amig ilyesm'ről ha 1. S hogy mi ennek az oka? Nos, akár hiszik, akár nem; a bírák fur­fangossága, akik börtön helyett becsületei életre ítélik a kis bűnösöket, íme egy példa: A múlt évben, kukoricatördelés ide j in történt. Az egyik csallóközi falucskában úgy buzdította embereit jó munkára a csoportve­zető, hogy áldomásokat fizetgetett nekik. Mi­vel azonban ezt a külön tételt sehogyan sem akarta normális háztartási kiadásnak elköny­velni az asszony, nagy prob'.éma elé került a furfangos csoportvezető. — Ha beszüntetem az áldomásokat — töp­rengett álmatlan éjszakákon —, akkor „le­züllesztem" a munkaerkölcsöt. Ha meg toe vább fizetgetek, akkor az asszonnyal gyűlik meg a bajom. Mit esináljak kát, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske ls jóllakjék. Hát azt csinálta, amit minden gyengébb jellemű ember tett volna hasonló körülmé­nyek között. Pénzt ígért az egyik, félig még gyermek- . sorban levő kocsis pajtásának — és kukori­cát lopatott vele, hogy ebből fedezhesse a pálinka árát Jói ls végződött vo'na minden, ha a sors a gyerek útjába nem hozza az ellenőrző bi­zottság egyik tagját. — Mit viszel a szekereden, Miska? — ki­áltotta oda az ifjú a kocsisnak. — Ő, csak egy kevés kukoricakőrót — szólt le zavartan a bakról a legény. — Ma­gátul is megláthatná, ha kinyitná egy kicsit a szemét. Hát az ellenőrző bizottsági tag jól meg is nézte a kocsi tetején heverő kukorlcakóró­kat, de az sem kerülte ám el a figyelmét, hogy valahogyan nagyon ls erőlködve húzzák a könnyű rakományt a fiú loval. Bement hát a szövetkezeti irodába és jelentette az észlelt dolgokat Igy adódott aztán, hogy alig egy fél óra múlva már tetten érték a legényt, aki éppen azon izzadt, hogy a padlásra vilifizza a lopott kukoricát. Lett is a dologból nagy sírás-rívás. A két megtévedt paraszt a bíróság előtt majd ele süllyedt a szörnyű szégyentől, ami tulaj­donképpen érthető is volt, hiszen majd az egész falu ott tátotta száját a bűnösök meg­leckéztetésekor. Hanem éppen itt következett aztán a nagy meglepetés. Mert annak ellenére, hogy a napnál is vi­lágosabban bebizonyosodott a két ember bű­ne, dehogy is rakatta dutyiba őket a blrőí A felbújtőra kimért ugyan tíz hónapi szabadságvesztést — de rög'ön fel ls füg­gesztette azt két év próbaidőre. Nem is beszélve a fiatalabbikról, akinek mindössze a fizetéséből vontak le egy csekély összeget fél éven keresztül. — Szocialista igazságszolgáltatásunk a. tisz­tességes életet kínálja fel nektek — mon­dotta a vádlottaknak a népblró —, csupán tőletek függ most, elfogadjátok-e? Nos a feleletet, közel egy év után én adom meg neki. A község vezetősége és a falu lakossága egyöntetű véleménye szerint, nincs még két olyan becsületes dolgozója az földmű­vesszövetkezetnek, mint a két megtévedt. Hát e miatt aztán igazán nem kellett vol­na kukoricát lopni. NEUMANN JÁNOS Jöhet már a kombájn — mondja Fáskerti ... És a kombájn jött ls, hogy 175 mázsa Ferenc, a püspökiek csoportvezetője. kukoricát tördeljen le naponta! A kombájn után aztán az asszonyok és lányok veszik kezelésbe a „malaccsemegét". Törik mindenféle, vagy már le is törték a kukoricát. Ha kézzé! törik, tótkor úgy csinálják, ahogy tíz, húsz vagy hetven évvel ezelőtt tették — mert, ha törik, akkor fosztani is kell. A gazdasági udvarokban összegyűlnek a tréfáskedvü fosztók. Mondanak mindeféle hi­hetetlen mesét és történetet. A legények ud­varolnak a lányoknak, a lányok meg meg­fordítva — igyekeznek elcsavarni a legények fejét. A fiúk kibelezett tökre torz pofákat metszenek zsebkésükkel, aztán égő gyertyát tesznek bel és ríasztgatják a fehérnépet. Fosztják a kukoricát akkor is, ha kombájn töri, de volt úgy ls, hogy nem törte, hanem silózfa — még tejes korában. Ennek is meg van a maga romantikája, csak rá kell jönni az izére. A hatalmas kukorica táblát ugyancsak hatalmas gépek gyúrták, és vágták a fölöttébb hasznos növényt. Csövestül, szárastul fölaprí­tották, s kiokádták egyenesen a pótkocsira, aztán gyerünk be a silógödörbe. Valóban hasznos növény a kukorica — em­bernek, állatnak egyaránt táplálékul szolgál. A frontokat járt vénemberek mindmáig emle­getik az olasz polentát, s aki a román mama­ligát Ismeri, annak nem is kellett frontokat jámitu Elég, ha a Csedakkal leutazottt Romá­niába. A legelőkelőbb vendéglőkben szolgálják fel körítés gyanánt. Mi az, ami oly becsessé teszi számunkra a kukoricát? Minden kukoricaszem 10,06 szá­zalék fehérjét, 66,78 százalék keményítőt és dextrint, 4,76 szazalék zsírt, 1,69 százalék sőt tartalmaz — azon felül 2,84 százalék cellulózt — a többi víz. E vegyeletnzés mindenki számára érthetővé teszi, hogy a kukorica a világon a legeslegjobb takarmányféle háziállataink számára. Áttól híznak a sertések, attól tejelnek a tehenek, azzal tömik a libát, kacsát. Romantika ide, romantika oda. Anélkül megél az ember — az állat is, de kukorica nélkül nehezen. Ötéves terveinkben elsősorban a kukoricatermelés emelésére gondoltunk — romantikát nem terveztünk hozzá. Az terem magától is. — bi -Nem is kukorica a kukorica csősz nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents